Minden idők egyik legnépszerűbb szentjéről már életében legendák születtek. Ferenc Assisi városában született, a város leggazdagabb emberének gyermekeként, hatalmas vagyon örököseként. Már elmúlt húsz éves, amikor egy hadjáratban elszenvedett sebesülés és hadifogság hatására felhagyott világias életével. Életének egyik legmeghatározóbb pillanata volt a San Damiano templomban tapasztalt különleges misztikus élmény, amikor Jézus háromszor így szólt hozzá:

„Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”

Néhány évig remeteként élt, elszakadva a családi örökségtől, szegénységben, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. A ferences rend “születésnapjaként” 1209. április 15-ét említik a történetírók, amikor Ferenc a Szentírásban ezt a szakaszt tette meg alakuló rendje regulájává: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,21)

Az idő közben többezer fősre növekedett közösség számára III. Ince pápa engedélyezte a rendi életformát, aki a legenda szerint néhány nappal Ferenc Rómába érkezése előtt álmot látott: álmában az összedőlni készülő lateráni bazilikát egy rongyos szerzetes tartotta meg vállaival. A pápa nemsokára Ferencben ismerte fel az egyházat megmentő szerzetes alakját. A rend növekedésével párhuzamosan megjelent annak női ága is Klára, egy szintén Assisiben élő nemesi család leánya csatlakozott Ferenc közösségéhez, létrehozva a ferencesek női vonalát. Ferenc számos konfliktusban közvetített és eszközölte ki a békét, miközben társaival rengeteget tett a szegények és szenvedők megsegítéséért.

Ferencben legendás szeretet élt a természet csodái iránt: ő volt az a szent, aki, ha szükségesnek érezte, a madaraknak is prédikált. Az ő költeménye a Naphimnusz, s ezért is nyilvánította őt Szent II. János Pál pápa 1979-ben az ökológiával foglalkozók védőszentjévé. Életének fontos helyszíne volt a Porciunkula kápolna, melyet a városból való kivonulása után kétkezi munkával újított fel, s amely később a rend központjává vált. Szent Ferenc itt adta vissza lelkét Teremtőjének 1226. október 3-án. IX. Gergely pápa már halála után két évvel a szentek sorába iktatta és ünnepét az október 4-i napra helyezte.

Ferenc pápa az őt megválasztó konklávén a szegények iránti elhivatottságból és Assisi Szent Ferenc iránt érzett tiszteletéből jezsuitaként a pápák között elsőként vette fel a Ferenc nevet.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon