Természet: WASS ALBERT A funtinelli boszorkány- részlet-TEOFILRÓL

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

 

network.hu

 

 

WASS ALBERT A funtinelli boszorkány- részlet - TEOFILRÓL



„Egymás után dördültek a lövések, de már nem lehetett tudni, hogy melyik honnan jött. Aztán csönd lett.


Az asszony ott állt még mindég a háznál, a kutya mellett, és úgy érezte, mintha minden megfagyott volna körülötte. A levegő, a csönd, a világ. Aztán az erdőből kiugrott egy csendőr, és futni kezdett a döglött ló felé. Puskáját a kezében tartotta. Megismerte. A fiatal volt, a pödrött bajszú. A döglött lónál megállt, és egy pillanatig nézett valamit lehajolva. Aztán fölegyenesedett, és belefújt a sípba. Az erdőből kilépett a másik csendőr. Kiáltozás támadt lent is, emberek tódultak elő az erdőből. Mire az asszony odaért, a két csendőr ott állt már Bandilla mellett. Hasán feküdt, puskája keresztülvetve az elesett lovon, arca a fűben. Homlokából feketén folyt a vér.


– Ki ez az ember? – mordult rá szigorúan a csendőr. – Az apám – felelte halkan az asszony, és lehajolt a halotthoz. – Bandilla volt a neve. A fiatalabbik csendőr meglepetten füttyentett. – A bandavezér? – Az apám – felelte halkan az asszony, és megsimogatta a halott ember borzolt, ősz haját. Tenyere véres lett.


A csendőr lehajtotta a fejét, és elfordult. Leoldott a lóról egy pokrócot, és ráterítette a halottra. Odébb Teofil feküdt a földön, és halkan nyögött. A csendőrök odamentek hozzá. Lehajoltak, nézték. – Haslövés – mondotta az idősebbik, és legyintett. Az asszony gyöngéden ráhajtotta a pokróc szélét a Bandilla fejére,aztán odament Teofilhoz.

 

 

– Jaj – nyögte az ember, és ijedt szemekkel nézett föl reá –, jaj… Az asszony leguggolt melléje. – Fáj, Teofil? Ölébe vette a fejét, és kezével végigsimított a sovány, szakállas arcon. – Már nem… – nyögte a sánta. – Már nem fáj… de borzasztó dolog meghalni…


Az asszony belenézett az ember meggyötört szemeibe.

 

– Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó…

 

A sebesült fölnyögött. Szemei lázasan remegtek.

 

De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet, Nuca…

 

Az asszony keze megpihent a forró homlokon. – Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel, Teofil.


Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel.

 

És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod.

 

Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe, és meglesed a tündéreket, amikor ferednek…

 

Az asszony beszélt, és a csendőrök levették fejükről a csákót, és ott álltak mellette. Az ember nehezen hörgött, szája megrándult néha, mintha mondani akart volna valamit, aztán a hörgés csöndesedett, a szemek elvesztették fényüket, az élet láthatatlan párája elszállt valahova a kék végtelenbe.


jött föl a nap, és vörös fényét rávetette a mozdulatlan arcra. A csendőrök megmozdultak. A fiatalabbik pokrócot hozott. Az öregebbik megérintette az asszony vállát. –


Gyere! Az asszony lassan letette öléből a mozdulatlan fejet a földre, és fölállt. Aztán már nem volt ott egyéb, csak egy pokróc, s alatta valami néma, holt dolog, ami még néhány perccel azelőtt Teofil volt.”  


/Wass Albert: A funtineli boszorkány/

 

                  

                     Tavasz-várás


 

 

 

 


Érzed? Jön a tavasz, a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…

Ha jönne már…
ugye testvér, megálmodod mi lenne?
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe.

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu