Sopron
Koordináták: é. sz. 47.684890° k. h. 16.583050°
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sopron (németül Ödenburg, horvátul Šopron, az ókorban latinul Scarbantia) mintegy hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron megyében, a soproni borvidék központja. „A leghűségesebb város”.
Fekvése
Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik.
A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek; Sopron a „kékfrankos fővárosa”.
Története
A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt, amelyen két fontos útvonal is áthaladt. Fóruma a mai főtér helyén volt.
A népvándorlás korában Scarbantia romokban maradt, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A város lakói a Kr. u. 4. században
a későbbi belváros területén 3–4 m vastag városfalat emeltek, hogy
megvédjék magukat a barbárok támadásaitól. Ezt a falat a népvándorlás
korszakában valószínűleg lerombolták. Maradványaira emelték 1092-ben
Sopron várjobbágyai az új határvár faszerkezetű, földdel erősített
sáncát. A faváz később a tűz martaléka lett, és a bedöngölt agyag
salakká égett. Ezt a titokzatos „vörös sáncot” az újkori építkezések a
belváros több pontján feltárták, így az Esterházy-palota hátsó falát védő vasbeton fal építésekor is.
A 9–11. század környékén a régi római városfalat kiegészítették, és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már fontos városként említik.
1273-ban II. Ottokár cseh király
árulás következtében elfoglalta a várat. Annak ellenére, hogy Ottokár
túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit, Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Ezután, 1297 és 1340
között emelték a római alapokra a várárokkal körülvett, 8–10 m magas
várfalat, aminek belső síkjára támaszkodtak a belváros házai.
1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné Sopront és környékét 8000 aranyért elzálogosította III. Frigyes német-római császárnak. A várost csak Hunyadi Mátyás
szerezte vissza, aki 1463. július 19-én megegyezett Frigyessel, hogy 80
ezer forintért visszaadta a koronát és az elzálogosított területeket.
1526-ban a város lakossága kiűzte a zsidókat Sopronból.
1543-ban a városi tanács megtiltotta az "idegen magyaroknak" a házvételt, 1594-ben pedig kirekesztette a magyar nyelvet a városi ügyvitelből.
1529-ben a törökök feldúlták a várost, de nem került török hódoltság alá. A megszállt területekről sokan menekültek Sopronba, ami lassanként a törököktől szabad terület központjává vált. 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt.
1605-ben Bocskai
hadai dúlták fel Sopront. A következő évtizedekben ezért a soproniak
még jobban megerősítették városukat, új bástyák és városfalak épültek.
Az 1655-ös pestisjárványban a lakosság fele elpusztult. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta, az 1705-ös kuruc ostromnak még ellenállt, de egy évvel később Bottyán János bevette a várost.
1676-ban Sopron teljesen leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, megszületett a mai belváros. Ekkor építették újjá a Tűztornyot is. II. József idején Sopron lett a vármegye székhelye.
1753-ban Sopron erdejében, a később Brennbergbányának nevezett helyen nyílt meg Magyarország első szénbányája, ami a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legkorszerűbb bányájává vált.
A középkori védőrendszer a 18. századra
elavult, ezért néhány helyen megbontották a városfalat, és a bástyák
tetején több, ma is megtekinthető bástyakertet alakítottak ki. Az egyik
ilyen az Esterházy-palota mögött bújik meg, benne az 1789-ben épült, elöl nyitott, kerek kupolás zenepavilonnal.
Széchenyi ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze.
Mivel közel van a határhoz, az 1848-as szabadságharcban Sopront korán megszállták a császári csapatok. Ezután szépen fejlődött egészen a 20. század elejéig, bár fejlődése a 19. század végétől lelassult, gazdasági súlya csökkent. 1890-ben az első vidéki távbeszélőközpont
itt épült ki. 1900-ban megindult a villamosközlekedés a városban,
azonban a két vonalból álló hálózat nem bizonyult hosszú távon
jövedelmezőnek, így 1923-ban felszámolták.[2]
1919-ben ide telepítették át Selmecbányáról a Selmeci Akadémiát, amelynek jogutódja a Bányászati és Erdészeti Főiskola.
1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás
döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz
tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek. Az eseménynek
1922-ben emléktörvény állított emléket, ekkortól hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A döntés napja, december 14-e Sopron ünnepe. A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-os kitelepítésig, amikor is hivatalos adatok szerint 2005 német anyanyelvű személynek kellett a várost elhagynia.
A város sokat szenvedett a II. világháborúban, 1944-ben több légitámadás is érte, a város zsidó lakosságát szinte teljes egészében haláltáborokba szállították. A szovjetek 1945. április 1-jén foglalták el.
Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, a bányát 1951-ben, főként politikai okokból bezárták, és az 1950-es években a főiskola bányamérnöki karát Miskolcra telepítették át (az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része). A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.
