Marika! Sok ilyen találkozásban és kellemes együttlétben legyen még részetek!

Válasz

Marika ! Köszönjük szépen ! Igazán megható történet ! Valóban lélek felemelő érzés ilyenkor együtt imádkozni s aztán örülni annak hogy milyen szép is tud lenni az élet, együtt emlékezve a múltra, s együtt lenni e jelenben....

Válasz

Zsuzsikám,szoktam mondani:Szerencse,hogy nincs sajt a számban,mint a tanitómesében a hollónak,mert kiejteném a dicséreted hallatán "elkárognám"magamat.Az igaz,hogy nagyon boldog voltam.Örültem a sok virágnak és mindennek.Olyan szép volt minden!
10 órakor találkoztunk a hittan házban.Ott egyik társunk egy rövid kis köszöntőt mondott,amelyben megemlékezett arról is,hogy a mi korosztályunk Magyarországon és magyar állampolgárnak született.Akaratunkon kivül szakadtunk el tőle és lettünk egy másik ország állampolgárai.De megmaradtunk magyarnak és tovább ápoljuk és őrízzük nyelvünket,hagyományainkat.Értünk háborút,szegénységet.Sokan maradtak társ nélkűl,főleg a nők közül mostanra,de nem adjuk fel és összegyültünk megünnepelni magunkat.
Az ünnepi mise a megbocsájtásról szólt.Megható és felemelő érzés volt egymás kezét fogva imádkozni.Mise végén kint a templom előtt vártak ránk virágokkal.aztán kimentünk a temetőbe megemlékezni az elhunytakról egy koszorút helyezve el a központi keresztnél.Ott a hozzátartozóik szokás szerint pálinkával és tésztával kínáltak bennünket.Onnan levonultunk egy közös ebédre.Meghitt és családias volt a hangulat hiszen kevesen voltunk.A nők nagy része társtalanúl volt,de azért jóvolt a hangulat.el is határoztuk,hogy ezután többször összejövünk majd.Legközelebb október végén,amikor megnézzük az 50 évesek kortárs találkozóján készűlt videót,egybekötve egy kis kosaras mulatsággal.A férfiak közül hiányoztak,de a nők teljes létszámban meg és itt volt,akik annak idején az 50 évesen is.
Ha nem is minden nap,de gyakran találkozunk máskor is utcán,templomban,de ez most még jobban összekovácsolt bennünket.Talán a tudat is,hogy a pakliban már nem sok van egyikünknek sem.Tudjátok azt szeretem ebben a kis csapatban,hogy a sok megpróbáltatás ellenére sem kókadoznak,szomorkodnak.Azt a magányos óráikra hagyják.Itt mindenki viccelt,vidám volt.Szinte gyerekes.Kell az ilyen!Felfrissülünk.Érezzük,hogy nem vagyunk hiába még most sem.Vannak gyermekeink,unokáink.szeretnek és szeretünk!
Hát ennyi dióhéjban erről a találkozóról!

Válasz

Szépek vagytok, csinosak és sugárzóak...

Válasz

Szia Marikám !! Nagyon vártam már a képeket !! Az évek alatt a lelked tisztasága. az emberek iránt érzett szeretet megőrizte a egykor "hamvas" fiatalságod !!!!! Mintha nem is telt volna az idő !! Nagyon szép asszony vagy drága barátrnőm !!!!

Válasz