Születéskori neve	Wamberger Hermann
Született	Szentgyörgy  1832. március 19.
Elhunyt	Budapest  Magyarország 1913. szeptember 15. (81 évesen)

Vámbéry Ármin dervisruhában

Vámbéry Ármin emléktáblája egykori lakhelyén, a Belgrád rakpart 24. szám alatt

Vámbéry Ármin sírja Budapesten. Kerepesi temető: 18/1-1-13.

Vámbéry Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann) (Szentgyörgy, 1832.március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.) orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Élete

Szegény zsidó család gyermekeként látott napvilágot, a Pozsony vármegyeiSzentgyörgyön. Születési éve bizonytalan, 1831 vagy 1832, ő maga későbbi éveiben az 1832-es évnél állapodott meg. Hároméves korában megbénult a bal lába, így járta be élete végéig a Keletet.

Édesapja röviddel az ő születése után kolerában meghalt, huszonkét éves édesanyja szegénységben nevelte és hamarosan újra férjhez ment, a családDunaszerdahelyre költözött. Számos életrajz tévesen születési helyeként is Dunaszerdahelyet jelöli megA helyi népiskolába járt 12 éves koráig. Azután szabóinas volt egy rövid ideig, majd a falusi kocsmáros gyerekének lett a házitanítója. Felismerve rendkívüli tehetségét, tehetősebb ismerősei elhatározták, hogy segítségére lesznek, hogy tovább tanulhasson.

1845-ben beiratkozott a szentgyörgyi piarista gimnáziumba. 1847-ben tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Tizenhat éves korára már folyékonyan beszélt magyarul, latinul, franciául és németül, miközben már tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és másszláv nyelveket. További tanulmányait Pozsonyban, illetve Pesten, a piaristáknál végezte, közben házitanítóként kereste meg a fenntartásához és későbbi iskoláztatásához szükséges pénzt. Közben megismerkedett a török irodalommal, aminek eredményeként erősen felkeltette érdeklődését a török kultúra és, majd megtanulta a nyelvet is.

Ekkoriban ismerkedett meg Garay Jánossal, aki az egyetemi könyvtár könyvtártisztje (amanuensis) volt. Rajta keresztül ismerkedett meg többek között Vörösmarty Mihállyal a Pilvax kávéházban. Később NagykőrösönArany Jánossal találkozott többször, aki szívesen látta, érdeklődött tanulmányai iránt, szerette nyelvbéli tudását.

Ez ismertségük később, mikor Arany János már a Magyar Tudományos Akadémia titkára volt, Vámbéry pedig az egyetem professzora, Budapesten gyakran találkoztak Duna-parti sétáik közben.^[3] Hunfalvy Pállal is közeli kapcsolatba került, aki többk önyvet is kiköltsönzött neki az Akadémiai Könyvtárból, és beajánlotta őt Teleki József grófhoz, az Akadémia akkori elnökéhez. Szintúgy Hunfalvynak köszönheti Vámbéry Reguly Antallal, a finn-magyar rokonság első nagy szószólójával való kapcsolatát is. Egy évvel útrakelése előtt látta őt először. Küzdelmeim című önéletrajzi ihletésű művében Vámbéry így emlékezik vissza

„Meleg nyári nap volt, mikor bekopogtam hozzá az egyetemi könyvtár földszintes házába, s ő mégis bundába takaródzva ült a könyvtárépület kis kertjében, megtörvem betegen északvidéki viszontagságos vándorlásaitól. Úgy éreztem, hogy e nemes arcú férfiúban vértanúját látom magam előtt az őshaza keresésének. Többször megfrdultam házánál még azután is. Jóságos bátorítóm, hű tanácsadóm volt ő. A sírhoz már közel állott, s mikor első keleti utamra kelve búcsúzni mentem hozzá, úgy éreztem, hogy utoljára látom ezt a nemes emberalakot. Nem si találkoztam vele soha többé, mert amikor hosszú távollétem után Pestre visszatértem, Reguly Antal régen künn porladt már a Kerepesi úti temetőben. A lélek, melyet ő belém öntött, elválhatatlan részem maradt mindörökre.”

1857-ben Eötvös József báró támogatásával Konstantinápolyba utazott. Négyéves tartózkodása alatt először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerte a keleti élet sajátosságait és szokásait. Majd oktatója és barátja, Mullah Ahmed Effendi segítségével sikerült olyannyiratörökké válnia, hogy egy adott ponton a híres török államférfi, Fuad pasatitkárává vált. Mindez idő alatt tudományos folyóiratokban számos tanulmányt tett közzé török források alapján a magyarok történelmi vonatkozásairól, és emellett még elsajátított vagy húsz különféle keleti tájszólást is. 1858-ban Konstantinápolyban jelent meg első műve, a Német-Török és Török-Német szótár.

1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Ugyanebben az évben az MTA-nak ajándékozta a Tarih-i Üngürüsz c. középkori magyar krónika török fordítását, amely Budenz nyomására elfelejtődött. 1861-ben visszatért Pestre azzal a szándékkal, hogy felkutatja a magyarok őshazáját. Az MTA támogatásával ősszel indult útnak. Rasid Effendi néven, szunnitadervisnek öltözve indult el Konstantinápolyból. Teheránig jutott el, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz.

Velük átutazta Közép-Ázsia sivatagjait, Erzerumot, állomáshelyeik lévénTabriz, Zandzsan, Kazvin, majd Iszfahánon keresztül Siráz. 1863-ban megérkezett az üzbég Khoraszanba (mai nevén: Chiva), ahol még a kán fogadásán is sikeresen játssza a Rasid Effendi szerepét. Amikor Buharánkeresztül Szamarkandba érkeztek, ott felkeltette a helyi emír gyanúját, de a több mint félórás kikérdezés alatt mégis sikerült meggyőznie igazhitű voltáról, és végül ajándékokkal megrakodva engedték útjára. Ezek után Herátban búcsút mondott utazótársainak és Konstantinápolyba tartott. 1864májusában visszaérkezett Pestre.

Keleti útja első eset volt arra, hogy egy európai ellátogasson oda, ahová neki sikerült. Hogy elkerüljön minden gyanút, jegyzeteket csak titokban készíthetett.

1865-ben Angliába utazott, ahol kitüntető fogadtatásban és elismerésben részesítették. Kiadja a Travels in Central Asia cimű írását, ami a lopva írogatott kis jegyzetei alapján készült. Utazásáról Molla Szádik, egy közép-ázsiai vallástanító társaságában tért haza.

1865-1904 között a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanára. 1871-ben az Akadémia (akárcsak Kőrösi Csoma esetében) nem lelkesedett a népünknek nem finnugor, hanem jelen esetben török eredetét valló Vámbéry elvei iránt. A kiábrándult tudós ezek után Londonba utazott. Több tudományos társaság, többek között a Royal Geographical Society is tiszteletbeli tagjául választotta. Útirajza is Londonban jelent meg először.

A legmagasabb körökben is megfordult, a királyi udvar is nagy szívélyességgel fogadta. 1872-ben Berecz Antallal, Hunfalvy Jánossal ésXántus Jánossal részt vesz a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában.1872-ben megszületett fia, Vámbéry Rusztem. 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1876-ban rendes tagjává, 1893-ban tiszteleti tagjává, 1894-ben igazgatósági tagjává választották. 1889 és 1890 között a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.

Főbb művei

• Deutsch-türkisches – Türkisch-deutsches Wörterbuch (Konstantinápoly, 1858)
• Dervisruhában Közép-Ázsián át (1864; Bp., 1966; Dunaszerdahely, 2000)
• Vándorlásaim és élményeim Perzsiában (Bp., 1867)
• A keleti török nyelvekről (Pest, 1869)
• A magyar és török-tatár nyelvekbeni szóegyezések (Pest, 1869)
• Indiai tündérmesék (Pest, 1870)
• Oroszország hatalmi állása Ázsiában (Pest, 1871)
• Bokhara története - Geschichte Bocharas - The History of Bokhara(Stuttgart 1972, London, 1873)
• Az iszlám a XIX. században (Lipcse, 1875)
• Keleti életképek (Bp., 1876)
• A hunok és avarok nemzetisége (Bp., 1881)
• A magyarok eredete (Bp., 1882)
• A magyarság keletkezése és gyarapodása (Bp., 1895; Dunaszerdahely, 2003)
• Ó-török nyelvtanulmányok - Alt-Osmanische Sprachstudien (Leiden, 1901)
• Küzdelmeim (London 1905, Bp., 1905; Dunaszerdahely, 2001)
• Nyugat kultúrája Keleten (Bp., 1906)
• A magyarság bölcsőjénél (Bp., 1914)
• Oroszok (Bp., 1915)
• Hogyan határoztam el, hogy Európába utazom ... (Bp., 1915)