TERMÉSZET BARÁTI KÖR

Bereck – Fuvarosok unokái

11 éve | Miclausné Király Erzsébet | 0 hozzászólás

Bereck Háromszék északkeleti kapuja, átjáróhely, a háborús időkben a „hadak útja”. Itt bonyolódott le régen és részben ma is a fontos áruforgalom a havasok mindkét lábánál élő nép mindennapi életében. A fuvarozás a bereckiek őseinek megélhetését jelentette. Az Ojtozi-szoros és a Magyarósi-hágó szerepe mára részben átértékelődött, de most is olyan kapu Dél-Moldva és Erdély között, ahol a nemzetközi rangra emelt műút négy sávján nem ritka a gépkocsik és kamionok folytonos sora. Bereck népe ma már másképp éli életét.

Ünnepre készülve

A falunap sokak számára gyógyír: annak is, aki az idei aszályt búsulja, annak is, aki lazítani szeretne. A ma emberének egyre több olyan akadállyal kell megküzdenie, mely ellen nem tud védekezni. Bajban is, örömben is várjuk a falunapot – mondogatták a fogorvosi rendelő előtt várakozó helybeliek.

– Augusztus 11–12-én falunapokat tartunk – tájékoztatott Balogh András, a berecki művelődés és szellemi örökség szervezője-ápolója, megmentésének és megtartásának közkatonája. –A rendezvény előestéjén akarjuk megnyitni községünk, pontosabban a hozzánk tartozó Kézdimartonos jeles szülötte, néhai Forró Antal festő és grafikus festménykiállítását. Kivitelezésében Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László-múzeum igazgatója ígérte segítségét, a múzeum Forró-gyűjteményének mintegy felét fogjuk közszemlére tenni itt, a művelődési ház képcsarnokában. Ebben szemet és lelket gyönyörködtető alkotások fogják megörvendeztetni azokat, akik szülőföldjüket, szülőfalujukat, a környék ismert tájait keresik majd a képeken. A száz évvel ezelőtti Bereckről készült fényképeket, képeslapokat is kiállítunk. A fotók egy része néhai Khell Ödön gyűjteményéből, a többi a művelődési központ archívumából származik. A képeket Gyulai Ferenc sepsiszentgyörgyi fényképész készítette. Falvakat járó fényképész volt, akinek emlékét most hívjuk elő a helyi feledésből. Itt említem meg, hogy az őszi kulturális rendezvények fontos momentuma lesz ebben az évben is a hagyományos berecki fotóművészeti tábor. Sajnos, jeles táborszervező fotóművészünk, Nagy P. Zoltán már a túlsó parton, így októberben a sepsiszentgyörgyi KépVidék Alkotócsoport fotósaival szeretnénk kivitelezni a fórumot és a kiállítást is.

A berecki művelődési központ 2000-től jelenteti meg a helyi önkormányzat anyagi támogatásával évkönyvét, a Berecki harangszót. Neve kettős jelkép: valóban beharangozza az eseményeket, ám a központi római katolikus templom Koronavárosban készült, műkincs értékű harangja is régi: Iohannes Tartler öntötte 1775-ben. Az évkönyvben megtalálhatók a helyi események krónikái, helytörténet és a tanulóknak szóló Diáktarisznya. Hiánypótló, mert olyan eseményekre is figyel, amelyek közlése meghaladja a központi és a helyi lapok terjedelmét. Forró Antalnak (1924–1982) nyilván ott kell lennie Bereckben. Ugyan Kolozsváron élt és alkotott, de soha nem lett hűtlen szülőföldjéhez. Tájképművészetében a Nagy Istvánra utaló hagyományokat folytatta – írják róla. Szakemberek szerint a székely festőiskola jelentős művészegyénisége volt.

Balogh András, a művelődési élet kovásza

– Mi lesz még a Berecki Napok hozadéka? – kérdeztük Dimény Zoltán polgármestertől.
– Nem tudom, miért kell mindig valami különleges hozadékra törekedni? – felelte. – Minden, amit mi a tavalyi falunapok óta megvalósítottunk közösen, mind-mind ünnepi hozadék! Ebben az évben avattuk fel a szennyvíztisztító állomást, korszerű tűzoltóbázist építettünk, melyben helyet kap egy sürgősségi alakulat, mentőállomás, vendégszobák és még társalgó is. Folyik a mezei és erdőipari utak feljavítása, új óra került a harangtoronyra. Soron a versenytárgyalás 5,5 km utcahálózat aszfaltozására. Ez sem semmi, nem? Nem elég ez ünnepi hozadéknak?

Vitéz Rózsa Józseffel könnyű volt tegeződni, mert egy évben születtünk. Jó ismerője, amolyan krónikása ő nemcsak Berecknek, hanem Ojtoztelepnek, az Ojtozi-szorosnak, az ezeréves határövezetnek s még a magyar csángók lakta Gorzafalvának is. Balogh Andrástól tudjuk, hogy megboldogult Dukát nevű plébánosuk bementette a parókia kertjébe a temető pusztuló sírköveit. Ezt a munkát folytatta az egyháztanács és Rózsa József egyháztanácsos. Szorgoskodásuk révén kialakult az új ravatalozó előterében lévő emlékkert. Itt helyezték el a régi és az újabban megmentett jeles kőfaragványokat, itt állnak a végzős iskolai évfolyamok emlékkopjái is. Rózsa József elmondta: a megmentett régi pusztuló sírköveket Ferentzi László, a helybeli Comenius Általános Iskola igazgatója íratta újra tanítványaival, hogy olvashatók legyenek, s a gyerekeket is nemes tettre serkentsék. A kis berecki emlékpark méltó vendégforgalmi látnivaló.

Erdővagyon tulajkézen

„Beigazolódott, hogy hazug ígéretekkel, személyek megalapozatlan támadásaival, kulturálatlan, vad kampányolással nem lehet közösségeket megnyerni” – olvassuk a Berecki Harangszó legfrissebb számában. Dimény Zoltán polgármester, aki az RMDSZ színeiben újra indult a helyhatósági választásokon, megyei rekordot ért el a maga 92 százalékos győzelmével. A 13 tagú helyi tanács alakuló ülését június 20-án tartották, és a tanácstagok közül a következő mandátum idejére Hosszú Istvánt választották meg alpolgármesternek, akit eddigi pályafutásáról kérdeztünk.

– Tősgyökeres berecki vagyok. Itt és Kézdivásárhelyen végeztem iskoláimat. A Gábor Áronban fémforgácsoló diplomát szereztem. A berecki fakitermelő vállalatnál esztergályosként dolgoztam. Két alkalommal is átképeztem magam, s mint szerelő, tíz esztendőt a gázszolgáltatási vállalatnál töltöttem, majd elvégeztem egy erdésztechnikumot, és a berecki magánerdészet egyik cégénél dolgoztam mint technikus munkavezető. A negyedik mandátumomat töltöm tanácstagként, s kollégáim döntése értelmében elvállaltam az alpolgármesteri feladatkört.

Hosszú István olyan ember, aki képes váltani, ha az élet úgy követeli, akár újra „iskolapadba” is ül, ha szükséges.

Bereck új alpolgármestere

Bereck olyan települése Felső-Háromszéknek, ahol hatalmas erdővagyon terjed ki Kézdimartonos és Ojtoz teljes térségére is. A közbirtokossági, magán és más jellegű erdőbirtokok visszaszerzése, kezelése, üzemterv szerinti működtetése nem kis munkába került az elmúlt két évtizedben. Sokaknak, mert nem mindenki rendelkezett közgazdászi-erdészeti képzéssel, teljesen új szakmát kellett elsajátítaniuk. Meg kellett tanulniuk a törvényeket és az alkalmazási szabályokat. Erről beszélgettünk Dimény Zoltán polgármesterrel és Hosszú István alpolgármesterrel, hiszen mindkettejük ugyancsak jártasak ebben a szakmában.

