Hargitafürdő

Hargitafürdő Csíkszereda településrésze a mai Romániában Hargita megyében. Csíkszeredához tartozik, de 1898 és 1914 között Csíkcsicsó része volt.

1250-1400 m magasan helyezkedik el a Csicsói-Hargita keleti oldalán,a várossal a 23 km hosszú Hargita utca köti össze, amely egész Románia leghosszabb utcája.

Ásványvizeiről és mofettáiról híres alpesi jellegű üdülőtelep. Borvizes meleg fürdője 1920-ban létesült, de 1950-ben felszámolták csak mofettája maradt meg. Környékén kaolint bányásznak.

Határában magasodik a Tolvajos-tető, ahol három nagy kereszt áll 896, 1896 és 1567-es évszámokkal a honfoglalásra, Márton Áron születésére és a János Zsigmond seregén itt aratott győzelemre emlékeztetve.

Római katolikus kápolnája közelében 1996-ban új templom épült.

Számos közkedvelt sípályája van.

Hargitafürdőn a 19. század elején fedezték fel a széndioxiddal együtt száraz gáz formájában kiáramló kénhidrogén gőzölgéseket, s ezek közül két mofettában rendszeres kezelés végezhető. A két mofetta vegyi összetétele különbözik egymástól, így változatos külső és belső kezelésre ad lehetőséget.

Fontosabb borvízforrásai: Szemforrás, Erdei forrás, Főforrás, Gyomorforrás

Gyógyjavallatok: A négy forrás gyógy javallata azonos. Belső kezelésre ezeket a vizeket szív és keringési panaszokra ajánlják.

A téli sportok kedvelőinek Hargitafürdő egyik legkedveltebb központjává vált, ami kitűnő hóviszonyainak köszönhető. A sízésre alkalmas hó általában négy hónapot tart, december, január, február, március, de nem ritkák azok az évek, amikor a sí idény májusig is kitolódik. Télen a középhószínt meghaladja a 60 cm-t. Három különböző szintű, felvonóval ellátott sípályája létezett 1995 előtt, Nagypálya (Kossuth, Csompoly), Középső pálya (Miklós,IGO) Ózon pálya (Kompona), amely az 1975-1992 közötti időszakban épült ki. Az utóbbi években több kisebb sípályát alakítottak ki a létező pályák közelében.

Borszék

Borszék Erdély egyik legszebb fekvésű fürdőhelye. Magas hegyekkel körülvéve fekszik a tengerszint felett 900 m átlagmagasságban, a Keleti-Kárpátokban róla elnevezett medencéjében. A település elsősorban az itt feltörő gyógyforrásairól híres. Ásványvizei és a gyógyvizeken alapuló különböző fizioterápiás kezelések kiválóan alkalmasak szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, pajzsmirigy betegségek valamint gyomor és epebántalmak kezelésére.

A város felső részén található az üdülőtelep, valamint a különböző borvíz-kutak. A telepen számtalan régi, díszes villa- és üdülőépület található. 

Területét magas hegykoszorú veszi körül, amely véd az erős szelektől és a viharoktól. A medence kristálypalából áll, amelyben dolomitos mészkő rétegek vannak.

Ebben halmozódott fel az ásványvíz, melynek gyógyító ereje már hosszú évszázadok óta ismert.

A közelben a természetkedvelők találhatnak még két barlangot, az egyik a Medve-barlang, amely nevét a benne talált medvecsontokról kapta, illetve a Jégbarlang, amiben télen-nyáron hatalmas jégtömböket láthatunk.

Bélbor

25 km-re fekszik Maroshévíz központjától. Határszéli településként jött létre, neve eredete még kérdéses, egyes román történészek (O.C. Tãslãuanu is) két variánst említ: - BEL (beljebb) BOR (Borszéktõl), - BÉL (a) BOR (a).

Az eltelt évek során az alábbi névváltozatokkal találkozunk: Bélbor (1788,1806), Bélabora (1850),Gyergyó-Bélbor (1851), Bélbor, majd 1918 után Bilbor, egyes jelenlegi könyvek szerint, melyek a száj hagyományra utalnak a település elsõ elnevezése "Stan falva" volt.

E településen több mint száz ásványvíz forrás található de ezek közül csak 17 van kihasználva. Elsõ említése 1776-ból származik Bélbor néven, e terület az akkori idõkben Ditró és Szárhegy településekhez tartoztak. 1797-ben egy görög katolikus fatemplomot építettek. 1895-1899 között egy római katolikus fatemplomot építettek. A templom építése elõtt a szentmiséket a gondnok házában vagy a helyi görög katolikus kistemplomban tartották.

A katolikus templom püspöki adomány, valamint a helyi és környékbeli hívek adakozásából épülhetett fel. A templomhelyet, a gyergyóremetei özv. Mélik Istvánné adományozta, ugyanakkor ide tartozott egy 7627 négyzetméteres nagyságú kert is. A templomot 1900. október második vasárnapján szentelték fel, Mária Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.

1925. május 24-én délután 4 órákor gróf Majláth Gusztáv Károly püspök úr látogatott el bérmálás céljából Bélborba. A püspök atyát díszkapuval fogadták a falu szélén, majd Vadász József üdvözlõ beszéde hangzott el, ezek után, a hívek éneke mellett mentek az ékesen feldíszített templomig. Akkor 50-en bérmálkoztak. Elõször, 1971-ben javítják ki a templomot, így a tornyát Málnási Sándornak köszönhetõen bádoggal újrafödték, a tetõzetet, pedig új cserepekkel födték be. A mesteremberek mellett több helyi hívõ segédkezett.

1990. március 16-án a helyi román lakósok egy része a templomban lévõ értékeket eltulajdonították, míg a belsõ díszeket összezúzták, a harangot is eltulajdonították, majd felgyújtották a templomot. 1992-ben lezajlott népszámláláskor 73-an vallották magukat római katolikusoknak.

Bélborhoz tarozik a Rakottyás település rész mely a XIX század végén alakult, mint erdei munkás telep.