Közzététel: 2015. febr. 4.
Utazás a székely havasokba. Harmadik rész: Fel is út, le is út. A Kárpátok délkeleti, szinte szabályos derékszögű kanyarulata környékén találkoznak a Csíki-havasok a Gyergyói-havasokkal, a Gyimessel, a Tarkő-hegységgel és a Csalhóval, mely Gyimes, Tarkő és Csalhó lejtői már átnyúlnak Moldvába. A Tatros-patak völgye is ide látszik, mely a határon át szalad tova. Gyimesbükknél az örök árva vasúti őrház és Rákóczi-vár alatt. Innen a közelből ered a székelyek két fő folyója, a Maros és az Olt. A vízválasztó révén Maros hosszú úton, nagy kerülővel a Kárpát-medencén át trianoni csonka hazát meglátogatva jut a Tiszába s azzal együtt a Dunába. Az Olt, átszaladva a Kárpátokon, egyenesen a Dunába fut, s végül mind a tengerbe jutnak. Csodálatos kiszögelése ez Délkelet-Magyarországnak, Budapesttől ilyen nagy távolságra, ilyen nagy a mi hazánk, a magyarság szállásterülete, nemzetünk élettere. Mert könnyű azt mondani, de nem lehet azt oly könnyen feledni, hogy volt egyszer nekünk egy szép nagy országunk, amely védte a Nyugatot, és a Nyugat bánt el vele, szúrta hátba minden korban a magyarságot. Nem oly könnyű beletörődni, hogy elvették tőlünk gyönyörű hazánkat, földünket, nemzeti kincseinket, még ha mi is tehetünk róla hiszékenységünk, kishitűségünk, torzsalkodásaink okán, s mert letértünk elődeink útjáról, melyet a Magyarok Istene kijelölt nekünk. De nem lehet, hogy őseink sok évszázados hőstettei csak úgy elenyésszenek, semmivé foszló múlttá múljanak. A Magyarok Istene nem fordított hátat népének, de joggal elvárja, hogy hűtlen népe visszatérjen hozzá, ha már ősi jussát várja, követeli.
Kategória
Hírek és politika
Licenc
Normál YouTube-licenc
Kommentáld!