Világviszonylatban elsőként Tahitótfalunál valósult meg a sötétedés után rajzó dunavirág kérészfaj védelmét szolgáló műszaki fejlesztés, mellyel nagymértékben csökkenthető az ottani Duna-híd lámpái által okozott ökológiai fénycsapda káros hatása.

Az elmúlt években a széles körben ismert tiszavirágzás mellett a dunavirág kérészfaj július-augusztusi tömegrajzása is a figyelem központjába került, hiszen e faj egyedei ilyenkor akár milliós tömegben is megjelenhetnek a Duna és mellékfolyói mentén. A faj ismertsége 2012 óta nő, amikor is több évtizednyi szünet után figyelték meg tömegrajzásait Göd, Vác és Tahitótfalu térségében, később pedig a Duna más szakaszain is. 

A fehér kérésznek is nevezett rovar térhódítása azonban nemcsak örömet, hanem korábban nem ismert természetvédelmi és közlekedésbiztonsági problémákat is okozott. Mivel ugyanis rajzásuk sötétedés után kezdődik, nászrepülésüket és a petézés folyamatát nagymértékben zavarják a közvilágítás fényei. Ennek eredményeként milliónyi egyed az élőhelyet jelentő víztől eltérítve, száraz aszfaltutakon és hidakon lelte halálát minden nyáron. A több milliárd forintos természetvédelmi kár, valamint a Duna élővilágára és anyagforgalmára egyaránt káros folyamat mellett ráadásul új veszélyhelyzetek kialakulásával is számolni kellett a fenti jelenség miatt. Az úton felhalmozódó kérésztetemek csúszóssá tették az útfelületeket, így a kerékpáros, motoros és autós közlekedés egyaránt veszélyessé vált az érintett hidakon.

Az ELTE Környezetoptika Laboratóriumának és az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének kutatói Kriska György irányítása mellett a fenti ökológiai csapdahatás leírása után célul tűzték ki egy olyan módszer kidolgozását, mellyel a kérészek védelme a közlekedésbiztonság szempontjait is figyelembe véve oldható meg. Ehhez olyan terepkísérleteket végeztek a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídnál, az Ipolyon átívelő letkési hídnál, valamint a Rábán átívelő rábahídvégi hídnál, melyek során egyre pontosabb ismereteket szereztek a dunavirág kérészfaj látásáról és viselkedéséről.

A kutatási eredményeknek és terepi teszteknek köszönhetően 2019 áprilisában a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídon épülhetett ki elsőként egy olyan innovatív, időjárásálló műszaki fejlesztés, amely az idei rajzási időszaktól kezdve szolgálja a kérészek védelmét. A hídpillérek alsó részére szerelt reflektorok a kérészek rajzási időszakának estéin akkor kapcsolnak be automatikusan egy négy órás üzemidőre, amikor az égboltfény intenzitása egy előre beállított szint alá csökken.

Az első tapasztalatok alapján az újonnan felszerelt eszköz működésekor jóval kevesebb kérész repült csak fel az aszfaltút feletti lámpákhoz, legnagyobb hányaduk a hídpillérek környezetében, közvetlenül a víz felett maradt. Így tehát a rajzó kérészek többsége megtermékenyített tojáscsomóival együtt nem az aszfaltra, hanem a Duna vizébe hullik, és utódaik megmenekülhetnek. Jelentősebb kérésztömeg a híd közlekedési lámpáinál csak a legintenzívebb tömegrajzású napokon alakult ki, ez a mennyiség ugyanakkor a rendszer további fejlesztésével és a közlekedési lámpák fényintenzitásának mérséklésével valószínűleg még tovább csökkenthető lesz. A Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával megvalósult fejlesztés ráadásul nemcsak természetvédelmi célokat szolgál, hanem általa a tahitófalui hídon történő közlekedés is biztonságosabbá válhat, miközben a fénysorompó fénye a település lakosságát nem zavarja.

A jövőben hasonló eszköz épülhet ki akár külföldön is, hiszen az éjszakai kérészrajzás több más hídon is jelent balesetveszélyt a csúszóssá váló utak és a sűrű kérészfelhőn való áthaladás miatt, többek között Spanyolországban a Tudela-hídnál az Ebro folyó vagy Törökországban az Ardahan-hídnál a Kura folyó felett.