Elmondták, hogy Bereck térségében több típusú az erdőtulajdon: a községi erdő, a közbirtokossági és a Koszta társtulajdon. A kettő közel azonos alapon működik. Ezen felül létezik az erdőtulajdonnal rendelkező személyek tömörülése, akik erdeik törvényes kezelését szerződéses alapon valamilyen erdészeti céggel végeztetik: némelyek a magánerdészettel, mások az állami erdészettel kötöttek szerződést. Ezrek részesülnek javadalomban olyan erdővagyonuk után, amelyet felmenő rokonaik pénzzel vásároltak meg, s gondoltak az utánuk következők mindennapjaira is. Beszélgetésünkből kiderült, hogy egyre nehezebb az erdő hozadékát természetben leosztani-kiosztani, s ezért Bereck térségében már senki nem kap tűzifát. Az arra hivatottak ugyanis üzemterv alapján úgy gazdálkodnak az erdővagyonnal, hogy a jövedelem fedezze nemcsak a soros kiadásokat, hanem a tagok járulékát is, amit pénzben kapnak meg. A Koszta társtulajdonban például egy hektár erdőbirtokra és egy személyre 100 lejt tesz ki. Ebből a járulékból eleve levonják a soros kiadásokat.

Kis emlékhely Bereck szívében

Azt is elmondták, hogy az alapszabályzat értelmében eddig is tudtak segíteni és támogatni bizonyos egyesületeket, sportlétesítményeket, rendezvényeket, de katasztrófa (tűz, árvíz stb.) esetén a társtulajdon bajt szenvedő tagjait is. Eredetileg Bereck közigazgatási területén az államnak nem volt erdőbirtoka – fejezte be Dimény Zoltán –, s jelenleg mégis kb. 1000 hektár erdőt kellene visszakapniuk, amit a bürokratikus nehézségek miatt nem tudnak kivenni az állami erdészet kezéből. Tervezi, ebben az ügyben levelezést kezdeményez majd a leendő kormánnyal is.

– Nem lesz könnyű, mert ennek előtte még RMDSZ-es segítséggel sem tudtam elintézni. Több esetben hiányoznak a tulajdont igazoló papírok, vannak olyan bírósági végzések, amiket nem sikerült végrehajtani! Egy biztos: amíg én itt a nép által megválasztott polgármester leszek, a magánvagyon visszaszerzése a legszentebb feladatom. Ami egyszer a berecki emberé, vagy községi vagyon, azt idegen kézre nem engedem! – hajtogatja a polgármester.

Martonos nem árva gyermek

Közhely a kifejezés, de ragaszkodott hozzá a polgármester, mert méltányosan viszonyul a tanács Kézdimartonoshoz, és mint gyermekét, pártolja Ojtoztelepet is. Július 28-án tartották a martonosi falunapot. Nem kért engedélyt senkitől, mert a népszavazás 29-ére esett. „Én ebben a faluban tudok parancsolni, éjfél után csend lesz mindenütt” – mondja Dimény. Lesz kultúrműsor, evés-ivás, és hivatalosan aláírták a testvértelepülési szerződést a magyarországi Ragály (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) és Kézdimartonos között. Tavalyi látogatásuk idején Ragályban már aláírták a szándéknyilatkozatot. Készek közelebb hozni egymáshoz a két települést. A sport, kultúra, oktatás turizmus és gazdaság vonatkozásában lenne jelentős az együttműködés kiszélesítése. Szeretnék, ha barátságok kötődnének. Segítették az egyházat, székely kapu épült a település bejáratához, amelyet helybeli faragómester, Farkas Robi készített.

Kisgyörgy Zoltán
3szek.ro

Címkék: