Az 1848-as forradalom és szabadságharc Háromszéken

1848 tavaszán forradalom szele sepert végig Európán.

Kezdődött januárban Palermóban, folytatódott Nápolyban, majd február végén Párizs következett. Március 13-án tört ki a bécsi forradalom. 1848. március 15-én elkezdődött a magyar forradalom, élén a Petőfi Sándor vezette márciusi ifjúsággal. Kinyomtatták a Nemzeti dalt, valamint a nemzet abszolutizmus-ellenes óhaját összefoglaló 12 pontot. Ezzel megszűnt a cenzúra. 1848-ban a Román Fejedelemségekben is forradalmi mozgalmak bontakoztak ki.

Háromszéken az alkotmányos mozgalom kezdeteit 1848. április 2-án Alsócsernátonban tartott nemzeti gyűlés jelentette. A Sepsiszentgyörgyön április 11–12-én tartott székgyűlés – melyen a nép minden rétegének küldöttei részt vettek – jellegében népgyűlés volt. Elhatározták a határőrlakosság szolgálati kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a  törvények előtti egyenlőséget, a közös teherviselést.

Az erdélyi főhadivezérség elhatározta a kézdivásárhelyi második székely gyalogezred négy századának kivezénylését idegen vidékre. A gyülekezőt Uzonba rendelték április 25-re. Gál Dániel forradalmi értelmiségi kezdeményezésére a fegyvereket lefoglalták, a katonaság a kivonulási parancsot megtagadta és szétoszlott. Az altábornagy az uzoni lázadást a határőrségre mért nagy csapásnak minősítette.

Háromszéken az önvédelmi harc legelszántabb hívei az ún. Kiskomitéba egyesültek Gál Dániellel az élen. Kiemelkedő érdemeket szereztek Bíró Sándor, Gábor Áron, Turóczi Mózes, Gál Sándor, Macskásy Antal. Gábor Áron ágyút öntött Bodvajban, Sepsiszentgyörgyön, majd Kézdivásárhelyen.

A kolozsvári országgyűlés május 29-én kimondta a Magyarországgal való egyesülést, az Uniót, eltörölte a jobbágyságot, megszüntette a rendi törvényeket, elfogadta a törvény előtti egyenlőséget és a közös teherviselést. Május 30-án az alsócsernátoni népgyűlésen kinyilvánították a jobbágyi terhek megszüntetését. Az agyagfalvi Székely Nemzetgyűlésen október 16–18-án elhatározták a Székelyföld védelmét, főparancsnoknak Sombori Sándor huszárezredest választották meg.

1848 novemberében a császári csapatok megszállták Udvarhelyszéket és Csíkszéket, a Barcaságban is ellenséges csapatok állomásoztak. Ebben a kiélezett helyzetben Háromszéken a fő kérdés a harc vagy a megadás volt. Az önvédelmi harc felvétele szempontjából óriási jelentőséggel bírt Gábor Áron lelkes szabadságharcos magatartása, aki 1848. november 15–16-i székgyűlésen bejelentette ágyúöntési törekvéseit. Ennek hatására is 1848. november 28-án Sepsiszentgyörgyön a székház tanácskozó termében elhatározták a fegyveres önvédelem felvállalását.

Háromszék Habsburg-ellenes önvédelmi harcának 1848. november–decemberi időszaka, leszámítva az árapataki szerződést, teljes sikerrel fejeződött be.

A szék becsületét megvédték a császáriak ismételt támadásai ellen. A harc következő szakaszát Háromszék már nem egymagában vívta, janem a Bem vezette erdélyi forradalmi hadsereg szerves részeként.

Bem Székelyföldet különálló kormányzás alá helyezte, s főparancsnokává Gál Sándor ezredest nevezte ki, akitől azt kivánta, hogy a székely székek teljes katonai és anyagi erejüket állítsák a szabadságharc szolgálatába. Bem tábornok az ellenséges csapatokat kiűzte Erdély területéről.

A háromszéki szabadságharc sikeres megvívása attól is fügött, hogy milyen mértékben sikerül megszervezni az ágyúöntést és általában a hadianyag gyártását. A hadianyag-gyártás központja Kézdivásárhelyen volt. A meglévő műhelyeket fokozatosan gyárakká alakították át, az ágyúöntésben Gábor Áron legfőbb munkatársa Turóczi Mózes rézöntőmester, rajtuk kívül Végh Antal, Dummel Ferdinánd, Pásztor István, Szabó Dániel töltött be fontos szerepet. A salétromgyár Baka Mihály vezetésével működött. A gyutacsgyártás Gábriányi József, majd Bene József nevéhez fűződik. A lőporgyár Szacsvai János irányításával 52 dolgozót foglalkoztatott, a tölténygyártás sem maradt el mennyiségileg a többi hadianyag fajtától. Kézdivásárhely Erdély egyik jelentős hadiipari központjává lett. Ezenkívül Sepsiszentgyörgyön, Zágonban, Erdővidéken foglalkoznak hadianyag gyártással. 1849 tavaszán Gábor Áron Kolozsvárra, Nagyváradra és Debrecenbe utazik, ahol Mészáros hadügyminiszterrel és Kossuth Lajos kormányzóval is tárgyal, aki 60.000 forintos segélyt utalt ki a  kézdivásárhelyi hadiüzemek fejlesztésére. Június elején próbálták ki a Gábor Áron által tervezett tűzröppentyűket.

Gábor Áron a forradalom kezdeti szakaszában mint szabadságharcos és ágyúöntő tűnt ki, később a hadiipar vezetőjeként s mérnökeként, valamint a székely tüzérség megteremtőjeként alkotott maradandót.

Az osztrákok képtelenek voltak a magyar szabadságharc elfojtására, ezért segítségért folyamodtak a cári Oroszországhoz.

Június 19-én Lüders tábornok a tömösi szorosnál, Engelhadt Törcsvárnál támadott ötszörös túlerővel. A szorosokat védő hadosztály élén Kiss Sándor ezredes állott. A tömösi, majd törcsvári csatavesztés után az ellenség elfoglalta Brassót és elhatározták a háromszéki ellenállási góc megsemmisítését. Az ütközetre június 23-án Kökösnél került sor. A túlerővel szemben a helyi csapatok meghátráltak. Június 24-én a cári csapatok elfoglalták Sepsiszentgyörgyöt, 25-én Kézdivásárhelyt. Az Ojtozi-szoroson betörő orosz seregek feldúlták a kézdivásárhelyi hadigyárakat.

Háromszék elfoglalása szempontjából döntő fontosságú az 1849. július 2-i kökösi ütközet. A csata főhőse Gábor Áron tüzérsége. Itt érte a halál a székely tüzérség megteremtőjét és főparancsnokát.

Július 5-én újra elesett Sepsiszentgyörgy. Gyertyánffy Ferenc százados maroknyi seregével a szépmezei ütközetben halt hősi halált.

Bem július közepén bevonult Háromszékre, még egyszer összeállt a székely haderő és több győzelmes csata után visszafoglalta a széket. Közben benyomult Moldvába, de nem sikerült a terve, hogy ott forradalmi felkelést robbantson ki. Ezután vissztért Háromszékre és Bereckben találkozott Petőfi Sándorral.

Az utolsó ütközetre július 23-án Sepsiszentgyörgyön, 29–31-én a tusnádi szorosban került sor. A moldvából visszavonuló Tuzson János őrnagy nyergestetői ellenállásával véget ért Háromszék másféléves dicsőséges szabadságharca.

Kányádi Sándor:NYERGESTETŐ

Csikországban,hol az erdők

zöldebbek talán,mind máshol,

ahol ezüst hangú rigók

énekelnek a nagy fákon,

s hol a fenyők olyan mélyen

kapaszkodnak a vén földbe,

kitépni vihar sem tudja

másképpen,csak kettétörve,

van ott a sok hegy között

egy szeliden,szépen hajló,

mint a nyereg,kit viselne

mesebeli óriás ló.

Ugy is hivják Nyergestető:

egyik kengyelvasa Kászon

a másik meg,az innenső

itt csillogna Csikkozmáson.

Nemcsak szép,de hires hely is,

fönn a tetőn a nyeregben

ott zöldellnek a fenyőfák,

egész Csikban a legszebben,

ott eresztik legmélyebbre

gyökerüket a vén törzsek,

nem mozdulnak a viharban,

inkább szálig kettétörnek.

Évszázados az az erdő,

áll azóta rendületlen,

szabadságharcosok vére

lüktet lent a gyökerekben,

mert temető az az erdő,

és kopjafa minden szálfa,

itt esett el Gál Sándornak

száznál is több katonája.

Véres harc volt,a patak is

vértől áradt azon reggel.

Támadt a cár és a császár

hatalmas nagy hadsereggel.

De a védők nem rettentek

-alig voltak,ha kétszázan-

álltak,mind a fenyők,a harc

rettentő nagy viharában.

Végül csellel,árulással

délre körülvették őket,

mert nem adta magát a székely,

mind a szálfák kettétörtek.

Elámult az ellenség is

ekkora bátorság láttán,

zászlót hajtva temette el

a hősöket a hegy hátán.

Ugy haltak meg a székelyek,

mind egy szálig,olyan bátran,

mint az a görög háromszáz

Termopülé szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,

hőstettükről nem beszélnek,

hirük nem őrzi legenda,

dicsőitő harci ének,

csak a sirjukon nőtt fenyők,

fönn a tetőn,a nyeregben,

s azért zöldell az az erdő

egész Csikban a legszebben.