1945. augusztus 6., 8 óra 15 perc;

Robbanás 580 méter magasságban Hirosima felett;

A támadásban meghalt: 70000;

Áldozatok 1945 decemberig: 140000;

A Little Boy atombomba hossza: 3 méter, súlya: 4 tonna, összesen 64 kg urán, kémiai robbanóanyag, nem kritikus tömegű uránhenger, nem kritikus tömegű uránlövedék;

Amikor a két komponens találkozik, létrejön a kritikus tömeg és beindul a nukleáris láncreakció.

MTI

IDÉZET A NETRŐL:

"Az amerikaiak hideg számítások alapján választották ki a célpontot, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél nagyobb és brutálisabb rombolást hajtsanak végre nem csak katonai, de polgári körökben is. A szempontok a következők voltak:

- A célpont legyen legalább 3 mérföld átmérőjű és nagyvárosban helyezkedjen el.

- A támadásnak komoly károkat kell okoznia.

- A célpont olyan helyen legyen, ahol a támadáskor (tehát 1945 augusztusában) nem várható támadás.

Négy várost szemeltek ki: Kokurát, Hiroshimát, Niigitát és Kiotót. Mindegyik városban közös volt, hogy nagyvárosok, releváns katonai célpontot nyújtottak (tehát nem letett pusztán terrorbombázásnak minősíteni az akciót), és szinte teljesen kimaradtak az amerikaiak által már régóta folytatott éjszakai bombázásokból.

Azért esett végül Hiroshimára a választás, mert "fontos katonai logisztikai központ és kikötő egy városi iparterület közepén. Kiváló radarcélpont, és méretei alapján várhatóan a város jelentős része a hatásterületen belül lesz" áll az Atombomba Ledobásáról Döntő Bizottság jelentésében.

A célpont kválasztásánál kimondottan szempont volt a pszichológiai sokkhatás kiváltása, hogy ezzel vegyék rá Japánt a mielőbbi kapitulációra. A bomba hatásának olyannak kellett lennie, hogy sokkolja a közvéleményt, mikor a felvételek nyilvánosságra kerülnek.

Éppen ezért szerepelt sokági Kiotó, mint kulturális és iparközpont sokáig az első helyen, sőt, egy jó ideig még a tokiói császári palota lebombázását is fontolgatták, de később jelentéktelen stratégiai szerepe miatt elvetették az ötletet.

Kiotó pedig Henry L. Stimson amerikai hadügyi államtitkár személyes közbenjárására került le a potenciális célpontok listájáról. Stimson hosszú ideje csodálója volt a japán városnak, és ellenezte a kulturális központ elrombolását. Helyette Nagasakit javasolta.

Az amerikaiak szórólapokat is szétszórtak Japán 35 városában, figyelmeztetendő a lakosságot, hogy nagy erejű fegyvert fognak bevetni. Ennél jobban nem is foghattak volna mellé, hiszen a szórólapok eleve kevesekhez jutnak el, még kevesebben hisznek nekik, és annál is kevesebben fogják elhagyni a várost - pláne, ha 34 másik lehetséges célpont is van a listán. És akkor még nem beszéltünk a japánok legendéás bátorságáról és makacsságáról. Persze az első bomba ledobása után a második figyelmeztetést már komolyan vették...

A horishimai és nagaszaki atomtámadás a II. világháború legsötétebb és legembertelenebb cselekedetei közé tartozik, melynek felelősei azonban nem, hogy törvényszék elé nem álltak, hanem kitüntetésekkel és előléptetéssel vonulhattak nyugállományba a hadseregtől. Soha ne felejtsük el, hogy semmi sem fehér, vagy fekete! Bár a történelemkönyveket a győztesek írják, rendszerint ők is legalább olyan gaztetteket követtek el a győzelem érdekében, mint amilyenekkel ellenségük állatiasságát igyekeznek bemutatni."