Nagyon finom, és az illata is csodás!
Gyerekkoromban többszörr kimentünk a Debreceni Nagyerdőre, egy kis ebéd utáni csemegét szedni.
Évtizedek óta nem is láttam erdei szamócát, sajnos.

Válasz

Ez a veszély nem fenyeget bennünket,mert annyira rikit és ismeri mindenki,hogy nem eszik meg.a képen nem málna van kicsikém!Te már a galóca látásától is "révületbe"estél.Ez szamóca!Nálunk a kertben is van néhány bokor,de nem annyi,hogy szörpöt készitsek belőle.Vannak nagy "málna vészek"Igy nevezik a nagy kiterjedésű málnásokat.Oda szoktunk menni szedni.Mindig nyersen teszem el a szörpöt.Ezt és a bodza szörpöt szeretem a legjobban.Ha sokat sikerűl szedni,ami az utóbbi években hol ezért,hol azért nem sikerűlt,akkor még bort is szokott a párom csinálni,a kipréselt magos részből meg pálinkát főz.Nagyon finom aromás,de ez csak "gyógyszernek"való,mert kevés lesz belőle.
A medvékről meg csak annyit,hogy a multkor fel is akartam tenni képet a nyomáról (de nem tudtam több rendben sem feltölteni),amint feltépdeste a hangyabolyokat a kertben és letaposta a füvet a férjem nagy örömére,mert alig tudta ott lekaszálni.a szomszéd epresét pedig megdézsmálta alaposan.Ott az idén több eper nem termett.Hozzánk eprészni nem jött le,mert itt a kutyák ugatnak és a kerti lámpákat a külső földek széleibe tettük.Hogy aztán mi tartotta vissza innen nem tudjuk,de az eperhez nem nyult.a hangyabolyokért még hálásak is lehetnénk neki,ha nem taposta vvolna le a füvet.

Válasz

Hol maradt a manócska ?Mesék gombája ! Nagyon eredeti a fotó ! Szép környezetben a fincsi málna szemekkel, van annyi málnád egyébként, hogy el rakj belőle, vagy ha nem frissen egy kis szörpnek való ? Tudod a ülsz a hintaágyba a cseresznyefa alatt és szívószállal
szürcsölöd a finom málna nedüt !!

Marika már kérdeztem tőled, de nem válaszoltál, a málnáról jutott eszembe, mi újság a medvékkel ? Fel látogat hozzátok a kertbe őkelme ? Volt e elmesélni valómedve kalandod ?

Na erről mérgező gombáról némi ismeret, nagyon vigyázni kell gomba szedéskor, bele ne keveredjen a többi gomba közzé !!

A légyölő galóca (Amanita muscaria) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a galócafélék (Amanitaceae) családjához tartozó faj. Mérgező gomba.

Az erdélyi hegyekben is nagyon gyakori, ott ma is használják légyirtásra. A légyölő galóca főleg hegyvidékeken él. Nyíresekben, savanyú talajokon gyakori, fenyvesekben és lomberdőkben is előfordul.

Méreganyagai az iboténsav, muszcimol, muszkarin, muszkazon és muszkaridin, amelyek az idegrendszerre hatnak.

A mérgezés tünetei fogyasztás után 1/2 - 3 órával jelentkezek: félálomszerû, részeg állapot, hallucinációk, álmosság, szédülés, gyomor- és bélpanaszok, nyáladzás, izzadás, könnyezés, nagyobb adag elfogyasztása esetén delírium.

Mivel más galócafajokkal ellentétben a légyölő galóca nem tartalmaz májkárosító amatoxinokat vagy phallotoxinokat, így a halálos mérgezés rendkívül ritka.

A gomba elfogyasztása elsősorban gyermekek, vagy idős, legyengült emberek számára veszélyes. A becsült halálos adag egy egészséges ember számára körülbelül 15 kalap, azonban a mai orvosi ellátás mellett a halálos mérgezés esélye rendkívül kicsi - a mérgezés szinte minden esetben néhány óra alatt, komplikációk nélkül teljesen lezajlik.

A gombát papírra kenve légyölő anyagnak használták – innen ered a neve –, kis darabjait az északi népek sámánjai arra használták, hogy transzba essenek.

Egyes feltételezések szerint az indiai Rigvédában szereplő rejtélyes ital, a szóma alkotórészéül is légyölő galóca szolgált, melyet megszárítottak, majd ghí-vel vagy tejjel dehidratálva kisajtoltak.

Hérodotosz ír az amürgoszi szkítákról, akiket haumavarga (haoma-ivó) szakáknak nevez. A haoma egy révült állapotot előidéző ital volt, amelyet légyölő galócából készítettek.

Válasz