A Gaja-patak a Keleti-Bakony legfontosabb és legtisztább vízfolyása.

A Bakony ezen része, tekintettel karsztos mészkőfelszínére, vízben szegény, a Gaja-patak azonban már akkor itt folyt, amikor még nem mészkő volt a felszínen. A dolomitból álló kőzettömeg folyamatosan emelkedik, miközben törések keletkeznek benne, így alakult ki a ma is látható, 4 km hosszú, meredek falú szurdokvölgy.

A Gaja-patak Nagyesztergár mellett ered, és 20 kilométeren át kelet felé folyik, majd a Bakonynál délre fordul. Vizével táplálja a Fehérvárcsurgói-víztározót, majd dél felé folytatja az útját, a Móri-vízzel, a Sárvízzel és a Séddel egyesülve egészen a Dunáig. A medre agyagos, vize barnássárgás színű.

Növény- és állatvilág

A szurdokvölgyben erősen párás a levegő, amely a buján tenyésző növényzet létrejöttét segíti. Egy-egy kanyarulatban kedvező napsütési helyzet alakul ki, ami szinte őserdei klímát teremt.

A völgyből felfelé haladva védelmi rendeltetésű égerligetek, szurdokerdők, karsztbokor erdők között sziklagyep és lejtősztyepp található, melyeket a platókon a gazdasági rendeltetésű mészkedvelő és cseres-tölgyesek követnek. A területen komoly vadgazdálkodás is folyik, a vadaskertet még 1888-ban gróf Károlyi Gyula létesítette, 1977-ben a Mezőföldi Vadgazdaság felújította, ma a Vadex Zrt. kezeli.

A nagyvadak – szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók és a Magyarországon kizárólag Fehérvárcsurgón élő szikaszarvasok – mellől nem hiányoznak az apróvadak sem, de a madárvilág is jelentős. A szurdok csendjében csodálatosan visszhangzik a kakukk kiáltása.

Történelem

A terület földrajzi fekvésénél fogva alkalmasnak bizonyult arra, hogy az embert az írott történelem előtti korban letelepedésre késztesse.

A Gaja-völgy Krisztus előtt közel hatezer évvel ezelőtti neolitikum korából származó telepei jelzik a legkorábban megtelepültek nyomait.

A krónikák híradásainak ismeretében a honfoglalás korában Árpád vezér törzsének szállásvidéke, táborhelye, majd a környék vadban gazdag erdeje és gyógyvize miatt a nemességre emelt királyi vadászok lakhelye volt.

Az írások szerint Szent István királyunk is szívesen vadászott a környék erdeiben, ahová csónakkal érkezett Fehérvárról.

A terület birtokosai folyton cserélődtek, a terület a Csákok, a Rozgonyi család, a Szapolyai család, I. Ferdinánd, a Nádasdyak, majd Hochburg János birtoka is volt, míg 1834-ben elzálogosítás, majd vásárlás útján a Károlyiak kezébe került.