Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakemberei által vezetett,
hét éven át tartó nemzetközi kutatás megerősítette, hogy az Amazonas
esőerdői több szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, mint amennyit
kibocsátanak, ezáltal csökkentik a globális felmelegedést.
Az
Amazonas-medencéjének szén-dioxid-egyensúlya élet-halál kérdése: az élő
fák növekedésük közben magukba szívják a szén-dioxidot a levegőből, az
elhaltak, ahogyan lebomlanak, visszaengedik az üvegházhatású gázt a
levegőbe. A Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmány az
első, amely megmérte a természetes folyamatok okozta faelhalást az
Amazonas-medencéjében, még a legtávolabbi térségekben is, ahol még soha
nem gyűjtöttek földfelszíni adatokat.
Fernando Espiríto-Santo, a
NASA Pasadenában lévő bolygókutató laboratóriumának szakembere, a
tanulmány vezető szerzője új technikákat fejlesztetett ki a műholdas és
más adatok elemzésére. Ezáltal megállapította, hogy az elhalt fák a
térségben évente körülbelül 1,9 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak
ki a légkörbe. A szakemberek az erdők növekedéséről összegyűjtött
adatokat és különböző modelleket használtak fel ahhoz, hogy
összehasonlítsák a fenti adatot a térség fáinak szén-dioxid
elnyelésével. Minden egyes számításnál az élő fák szén-dioxid elnyelése
túlszárnyalta az elhaltak szén-dioxid-kibocsátását, jelezve, hogy a
szén-dioxid-elnyelés az uralkodó jellemző az Amazonas esőerdőire.
Mindeddig
a tudósok csak megbecsülték az Amazonas szén-dioxid egyensúlyát kicsiny
földdarabokon végzett korlátozott méretű megfigyelések alapján. Ezeken a
földdarabokon is az elnyelés volt a meghatározó, de a tudományos
közösségben élénk vita folyt arról, mennyire képezik le ezek a
földterületek az egész térség természeti folyamatait.
Kommentáld!