1922. május 22-én Budapesten az Aquincumban adták elő először a ma Székely himnusz néven ismert művet. A dal, amelyet ma Székely Himnusz néven ismerünk, 1921-ben született, a megzenésített verzióját azonban csak egy évvel később adták elő nyilvánosan először.
Szövegének megírása és dallamának megkomponálása Csanádi Györgyhöz, illetve Mihalik Kálmánhoz fűződik. Szerzeményük ismertté válásának jó időre gátat szabott a hatalom, azonban titokban gyorsan ismertté tették az erdélyi és a magyar emberek.
Maga a dal megírását nem valamiféle himnusz iránti igény szülte, így nem is jutott a széles társadalmi nyilvánosság tudomására. A tömegek meghódítása és a közismertté válás csak a két világháború között vette kezdetét a szigorú politikai tiltás ellenére.
Az iskolapadokat sem kerülte el
A második világháború alatt, amikor Erdély ismét Magyarországhoz került, tananyaggá vált a gyerekek számára. Innentől kezdve gyakorlatilag ideológiáktól függetlenül, a mindenkori politikai hatalomnak nem volt többé lehetősége gátat szabni a terjedésének. A dal hamarosan az egymástól távol kerülő magyarság ,,kötőanyagává” vált.
Fennmaradása elsősorban az erdélyi értelmiségnek köszönhető, egy idő után hagyománnyá merevedett, a Himnusz és a Szózat méltó társává vált, sőt 2009-ben törvényi szinten is rendelkeztek funkciójáról: Székelyföld himnuszává minősítették, azt követően, hogy 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen szavaztak az erre vonatkozó határozatról. Ma már Erdélyben valamennyi nemzeti ünnep alkalmával felcsendül.
Nem csak egy verzió ismert
A Székely himnusznak két verzióját is számon tartotta a szélesebb székely közösség: a Csíksomlyói zarándokok az ,,Ó én édes jó Istenem” című (régebbi) változatot érzik közelebb magukhoz. Ez az a dal, amely az ,,Este a székelyeknél” című, Bartók Béla által jegyzett munka a ,,Ki tudja merre visz a végzet” kezdetű dal alternatív ritmikáját követi. Ennek szövegét sokak szerint 1920 környékén írta egy ismeretlen szerző. A Csanády-féle verzió 1921-ben született egy székely felsőoktatási ünnepnap apropóján, egy kantáta formájában. A himnuszra való utalás még a cím szintjén sem jelent meg ekkor.
A dallamvilág csak egy évvel később látott napvilágot Mihalik Kálmán jóvoltából, ezt követően került sor az aquincumi előadásra 1922 május 22-én. A zeneszerző, akinek neve hamar egybeforrt a Székely himnusz megszületésével, még ugyanebben az évben meghalt. Haláláról és a közönség végső búcsújáról az Új Élet számolt be, amely a következőképp tudósított: „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is”.
Az újság egyben a szövegíró, Csanády György munkahelye volt, aki először hivatkozott a szerzeményre a Székelyek himnuszaként. (hirado.hu)
Kommentáld!