Nem csak pihenés volt ez az idő, izgalommal vártuk, vajon a hálóba beszállnak e fecskék, ugyanis most kezdik a "násztáncukat", ami érdekes esemény, olvassátok csak.

Folyópartok oldalába, homokbányákba és lőszfalakba, 0,5-1 méter hosszú költőüreget vájnak, telepesen fészkelnek.

Az afrikai telelőterületről visszaérkezett fecskék közül a hímek új üregek ásásába kezdenek, de még a tojók nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg az üreg–választással. Ha a hím az ásással már 10–15 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra járó fecske-menyecskéket.

Amint az egyikük a közelbe ér elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergés szerű énekkel csalogatja a tojót.

Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egész nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben.

Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetlegese pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjurát is kitessékelné az odúból.

Azok a hímek, amelyek pár nélkül maradtak, új üreg ásásába kezdenek a telep más részén, ezért van az, hogy mindig több odú van mint amennyi költőpár egy telepen. Amin a pár az üregépítéssel 60–70 cm mélyre halad, egy 10–15 cm átmérőjű végkamrát építenek a leendő fészeknek.

A földet lábaik és csőrük segítségével ássák–kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre van a lábon található, keményebb tollak, az ún. "tollsarkantyú".

Az ásás vége felé közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3–5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzára.

A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím ilyenkor nem távolodik egy méternél messzebb a tojótól. Oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy vetélytárs a közelben. Ekkor a párok már együtt éjszakáznak az új üregben.

Az első tojás lerakásakor még alig van fészekanyag (száraz fűszálak, tollak) a végkamrában, tojásrakás és költés közben azonban tovább bővítik. A 4–6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is kiveszi a részét belőle a részét.

A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővűl, ún. "kotlófolt" alakul ki. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek 2 hét múlva bújnak ki a tojásból. Csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek.

Az élelmet mindkét szülő hordja: legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak el a fészektől 1–2 km-nél távolabb. Általában óránként 4–5 alkalommal etetnek óránként.

Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után egy hétig még a szülők etetik őket. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezd a második költésnek.