PARTIFECSKE FÉSZKELÉS

A partifecske a ritka magányos fészkeléstől eltekintve tipikus telepesen fészkelő.

A Tiszán az átlagos telepméret 158 pár (Szép 1991) és a tiszai közel 30 000 páros állomány közel 50%-a 500 párosnál nagyobb telepeken költ. A Felső-Tiszán, Tiszatelek térségében van Európa legnagyobb ismert partifecske telepe, amely mérete 1500-2500 pár között mozog (Szép 1995). A fészkelőtelepre való megérkezés után a hím egyedül kezdi meg egy, néha több üreg kiásását.

Párbaállás után már a tojóval együtt fejezik be a 40-120 cm hosszú fészkelőüreget, amelyhez 5-14 nap szükséges. Az üregek kb. 60%- ban kerül sor tojásrakásra (Szép 1990).

Kisebb telepeken a lakottság elérheti a 80-90%-ot is. A Szép T.ibornak a Felső-Tiszán 1993-ban, 162 db fészeknél végzett vizsgálatai alapján az első fészekalj átlagosan 5.17 tojásból áll.

Az első fészekaljak kb. 80%-ból repülnek ki fiókák, amelyek átlagos száma 3.6 fióka fészkenként (Szép előkészület alatt).

Másodköltésre csak az április végén, május elején fészkelésüket megkezdő pároknak van esélye. Ezen madaraknak kb. 40%-a képes a második fészekalj lerakására, amely átlagosan 3.83 tojásból áll (Szép előkészület alatt).

A második fészekaljat lerakó madarak 80-90%-a a kotlást abbahagyja és eltávozik a telepről, amelynek nem valami nemű zavarás az oka, hanem valószínû a vonulásra való felkészülés lehet (Szép előkészület alatt).

A telepeken a különböző párok tojásrakása és fióka kikelése a fészkek 80%-ban 13 nap alatt történik meg. E szinkronitásnak fontos szerepe van a fészkelés sikerét illetõen (Szép és Barta 1991).

A nagyobb telepeken gyakran lehet a kabasólyom látványos támadásait látni, amelyek pusztítása (Szép és Barta 1992) lényegesen alatta marad a menyét, nyest, róka valamint a házi macskák okozta veszteségeknek (Kalotás 1982).
Kabáczy (1922) azon ritka jelenségről számol be, amikor a partifecske molnárfecske fészekben költött.


TÁPLÁLKOZÁS

A partifecske táplálkozásában döntõ szerepe van a kisméretû (1-4mm) nagyságú rovaroknak. Különösen gyakori tápláléka a levéltetvek, hangyák szárnyas alakjai, kistermetû légyfajok, árvaszunyogok de a Tiszán tiszavirágzás során gyakran lehetet látni, amint a 7-8 cm hosszú tiszavirággal is etetik a fiókákat.

Táplálékukban nincs kitüntetett szerepe a vízi rovaroknak, hisz gyakran táplálkoznak a víztõl távoli mezõgazdasági területeken (Turner és Rose 1989).
A víz közelségének inkább a hideg, táplálékszegény idõszakban van jelentõsége, amikor a vízek fölött több táplálékot tudnak gyûjteni, mint más élõhelyeken.

Táplálékállataik felderítésében, amely rovarok gyakran nehezen megtalálható nagy sûrûségû foltokban tömörûlnek, szerepe lehet a telepes fészkelésnek, amely növelheti a foltok megtalálásának esélyét (Szép és Barta 1991, Szép et al. 1995).