Lengyel Dénes: Régi Magyar Mondák
A FEHÉR LÓ MONDÁJA
– A Képes Krónika nyomán –
Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy
legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös
elhatározással elküldték egy hírszerzőt, név szerint Kusidot, hogy az
egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki.
Amikor
Kusid Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott,
azt látta, hogy a táj kellemes, körös-körül a föld jó és termékeny, a
folyó jó és füves – mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány
fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott; a fejedelmet Szvatopluknak
hívták.
Kusid köszöntötte népe nevében, és az ügyet, amiért odament, előadta.
Amikor
Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett,
mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő
földjét megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta.
Kusid
pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét
megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez
visszatért.
Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és
a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel
örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a
mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt.
Ezután
közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk
fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott
nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk
fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte,
hogy ezt földjéért mint telepesek küldték.
Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt:
– Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid pedig ezzel a hírrel az övéihez visszatért.
Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa.
Ekkor a magyarok egy másik követet küldtek Szvatoplukhoz, és ilyen üzenetet bíztak rá:
–
Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet tőled
megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a füvedet
féken, a vizedet nyergen megvették, és te szegénységed meg kapzsiságod
miatt a földet, a füvet és a vizet nekik átadtad.
Amikor a fejedelemnek ezt az üzenetet átadták, mosolyogva így szólt:
– Azt a lovat bunkósbottal agyonüssék, a féket a mezőre kivessék, az aranyos nyerget a Duna vizébe hajítsák!
Erre a követ így szólt:
–
És ebből, uram, a magyaroknak mi kára lesz? Ha a lovat megütteted, az ő
kutyáiknak adsz eleséget, ha a féket a fűbe kiveted, az ő embereik,
akik a füvet kaszálják, az aranyát megtalálják; ha pedig a nyerget a
Dunába hajítod, halászaik az aranyos nyerget a partra kiteszik és
hazaviszik. Ha a föld, a fű és a víz az övék, akkor minden az övék!
Amikor
ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a
magyaroktól. Szövetségeseitől is segítséget kért, majd a csapatokat
egyesítette, és a magyarok elé vonult.
A magyarok eközben a Duna
mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek.
Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem futásnak
eredt.
A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.
|
A magyarok követe a fehér lóval Szvatopluk előtt.
Jobbról a magyarok bevonulása
(miniatúra a Képes Krónikából, 1358)
|
A fehér ló mondája
A fehér ló mondája a honfoglalás
környékén született legendák, mondák egyike, amely évszázadokon át
szájhagyomány útján maradt fenn, míg lejegyezték. Több forrás is
fennmaradt erről a történetről. A fehér ló mondáját Anonymus is beleszőtte történeti munkájába, de szó esik róla a Budai és a Dubnici Krónikában is. A legteljesebb történet a Képes krónikában őrződött meg, amely a 13. század végén íródott. A monda leggyakrabban a morvák elleni magyar cselről szól, de valószínűleg ezt a módszert alkalmazták a bolgárok és más szomszédos népek ellen is.
A monda (A Képes krónika nyomán)
A kép baloldalán Kusid köszönti Szvatoplukot és népe nevében, átadja
ajándékát: Árpád ménesének leggyönyörűbb példányát. Illusztráció a Képes krónikában
Árpád vezér és nemesei hallottak Pannonia gazdagságáról, hogy legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy hírszerzőt, név szerint Kund fia Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki.
Amikor Kusid Magyarország
közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy a
táj kellemes, körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves.
Mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott, a fejedelmet Szvatopluknak hívták.
Kusid köszöntötte és népe nevében, átadta ajándékát: Árpád ménesének
leggyönyörűbb példányát. Cserébe egy kulacs vizet kértek a Dunából, egy
marék földet és egy kis füvet a mezőkről. Amikor Szvatopluk a magyarok
szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, azt hitte ugyanis,
parasztok jöttek, hogy megműveljék az ő földjét; ezért a követet
kegyelmesen bocsátotta el. Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát
megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán fekete földből rögöket
vett fel, azzal az övéihez visszatért.
Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a
földet és a füvet megmutatta, mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó,
a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik
elbeszélt. Ezután Kusidot a fejedelemhez visszaküldték. Árpád vezér
ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég, hanem mint
a föld jogos örököse és birtokosa. Ekkor más hírmondót küldöttek a
fejedelemhez, ily követséget bíztak rá:
- - Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet
tőled megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a
füvedet féken, a vizedet nyergen megvették, és te szegénységed meg
kapzsiságod miatt a földet, a füvet és a vizet nekik átadtad.
Amikor a fejedelemnek ezt az üzenetet átadták, mosolyogva így szólt:
- - Azt a lovat bunkós bottal agyonüssék, a féket a mezőre kivessék,
az aranyos nyerget a Duna vizébe hajítsák! Erre a követ így szólt:
- - Ha a lovat megütteted, a mi kutyáink egyék meg, jól kikerekedik
tőle a horpaszuk, ha a féket a fűbe kiveted, kiássuk és a gyerekeknek
adjuk a cifra játékot, ha pedig a nyerget a Dunába hajítod, halászaink
az aranyos nyerget a partra kiteszik és hazaviszik.
Amikor a fejedelem ezt meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert
félt a magyaroktól. Szövetségeseitől is segítséget kért, majd a
csapatokat egyesítette, és a magyarok elé vonult. A magyarok eközben a
Duna mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát
kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem futásnak eredt.
A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.
A monda valóságalapja
A fehér ló mondája egyes korábbi változatok esetében Szvatopluk apjával, Maróttal
játszódik le (erre utal a Képes krónika 23. fejezete: „Némelyek azt
tartják, hogy a magyarok visszatérésekor Pannóniában nem Szvatopluk,
hanem Marót uralkodott”). A magyar vezérek a történet szerint egy ősi
keleti jogszokást használnák ki. E szokás alapja az a hiedelem, hogy az
országból, településből, házból kihordott föld, por vagy bármilyen tárgy
az országot, tájat stb. ellenséges erők hatalmába juttatja. A
birtokszerzésnek ez a sajátos módja máshol is jelen volt. Hérodotosz a perzsákról írt művében leírja ezt a jogszokást, és több korabeli arab forrás is élő szokásként említi meg.
Persze a morva fejedelem erről nem tudhatott, és ez megalapozta a két nép ellenségeskedését. A magyarok mintegy casus belliként
küldték az ajándékot a morva udvarba. A legendának azonban feltehetőleg
nincs sok köze a valósághoz, hiszen Árpád magyarjai akkor érkeztek a Kárpát-medencébe, amikor Szvatopluk már meghalt. A Dunántúl
elfoglalása valóban a morvák elleni csatában sikerült, de a történelem
során nagyrészt jó kapcsolat állt fenn ezzel a szomszédos néppel. A
monda inkább a 894-ben Szvatoplukkal való szövetségkötés emlékét
őrizhette meg. A morva fejedelem a frankok ellen kért segítséget a
magyaroktól, azonban a harcok idején meghalt. Az akkori magyar
jogfelfogás szerint az egyik fél halála a szerződés felbontását
eredményezte.
Vitatott az Árpád hírszerzőjeként említett Kusid alakja. Györffy György szerint Árpád fejedelemtársa, Kurszán nevének ferdítése lehet (apjaként a krónika éppen azt a Kund vezért nevezi meg, akinek a fia Anonymusnál Kurszán).
A csuvas, votják, mordvin nép körében századunkig élt a lopott föld
termékenyítő hatásában, illetőleg a meglopott terület
termékenység-vesztésében való hit, amelyre rítusok épültek, de amelyből
egyúttal népek közti háborúskodások is származtak.
Források
Kommentáld!