A várostól délre, illetve nyugatra elterülő dombvidék 1225
óta az egykori íjászok őrhelyeként szerepel az oklevelekben. Ez a
Lővérek (Lőverek, Lövérek – a nyelvhasználat ingadozó), Sopron
üdülőrésze. Itt áll Nepomuki Szent János kápolnája és a Mária-oszlop.
1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel.
2010. május 7-étől soproni kékfrank néven pénzhelyettesítő papírutalványt indítottak a Sopron környéki cégek gazdaságélénkítési céllal.[3][4].
Népesség
Településrészek
(2001. február 1-jén, a 2003. január 1-jei közigazgatási állapot szerint, forrás: KSH)
Látnivalók
Sopron, római kőtár 1977-ben
Az 1897-ben felavatott Széchenyi-szobor
Mátrai Lajos alkotása
Oktatás
Felsőoktatás [
Sopron híres szülöttei
- Andrásfalvy Bertalan (1931) néprajztudós
- Ankerl Géza, a Massachusetts Institute of Technology professzora (1933)
- Aggteleky Béla (1890–1977) II. világháborús magyar altábornagy
- Babos Gábor (1974) az NEC Nijmegen kapusa
- Benedek Lajos (1804–1881) császári és királyi táborszernagy
- Csapody Miklós (1955) újságíró, az MDF egykori tagja, országgyűlési képviselő
- Csekonics Endre (1901-1983) agrármérnök, vadász
- Csiszár Jenő (1959) médiaszemélyiség
- Csollány Szilveszter (1970) olimpiai bajnok magyar tornász
- Danis Lídia (1980) színésznő
- Festetics Sándor (1876–1944) hadügyminiszter
- Gőbl Gábor (1969) a Moby Dick együttes basszusgitárosa
- Grüll Tibor (1964) ókortörténész, egyetemi oktató, író
- Hillebrand Jenő (1884–1950) ősrégész, az őskőkor tudományos kutatásának magyarországi úttörője
- Hiller István (1964) országgyűlési képviselő, kulturális és oktatásügyi miniszter
- Hoffer Péter (1974) a Moby Dick együttes és a Hungarica zenekar dobosa
- Honti Katalin kosárlabdázó
- Kánya Kálmán (1869–1945) külügyminiszter
- Kőszeghi-Mártony Károly (1783–1848) építőmérnök, hadmérnök, a sűrített levegős légzőkészülék és a gulyáságyú feltalálója
- Itt született 1919. szeptember 6-án Ladó László közgazdász, egyetemi tanár.
- Mora Terézia (1971) Bachmann-díjas író, fordító
- Mentes Norbert (1968) a Moby Dick együttes és a Hungarica zenekar gitárosa
- Ottinger Ferenc (1792–1869) császári és királyi lovassági tábornok
- Petrik Lajos (1851–1932) vegyész
- Rakovszky Zsuzsa (1950) író, költő, műfordító
- Rátz László (1863–1930) tanár
- Roth Gyula (1873–1961) erdőmérnök, Kossuth-díjas egyetemi tanár
- SP (1988) magyar énekes, rapper
- Schmiedl Tamás (1964) a Moby Dick együttes énekese, gitárosa
- Soproni Horváth József (1891-1961) festőművész
- Szájer József (1961) EP-képviselő, évekig a város országgyűlési képviselője
- Széchényi Manó (1858–1926) külügyminiszter
- Széchényi Miklós (1868–1923) győri, majd nagyváradi püspök
- Tapolczai János (1939) NB I-es labdarúgó-játékvezető (1971–1981)
- Temes Judit (1930) olimpiai bajnok úszó
- Teuchert-Kauffmann Frigyes báró (1831-?) osztrák tábornok
- Várszegi Asztrik (1946) bencés szerzetes, pannonhalmi főapát
- Boor Gusztáv es Nándor építőmesterek
Sopron híres lakói
Testvérvárosai
Bad Wimpfen, Németország (1990)
Bolzano, Olaszország (1990)
Eilat, Izrael
Kismarton, Ausztria (2002)
Kazuno, Japán (2002)[5]- Kempten im Allgäu, Németország (1987)
Medgyes, Románia (1994)
Rorschach, Svájc (1991)
Seinäjoki, Finnország (1986)
Selmecbánya, Szlovákia (2008)
Spárta, Görögország (2008)
Média
Televízió [szerkesztés]
Rádió
Újság
Galéria
-
-
A Tűztorony, Sopron jelképe
-
-
A bencés templom (Kecsketemplom) képe a Tűztoronyból
-
Jellegzetes belvárosi utca (Az Új utca)
-
Sopron, Deák tér (a felújítás előtt)
-
Sopron, Deák tér (a felújítás előtt)
-
Sopron, Magyar Művelődés Háza
-
Sopron belvárosa légi fotón
Kommentáld!