Ezt a csodás filmet én sem hagyhatom szó nélkül, küldöm írásomat, hogy nekem milyen sokat jelent ez a roppant nagy folyó.

A DUNA

Különleges folyó vagy számomra, ugyanis nevem neked köszönhetem, s valahogy mindig melléd keveredem.
Huszonéves fejjel föl s alá hajóztam rajtad, vidám társaságban vadul szeltem csónakommal vizedet, s a folyóra hajló fák ágai alatt hűsöltem forró nyári napokon. Partodon főztem vacsorát esti tábortűznél, és fáradtan hajtottam le fejem egy hosszú evezés után.
Negyvenes éveimben megint visszahúzott a szívem melléd, kalandos éveket magam mögött hagyva külföldön. Bár csodállak, s minden nap más csodát mutatsz nekem kitekintve ablakomon, ez a visszatérésem szorongást is hozott számomra. Megmutattad ugyanis félelmetes arcodat is. Már nem az a felhőtlen, ártatlan „evezősdi” a program, amit annak idején nyújtottál nekem, s mellyel olthatatlan vágyat ébresztettél bennem, hogy ne is tudjak szabadulni tőled. Most, mikor ismét itt vagyok, egyik szemeddel rám mosolyogsz, másikkal vad hullámokat löksz felém, árvízzel fenyegetsz engem, ki melléd költözött, ki ámulattal csodál téged.
Miért a sok csodás hajnali vadkacsahápogás, a komp távoli zúgása, a még reggel is virrasztó baglyok huhogása a szembeni sziget csalitosában, ha szeszélyes arcodat mutatva felém jeges árral figyelmeztetsz, hogy legyek óvatos, mert a szép napok, mikor szelíden hömpölyögsz a tenger felé, hirtelen csúffá változhatnak.
Mégis, mindezek ellenére boldog vagyok melletted, mert ezernyi arcod van, oly változatos vagy, hogy nem lehet megunni. Szó sem lehet egyformaságról, mely egy hegyekkel övezett ház teraszán vár rád nap, mint nap. Ugyanis a folyó halad, s újabb és újabb üzenetet hoznak a hullámok, uszadék fák, hajók, uszályok, evezősök távoli országokból. Színes az élet vizeden.
Kérlek, maradj a medredben, s hagyd, hogy mi, Duna parti népek, partodon boldogan élhessünk.

Válasz

Németország gyöngyszeme
a szép, hosszú Duna,
Fekete-erdő ékköve,
minden turista tudja.

Nagy útja itt kezdődik,
a végét nem látja senki,
sziklák között folydogálva
megismeri mindenki.

Szélessége gyarapodik,
kis patakok beleérnek,
fárasztó útjuk végén
most pihenőre térnek.

Alpokban, völgyekben folyik
megállíthatatlanul,
apró halak úszkálnak benne
szinte láthatatlanul.

Ulm, Ingolstadt, Regensburg,
a németek már nem látnak több csodát,
mert a folyó még megpillantja
Passaunak városát.

Ausztriában folytatja
hosszú útját a Duna,
ide nyílott ki a
sorsának kapuja.

Linz városába folyik be lassan,
nagyon-nagyon bájos,
szelíd-vad hullámai miatt
is igen látványos.

Érintetlenül halad
a Keleti-Alpokban,
szépsége révén is
megjelenik a helyi lapokban.

Egy fővárosba érve,
egyenesen Bécsbe,
osztrák részéből már nincs sok hátra,
más országba lépne.

Elérkezett egy új hon,
belép Szlovákiába,
mint a többi hazába,
ide sem hiába.

Az útja elhozta Pozsonyba,
ez a királyi főváros,
a folyó medre itt is
igen akadályos.

Szlovákiában áthalad
néhány gáton,
tovább határfolyóként üzemel
Magyarországon.

A Kisalföldön elsimítja
a Duna a tájat,
egy más nemzetbe lépésre
még igencsak vártat.

A Dunazug-hegységbe is
lassan megérkezvén,
szorosokba fut,
soha le nem fékezvén.

Magyarország fővárosára
minden magyar büszke,
ide is érkezik a folyó,
a mi nagy örömünkre.

Budapest a neve,
mindenki ismeri,
sok szigetet alkot a Duna,
pompás, szinte Isteni.

A nagy, magyar Alföld
végtelen pusztáját szabdalja,
Dráva, Sió, csak néhány folyó,
mely a Duna karja.

Horvátország és Szerbia is
részesedik az ékes Dunából,
minden szántóföldet,
erdőt-mezőt szorgosan megápol.

Egy nagymúltú városba tart,
a neve Újvidék,
a folyó vize, színe itt
erősen égszínkék.

Vajdaság ősi földje,
Szerbia Belgrádja,
átzúdul a Duna rajta
Szerbeknek javára.

Beleömlik a Szőke Tisza,
meg a gyors Száva,
Kárpátokon át érkezik meg
a vad Romániába.

Szilaj, mély szurdokokban
vágja meg a terepet,
Kazán-szoros, Vaskapu,
igazán meredek.

Románia, Bulgária
a Dunán megosztozva,
kettőjüké a folyó,
a tájat megfoltozza.

Mocsarakat, lápokat
vízéből alakít,
kristálytiszta vize
fényesen vakít.

Galac és Braila
kanyarulatokkal tele,
Jalomica, Prut és Szeret
is megérkezik bele.

Ukrán-Román,
határfolyó újra,
hamarosan megérkezik
a Fekete-tengerbe jutva.

A pompás, gyönyörű Duna
három részre szakad,
deltatorkolattal
a sötét tengerbe halad.

Elérte az útja végét az öreg folyó,
Célba ér az összes elindult hajó.
Olyan, mint a végtelenség, olyan.
A világon a Duna a legcsodásabb folyam.

Iski Ádám: A Duna c. versével köszönöm szépen a videot.
üdv Erzsike

Válasz