200 éve született a Neptunusz első megpillantója GOTTFRIED GALLE NÉMET CSILLAGÁSZ

Kétszáz éve született Johann Gottfried Galle német csillagász, az első ember, aki nemcsak látta a Neptunuszt, hanem tudta is, hogy egy új bolygóra irányította távcsövét.

Az 1812. június 9-én született Galle egy szappangyártó kisiparos fia volt. A Berlini Egyetemen tanult csillagászatot, majd 1845-ben doktori fokozatot szerzett. Doktori téziseit (amelyek a nagy dán csillagász, Ole Römer megfigyeléseit taglalták) elküldte Párizsba francia kollégájának, Urbain Le Verrier-nek, és az válaszában nemcsak az értekezést méltatta, hanem kéréssel is fordult hozzá. Azt kérte, hogy Galle 1846. szeptember 23-án éjjel irányítsa távcsövét egy megadott pontra a csillagos égbolton. Ő a jelzett hely közelében meg is találta a Naprendszer addig csak gyanított nyolcadik, egyben utolsó bolygóját, és mivel az égitest másnapra elmozdult, bizonyossá vált, hogy planétáról van szó.

Az ókorban a Naprendszer öt bolygóját ismerték: a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. A heliocentrikus elmélet diadala után ezekhez "csatlakozott" hatodikként a Föld, majd 1781-ben a német születésű angol William Herschel felfedezte a hetediket, az Uránuszt. Az óriásbolygó mozgásában azonban sok szabálytalanságot észleltek, és Le Verrier arra a feltevésre jutott, hogy ezt egy nyolcadik bolygó okozza.

(Fotó: NASA)

Az ötlet nem volt új, a francia csillagász azonban a rendellenességekből nemcsak kiszámította egy még távolabbi bolygó adatait, hanem megadta nagyságát és előrelátható pozícióját is. Ezek után küldte el levelét Gallénak, ő pedig igazolta számításait. Le Verrier nem tudott róla, hogy az angol John Couch Adams néhány hónappal korábban elvégezte ugyanezeket a kalkulációkat, a felettese azonban nem hozta nyilvánosságra a dolgozatot.

A felfedezés után ezért hatalmas vita tört ki a francia és angol csillagászok között az elsőségről. A jelképes babérkoszorú aztán Adams és Le Verrier homlokára is felkerült. Francia részről komolyan felmerült, hogy az égitest a Le Verrier nevet kapja, a csillagász azonban szerényebb volt, és végül Neptunusznak, a tengerek istenének nevét választotta, vélhetőleg a bolygó légkörének kék színe miatt.

A Neptunusz a Naprendszer tömegében harmadik, átmérőjét tekintve negyedik bolygója, és az első, amelyet elméleti úton fedeztek fel. A Naptól mért távolsága 4498 millió kilométer, mintegy harmincszor több, mint Földé; átmérője 48,4 ezer kilométer, a földinek majdnem a négyszerese; tömege 12,2-szer, térfogata 57-szer nagyobb a Földénél. A Napot 165 év alatt kerüli meg, tengelye körül egy fordulatot 15 óra alatt tesz meg. Légkörének kékes színét a metán okozza, de hidrogén, hélium és etilén is van benne, magjában jég és kőzetek találhatóak. Tizenhárom ismert holdja van, ezek közül a Triton a Naprendszer leghidegebb égiteste, felszínén -235 Celsius-fok van.

A bolygót elsőként megpillantó Galle 1851-től Breslauban (ma Wroclaw, Lengyelország) dolgozott, és csak nyolcvanhárom évesen vonult vissza. Egész életét az üstökösök tanulmányozásának szentelte, ő vetette fel, hogy a planetoidák parallaxisának segítségével meg lehet határozni a Naprendszer méretét.

Galle kilencvennyolc évesen, 1910. július 10-én halt meg. Még megadatott neki, hogy néhány héttel korábban lássa a Halley-üstökös visszatérését. Nevét a Marson két kráter, egy aszteroida és a Neptunusz egyik gyűrűje viseli.