schrancz Erika üzente 12 éve
Jó nevet adtál neki, hamarosan már hallgatni fog a nevére.
Barátnőmnek van egy hasonló - felnőtt - cicája, őt Francesco-nak hivja.
Szerinte (egy könyvben olvasta) XVI. Benedek pápának van egy ilyen nevű vörös cicája.
Gyongyi Demeter üzente 12 éve
Wolf Kornélia üzente 12 éve
Rádiné Zsuzsa üzente 12 éve
Both Mária üzente 12 éve
Na,Gyöngyi,gondoltad volna,hogy milyen tudományos értekezést váltasz ki a cicának adott névvel.?Tudtam én,hogy ez a kis buzgó mócsing rögtön rámegy a netre és hozza a kimeritő ismertetőt.Csak be kell dobni neki egy-két szót,ő már görditi tovább a témát.Szerencsétek,hogy nem az ókori egyiptomban éltek.Lenne most számonkérés,hogy hol van a cicus.miért nem vigyáztatok rá jobban.
Rádiné Zsuzsa üzente 12 éve
Isis {ősegyiptomi istennő , Osiris neje , a termékeny Nílusföld megszemélyesítője, na Gyöngyike ezt most hogy hozzuk össze arany kis cicával ?
Ja tudom már, Egyiptomban szent állat volt a macska, nézzétek mit írnak róla:
Miért volt Egyiptomban szent állat a macska?
Az egyiptomi istenek között fontos szerep jutott a macskáknak.
A Nílus partján élő emberek szerint Ré, a hatalmas napisten éjszakánként fekete Kép kandúr alakjában harcol Agep, a sötétség gonosz kígyója ellen. A macskát mindenekelőtt Bastet istennő (balra) állataként tisztelték.
A gyermekek születéséért és a Hold égi útjáért felelős termékenységistennőt gyakran ábrázolták macskafejű asszonyként.
Az emberekre nagy érzelmi hatással volt a macskák éjszakai kalandozása, vagy a kicsinyeit gondozó macskamama nagy odaadása. Lenyűgözte őket a sötétben hirtelen, hang nélkül felbukkanó, majd eltűnő macskák eleganciája, tisztasága, titokzatos szemük furcsa villanása. Végül pedig a macskák függetlenségére is felfigyeltek, hiszen a cicák kedvelik az embert, és értékelik az együttélést, ám megvannak a saját, kifürkészhetetlen útjaik, és gazdájukkal egyenlőnek tartják magukat.
Az istennő központja a Nílus deltájától keletre fekvő Bubasztisz városa volt.
Amikor Kr.e. 950 körül Szeszonk fáraó itt rendezte be fővárosát, az istennő tisztelete hamarosan az egész országban elterjedt. A Kr.e. 450-ben erre utazó görög történetíró, Hérodotosz beszámolt a gyönyörű, 300 méter hosszú templomról, amelyet Bastet istennő tiszteletére építettek.
Az épület több ezer macskának adott otthont, s ezekre a rendkívüli tiszteletnek örvendő macska-papok vigyáztak. A templomot 30 méter széles vizesárok övezte, a gazdagon díszített főcsarnokban pedig ott magasodott az istennő szobra.
Az ország összes városában emeltek pompás Bastet templomokat, és az egyiptomiak nagy része fából, agyagból vagy fémből készült macska-amulettet hordott magánál. Tavasszal zarándokok százezrei vándoroltak Bubasztiszba, hogy egy nagyszabású ünnepségen tánccal és énekszóval, finom ételekkel és gazdag áldozatokkal ünnepeljék az istennőt.
Nemsokára minden egyiptomi háztartásban tartottak egy-egy „mau”-t.
A házimacskának igen jó volt a dolga, gondosan ápolták, és ha kigyulladt a ház, a macskát előbb mentették ki, mint a saját gyerekeiket. Ha a család macskája elpusztult, az egész família gyászruhát öltött, szomorú énekeket énekeltek, és a nagy veszteség jeleként leborotválták szemöldöküket. Azért, hogy a cica később újra visszatérhessen az életbe, testét illatos olajokkal dörzsölték be, és bebalzsamozták.
A múmiákat tarka szalagokkal tekerték körbe, és egy parányi fából, bronzból vagy mészkőből készült koporsóba tették. A kicsi koporsót ezután egy macskatemetőben helyezték nyugalomra.
A macskák túlvilági jólétéről úgy gondoskodtak, hogy játékokat és egérmúmiákat tettek melléjük. 1890-ben a régészek Bubasztisz romjai közelében sok százezer macskamúmiát találtak. A leletek tudományos vizsgálata megmutatta, hogy az egyiptomi házimacska már hosszú utat tett meg a vad élettől a háziasítás felé.
A macskák különleges védelmet élveztek: sok helyen halállal büntették, ha valaki véletlenül vagy akarattal megölt egy állatot.
Állítólag a nagy perzsa király, Kambüzész ravaszul kihasználta ezt az egyiptomi szokást. Amikor III. Pzsammetich fáraó ellen viselt hadat, macskákat köttetett katonái pajzsára. A csel eredményes volt, az egyiptomiak inkább megadták magukat, semmint hogy a szent állatokat megsebesítsék.
Both Mária üzente 12 éve
Gyongyi Demeter üzente 12 éve
Gyongyi Demeter üzente 12 éve
Rádiné Zsuzsa üzente 12 éve
Both Mária üzente 12 éve
De aranyos ez a kis vörös.!Éppen elég neki a gazdi cipője kuckónak.Egy ilyet én is elfogadnék!