A monda őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket tartalmaz. Több megjelenési formája szerepel az irodalomban: kehely, tál, drágakő, illetve az ezoterikus irodalomban szimbóluma valaminek.

Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította. Később a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére.

Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a 11. század végén, a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki.

A Szent Grál az apokrif iratokban

Jézus ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és keresztrefeszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért (lásd Nikodémosz apokrif evangéliuma). Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de ő mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője volt.

Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén.

A Grál az irodalomban

William Morris: Vision of the Holy Grail

A grál-költészet ismertebb képviselői a középkorból:

• Chrétien de Troyes (cc1135 – cc1183)
• Robert de Boron (cc1147 – cc1170)
• Wolfram von Eschenbach (cc1160 – cc1220)
• Albrecht von Scharfenberg (XIII. sz.)

Közülük talán Eschenbach Parzival (Parsifal) c. költeménye a legismertebb, mely alapja volt Richard Wagner operája szövegkönyvének is.

A Grál a Parsifal-legendában

A Parszifál ifjúsági regény címlapja

Ábrán Zoltán grafikája

Arthur király és a Kerek Asztal lovagjai (14. századi francia ábrázolás)

A Grált az Üdvösség Hegyén épült vártemplomban őrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg, sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett, átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad.

A kastélyba érkezik a naiv, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezősködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörű lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel – ami maga a Grál, melyből ragyogó fény árad – Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király.

Elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebből sok jó származott volna. Bűnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hőstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életű remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hős elkerül Arthur király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz.

Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal.

Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.

A Római Birodalom előtti ősi európai (kelta) és keleti kultúrkör érintkezése és kölcsönhatása jórészt még feltáratlan. A Grál-legenda keletkezésének megértése közelebb viheti a ma emberét ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltárásában.

A Grál-kastély

W. C. Stanfield: Szent Mihály hegye

A Grál templomát (kastélyát) Scharfenberg legendája szerint Titurel építette.

A Grál-kastélyt – egyértelmű meghatározás hiányában – az utókor több helyre próbálta elhelyezni. A templomosokkal való kapcsolat, főleg Eschenbach olvasatában, behatárolja a lehetséges helyszínt.

A felmerült helyszínek:

• Glastonbury, Anglia
• Szent Mihály hegye, Cornwall
• Montségur vára, francia Pireneusok
• Montsalvat mondai vára, valahol a spanyol Pireneusokban (valószínűleg az ugyancsak rejtélyekkel teli, de valóságos Montserratról mintázták)
• Borostyánkő, akkoriban az volt a templomosok egyik utolsó végvára.

Magyar kapcsolatok

A legendák szerint Nagy Lajos királyunk kapcsolatban állt a Grállal. A pálosokhoz való kapcsolata ismert, ők hazánkban egyedül tartották számon Arimathiai József ünnepét.

Megjelenése a kultúrában

Egy spekulatív elmélet szerint a Szent Grál francia megfejtése „sang royal”, vagyis királyi vér. A monda szerint Jézusnak Mária Magdolnától gyereke született, aki anyjával együtt Galliába vetődött, és az ő utódai lettek a frank királyok.

E legenda ellenére Kis Pippin frank majordomus, 751-ben, a frank nemesek, Zakariás pápa és a rá hallgató Szent Bonifác segítségével, nem átallotta letaszítani a trónról III. Childericet, az utolsó Meroving királyt.

A Szent Grál titkát a Bullion Frigyes, francia király által alapított Sion-rend is magáénak vallja.

A mítoszt több könyv és film is feldolgozta. A legismertebb ezek közül Dan Brown új keletű, nagy sikerű regénye A da Vinci-kód (2003), melyet 2006-ban azonos címmel filmesítettek meg. A Szent Grál keresése áll Steven Spielberg Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989) című filmjének középpontjában. A téma szellemiségének legvalóságosabb feldolgozását John Boorman Excalibur (1981) című filmje adja, mely a történelmi hiteltelenségek ellenére tulajdonképpen különböző források harmonikus idealizálása.

A Szent Grál, mint varázstárgy, felbukkan a Sailor Moon című animében, mint olyasvalami, ami akkora erővel bír, hogy gonosz kezekbe kerülve képes lehet a világ elpusztításában segédkezni, a megfelelő személy kezében azonban a gonosz legyőzésének eszköze.