Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Rádiné Zsuzsa | 0 hozzászólás
múltidéző 2013.05.04. | 13:39 Kádár Gyula: Az erdélyi magyarság (1918–2011) 4.
1948 és 1968 között
Miután a kommunisták átvették az ország irányítását – 1948 és 1952
között –, börtönbe vetették a Magyar Népi Szövetség vezetőit és a magyar
kultúra jeles személyiségeit. Az MNSZ 1953-ban feloszlatta önmagát,
javait a Román Munkáspárt vette át.
Az államosításkor (1948) felszámolták az önálló magyar
intézményrendszert, az egyházi iskolákat állami tulajdonba vették.
Megszűntnek nyilvánították az Erdélyi Múzeum Egyesületet és az Erdélyi
Magyar Kulturális Egyesületet is. A színházak, a múzeumok, a
könyvkiadás, a folyóiratok a román állam hatáskörébe kerültek. Állami
magyar színházi társulatok működtek Marosvásárhelyen, Kolozsváron,
Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön. Kolozsváron opera
és bábszínház is volt. 1948-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István
Színművészeti Intézetben beindult a magyar színészképzés. Néhány
évtizeddel később a magyar színházak keretében – azok korlátozására és
ellenőrzésére –, román tagozatok alakultak.
Az ’56-os magyar forradalommal való szimpátiáért, illetve a helyi
szervezkedések miatt három-négyezer magyar nemzetiségűt tartóztattak le.
Elég volt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének
lemásolása, szavalása, hogy bárkit tíz évi börtönre lehessen ítélni.
1959-ben felszámolták a Bolyai Egyetemet, beolvasztották a Babeş
Egyetembe. Hozzáfogtak a magyar tannyelvű középiskolák román iskolákkal
való összevonásához. Fokozatosan háttérbe szorult a magyar nyelvű
szakképzés. A magyarokat, az értelmiséget a Securitate ellenőrzése alá
helyezték. A román államnacionalizmus előretörését mutatja az, hogy
1959-ben a „nemzeti kisebbség" fogalma helyett bevezették a „román nép
és az együttélő nemzetiség" megnevezést.
Az egyház és az állam kapcsolatát az 1948-as kultusztörvény szabályozta.
Mivel a katolikus egyház nem mondott le a Vatikánnal való
kapcsolatairól, és nem vállalta a román állammal szembeni
alárendeltséget, püspökei és papjai fokozott üldöztetésben részesültek.
Márton Áron püspököt börtönbe zárták. Börtön, száműzetés lett a sorsa az
1948 és 1964 között letartóztatott 130 római katolikus papnak is.
Felszámolták a görög katolikus egyházat és a szerzetesrendeket. A
protestáns egyházakat a román államnak rendelték alá, ezért papjaik
letartóztatási aránya kisebb.
Az 1921-es, az 1945-ös földreform, a Casbi-törvény kisajátításai után, a
magyarság gazdasági erejét az 1948-as államosítással igyekeztek
megtörni. Felszámolták az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet. A magyar
tulajdonban lévő nagyipart, bányákat, szállítóvállalatokat, a Csíki
Magánjavakat államosították. 1949 és 1953 között megkezdődött az
erőszakos kollektivizálás, amelyet 1962 áprilisára fejeztek be. Már a
kezdeti években 170 ezer gazdálkodót deportáltak, közülük sokan a
Duna-csatornához kerültek. A terményekre hatalmas beszolgáltatási kvótát
róttak ki, hogy arra kényszerítsék a gazdálkodókat, földjeiket,
felszerelésüket, állatállományukat átadják az államnak, vagy belépjenek a
téeszbe.
Diktatúrában (1968–1989)
1968-ban, a megyék újjászervezése idején, kulturális intézmények
alakultak. Magyar szempontból nagy jelentőségű a Domokos Géza
irányításával létesült nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion. Beindult a
pár órás magyar nyelvű televízióadás. Kiadták A Hét című kulturális
folyóiratot, országos és megyei napilapok indultak. Nicolae Ceauşescu
pártfőtitkár a nemzetiségi kérdést már 1968-ban véglegesen megoldottnak
nyilvánította. Erre hivatkozva tartotta fölöslegesnek az új „magyar
statútum" kiadását, helyette létrehozta a Magyar Nemzetiségű Dolgozók
Tanácsát, amelynek formális szerepet szánt.
A liberalizmust 1971 után a nyílt diszkrimináció váltotta fel. Ennek
egyik ékes példája a beiskolázás, a gyermeklétszám meghatározása volt.
Az 1973. május 13-i 273-as számú törvényrendelet előírta azt, hogy a
nemzetiségi iskolákban az ötödik osztályt 25, a kilencediket 36 fős
létszámmal lehet indítani, miközben a román tagozatokon ezt nem kötötték
létszámhoz. A nemzetiségek által lakott községekben, ahol oktatás
folyt, kötelezővé tették a román tagozatok szervezését, akár egy
tanulóval is. A frissen végzett magyar szakemberek többségét a
Kárpátokon túlra helyezték.
A nemzetikommunizmus az „együttélő nemzetiség" fogalmát „magyar
származású román dolgozók"-ra változtatta. A beolvasztási politika
1984-től kezdve teljesen nyílttá vált. 1988-tól a helyneveket, a
településneveket, akárcsak 1937 után, nem lehetett magyarul leírni.
Magyarellenes, szélsőséges uszító könyvek megjelenését engedélyezték.
Mivel szólás- és sajtószabadság nem létezett, az erdélyi magyarság
elnyomásáról a nemzetközi közvéleményt csak szamizdat (Ellenpontok)
formában lehetett tájékoztatni.
Az 1968-as megyésítéssel felszámolták a Maros Magyar Autonóm Tartományt.
Székelyföld területét három megyébe – Kovászna, Hargita és Maros –
tagolták. A „hivatalos" román népszámlás adatai szerint 1977-ben Hargita
megye lakosságának 85 százaléka volt magyar, míg Kovászna megyében 78,4
százalék. Maros megye székely székeit, a történeti Marosszéket és
Nyárád mentét több román többségű régióval bővítették ki, így a
székelység számaránya 44,3 százalékra esett vissza.
Az erdélyi magyarok száma az 1980-as évekig emelkedett, a szaporodási
mérleg pozitív volt, a székely régióé 2000-ig, bár 1977 és 1992 között
az erdélyi magyarság lélekszáma százezer fővel csökkent. Hivatalosan 63
ezren hagyták el az országot, de az illegális kivándorlók lélekszáma
elérte a 30 ezer főt. A legújabb felmérések szerint, 1989 után 21 év
alatt újabb 300 ezer erdélyi magyar hagyta el az országot. A hivatalos
román népszámlálás szerint Erdélyben 1956-ban 1,61, 1966-ban 1,71,
1977-ben pedig 1,87 millió magyarul beszélő élt. 2002-re már csupán 1,41
millió, bár romániai szinten a magyarság száma 1,5 millióra tehető.
A szocialista iparosítás és a termelőerők ésszerű elosztása ürügyén
megváltoztatták az erdélyi városok etnikai arányait. Moldvából 800 ezer
románt telepítettek Erdélybe, de Havaselvéről is sokan érkeztek. Az
egykori magyar és német nagyvárosokban – Nagybányán, Nagyváradon,
Kolozsvárt, Szatmárnémetiben – a románság került többségbe. Megnőtt a
vegyes házasságok száma, és nőtt az asszimiláció aránya is. A tervszerű
betelepítés Székelyföld városait sem kímélte. Ennek első áldozata
Marosvásárhely. Az erdélyi városokban az 1910-es népszámlás adatai
szerint a románok számaránya csak 19 százalék volt, ez néhány évtized
alatt megváltozott. Magyar többségüket csak Székelyföld városai és
néhány kisebb partiumi város őrizte meg.
Székelyföld románosítása a megyeközpontok betelepítésével kezdődött, de a
tömbmagyar térség etnikai fellazítására már nem került sor. A fejetlen
gazdaságpolitika miatt eladósodott ország az 1980-as években
rákényszerült a külföldi kölcsönök megadására. Ceauşescu és klikkje a
lakosság kiéheztetése árán fogott az adósságtörlesztéshez. A lelassult
iparosítással párhuzamosan csökkent Székelyföld betelepítésének üteme
is, ezért az iskolák elrománosítása újabb lendületet nyert. A székely
megyeközpontokat a nyolcvanas években zárt városokká nyilvánították,
ahová csak államalkotó telepedhetett.
1988-ban dolgozták ki a falurombolási tervet. Ennek esett áldozatul a
180 házból álló székely település, Bözödújfalu, amelyet 1988-ban vízzel
árasztottak el. E Maros megyei település a falurombolás szimbólumává
vált. A diktatúra az egész ország népét panellakóvá, ellenőrizhetőbbé,
kiszolgáltatottabbá akarta tenni, és egy kalap alatt örökre szerette
volna megoldani a nemzetiségi kérdést is. E borzalmas terv megbukott,
mert a kommunista termelőmód, amelyet a diktatúra kíméletlensége tartott
fenn, már nem volt működőképes. Az 1989-es fordulat Tőkés László
református lelkész nevéhez kapcsolódik. A Temesváron 1989 decemberében
kirobbant „forradalom" után, Romániában az ország irányítását jórészt a
„másodvonalbeli" kommunisták vették át.
Hatalomváltás után
A Nemzeti Megmentési Front 1989. december 24-én hirdette meg a teljes
nemzeti egyenlőséget. Természetesen, a román nacionalizmus nem hagyta
magát. Ennek ellenére a magyarság hozzálátott saját intézményeinek
újjászervezéséhez, amely a magyar többségű régiókban sikerrel járt.
Amikor a magyar iskolák és állami egyetem visszaállítását követelő 1990.
február 10-i könyves-gyertyás tüntetésekben több százezer magyar vett
részt, ennek mérete megrémítette a szélsőséges nacionalistákat, akik
március 19-én nemzetiségi konfliktust robbantottak ki. Tették egy olyan
városban, mint Marosvásárhely, ahol 1941-ben a románok aránya alig 3,9
százalék volt. Egy ilyen etnikai múltú, akkor még magyar többségű
településen egy gyógyszertár magyar nyelvű felirata már elég volt ahhoz,
hogy a román falvakból fejszékkel felfegyverzett parasztok ezreit
csődítsék a városba, és ostrom alá vegyék az RMDSZ Maros megyei
székházát. A szélsőségesen magyarellenes pogrom eredménye azonban
nemcsak hat magyar ember halála volt, hanem több ezer magyar
kivándorlása és az ezt követő diszkriminatív törvényszéki ítéletek. A
véres etnikai konfliktus másik eredménye a Román Hírszerző Szolgálat
(SRI), az 1989. december 30-án feloszlatott Securitate jogutódjának a
megszervezése lett.
Tény, hogy amit a magyarság a fordulat hónapjaiban megteremtett,
nagyjából azzal is maradt. Még a 2010/2011-es tanévben is román nyelven
oktatják a Románok történelmét, Románia földrajzát. A szakoktatás
szintén román nyelvű. Állami magyar egyetem Romániában még ma sem
működhet. E sorok írása idején a marosvásárhelyi orvosi egyetemen épp a
magyar oktatás diszkriminálása folyik.
A „forradalom" utáni napokban alakult meg az RMDSZ, amely az első
választásoktól kezdve részt vesz a parlamenti munkában. Állandóan
védekező pozícióba kényszerül, az úgynevezett kis lépések politikáját
kénytelen követni. A választásokon rendszerint azzal a román párttal lép
koalícióra, amely ígéretet tesz a magyarság jogainak bővítésére.
Általában felemás megoldások, részleges eredmények születnek. Hiába
hoznak törvényt, mert ha kisebbségi jogérvényesítésről van szó, akkor az
a gyakorlatban hosszú évek elmúltával és részben valósul meg. Ilyen
volt például a 2002-ben kiadott törvény az elkobzott ingatlanok, az
egyházak ingatlanjainak visszaadásról. Bár az RMDSZ részt vállal a
kormányzásban is, befolyása kevés, mert még a kisebbségi törvény
elismerését sem tudja kiharcolni.
A helyi önkormányzatok munkáját a kormányt képviselő prefektusok
akadályozzák. Az 1991-ben elfogadott új alkotmány Romániát nemzetállammá
nyilvánítja. A magyarságot erre hivatkozva fosztják meg a legelemibb
kollektív jogoktól. Romániában csupán egyéni jogok érvényesülhetnek, így
biztosított az identitáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz való jog. Az
anyanyelv használata a közigazgatásban a 20 százaléknál magasabb
arányban lakott magyar településeken lehetőség, de még mindig nem
működik.
*
A politika és a történelem határvonalán, a publicisztika eszközeivel
készült sorozatunk nem szakdolgozat. Vázolni szerettük volna a román
fennhatóság alá került magyarság jogfosztottságát, diszkriminálását.
Tudatosítani akartam, hogy nemcsak Erdélynek, de Székelyföldnek sincs
jövője, mert a román nacionalizmus nem akar lemondani a homogén
nemzetállam megteremtéséről. Ebből következik, hogy az erdélyi magyar
politikában nincs helye a széthúzásnak. Az autonómiáért folytatott
harcban egységes fellépésre van szükség és az 1990-es tüntetésekhez
hasonló méretű tiltakozásokra is.
Hisszük, hogy a belső önkormányzat Románián belül is megteremthető!
Vége
Kádár Gyula
Háromszék
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!