Patarában született 245-ben egy gazdag család gyermekeként. A városban nagy járvány tört ki, így kisgyermekként árvaságra jutott.

Szüleitől hatalmas vagyont örökölt, amellyel kolostorba vonult érsek nagybátyjához.

Tanulmányai befejezése után a papi hivatást választotta, életét a tanításnak szentelte.

Messze földön híres volt az emberek iránti szeretetéről és segítőkészségéről.

270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútján vihar tört ki a tengeren, az egyik hajó majdnem elsüllyedt, és két tengerész a vízbe esett.

Miklós pap mentette ki az embereket és megjavította a hajót.

Imádkozni kezdett, hogy megköszönje Istennek a segítséget, majd vízbe vetette magát és eltűnt a megrémült emberek szeme elől, akik azt hitték, hogy egy égi Szent segített rajtuk.

Hazafelé betért Myrába (Demre), Anatólia fővárosába, ahol az anyagias püspökök a tisztségért való versengésben napok óta nem tudtak megegyezni egymással, végül úgy határoztak: "az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun". Ekkor megérkezett Miklós pap, akit azonnal püspökké választottak, és 52 évig töltötte be ezt az egyházi tisztséget.

Később a zarándokút tengerészei is betértek hálaadásra imádkozni Myrába, ahol a templomban felismerték a hajójukon imádkozó személyt Miklós püspökben. Ettől kezdve a tengerészek védőszentje lett, akik a bajban hozzá imádkoztak.

Szent Miklós vagyonát a nép megsegítésére fordította, a városka utcáin tett sétái közben beszélgetett az emberekkel, meghallgatta gondjaikat. A legándáját képező eset is ekkor történt.

Élt egy teljesen elszegényedett ember a kolostor szomszédságában, akinek volt három férjhez menés előtt álló leánya. Miklós püspök éppen akkor ért a nyitott ablakhoz, amikor a lányok azon vitatkoztak, melyiküket adják el rabszolgának, hogy a családon segítsen, és hogy egy másik férjhez tudjon menni. Egy marék aranyat keszkenőbe kötött és bedobta az ablakon. Azt hitték a lányok, hogy csoda történt.

Ugyanebben az időben egy év múlva megint bedobott az ablakon egy keszkenő aranyat a második lánynak. Ekkor lépteket hallottak az ablak alól. Amikor kirohantak, egy piros ruhás öregembert láttak elsietni.

A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, zárva volt az ablak. Miklós püspök felmászott a sziklafal mellé épült ház tetejére, és bedobta az aranyat a tűzhely kéményén. A legkisebb lány éppen a harisnyáját szárította a tűzhelynél, amelybe az arany pont beleesett.

Mivel télen történtek a csodák, az ismeretlen jótevőt a Télapónak hitték, aki ilyenkor jön le ajándékaival a hóborította Taurus-hegyről.

Végül a harmadik évben kitudódott a titok, mivel az aranyak között egy kereskedő felismerte azt a darabot, amelyet ő ajándékozott Miklós püspöknek, valamint az ajándékozások mindig december 5-én, névnapját megelőző este történtek.

Adakozásaiért a nép "Noel Babá"-nak ("Ajándékozó Apa") nevezte el, és imáiba foglalta.

Békés, hosszú öregkor után 326-ban tért örök nyugalomra.

A legenda szerint lelkét angyalok vigyázták 1087-ig, amikor sírját feltörték és kirabolták.

Nyughelyénél egy tiszta forrás eredt, amelyből áradó szeretete küldi el ma is hozzánk utódát, a Mikulást, akinek eljövetelét nagy izgalommal várja sok millió kisgyerek.

1927-ben derült fény a lakhelyére, amikor a finn rádió gyermekműsorának vezetője, Márkus bácsi (Markus Rautio) bejelentette, hogy a Mikulás Korvatunturin (Fül-hegyen) lakik, a Lappföldön.

Egész éven át a nyuszifülre emlékeztető hegyen keresztül hallgatja, hogy jók voltak-e a gyerekek, vagy rosszak.

A hegy gyomrában, ahol a játékok készülnek, feleségével és a szorgos manókkal éldegél már réges-rég óta.

Az 1950-es évek óta a gyerekek a Lappföldön található Napapiiriben egyre többször találkozhattak a Mikulással.

1985-től látogatása rendszeressé vált, végül Napapiirit Mikulás faluvá nevezték ki, irodát és postahivatalt rendeztek be, ahová egész évben várják a gyerekek leveleit és a látogatókat.

Címe: Mikulásfalva Napapiiri FIN-96930, Tel.: +358-16-362255 / Fax: +358-16-362007, E-mail: santa.claus@santaclausoffice.fi