Elhunyt dr. Kiszely István antropológus
(1932-2012)

Kiszely István könyvével az Ünnepi Könyvhéten. Budapest, 2010. június.

Kiszely István (Budapest, 1932. június 14. –2012.augusztus 28.) biológia-földrajz szakos tanár, antropológus.

A budapesti Bencés Gimnáziumban tanult, és az érettségivel egy időben szerzett középfokú zeneiskolai képesítést a Zeneakadémia zongora-orgona szakán. Pannonhalmán belépett a bencés szerzetesrendbe, és mint felszentelt szerzetes-pap kérte később felmentését a Vatikántól.(1) Az ELTE Természettudományi karán biológia–földrajz szakon végzett 1963-ban. Egyetemi doktori címet szerzett 1963-ban talajhidrológiai dolgozatával.

Fél évet az ELTE Embertani Tanszékén maradt, majd több évig dolgozott a SOTE Anatómiai Tanszékén is. 1964-től a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs; az interdiszciplináris osztályon morfológiával foglalkozott, emellett a kémiai labort vezette. Kutatási területe a csontkémia, a csonthisztológia és a csontszerológia volt, és ekkor kezdte foglalkoztatni a magyarok őstörténete.

Ezt követően sokat utazott: expedíciókat vezetett Belső-Ázsiába, valamint A Föld népei monográfiája miatt számos kutatóutat tett, melyeket összekötött egyetemi előadásokkal is. Éveken át dolgozott Egyiptomban és meghívott vendégprofesszorként a világ sok egyetemén előadásokat tartott.

Munkássága

1971-ben nyújtotta be kandidátusi munkáját A langobárd ember címmel a Tudományos Minősítő Bizottságához, melyet azonban elutasítottak. 1977-ben, amikor a Budavári Palota területén megkezdték a vandálok által feldúlt nádori kripta helyreállítását, Kiszelyt antropológus szakértőként bevonták a holttestek (József nádor és családtagjai) azonosításába és patológiai vizsgálataiba, erről képekkel illusztrált beszámolót adott közre.^[1]

Az 1990-ben elhíresült Petőfi-ügyben az ellentmondásos helyzet abból fakadt, hogy a Kiszely által Petőfi Sándor csontvázaként azonosított csontvázat más szakértők női csontvázként azonosították. Az elmérgesedett, politikai felhangokkal terhelt viták nagy médianyilvánosság előtt zajlottak. Ezek után Kiszelyt elbocsátották a Régészeti Intézetből. Azonban továbbra is publikált és tanított. Az ügyről maga Kiszely István is többször publikált, legteljesebb átfogó munkája róla a "Meghalt Szibériában" című könyv. A Petőfi-ügy máig nem zárult le és a jelenleg élő Petőfi-rokonok vizsgálata választ adhat a kérdésre.

1990-től 1994-ig a Magyar Televízió Külpolitikai Főszerkesztőségén főmunkatársként dolgozott. 1994-től a budai Várkerület kerület önkormányzati képviselőjének és Budapest I. kerülete alpolgármesterének választották. Mandátuma lejárta után 1998-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban tudományos tanácsadó, a felsőoktatás és a népfőiskolák ügyeivel foglalkozott.

Ezt követően az Agrárszakoktatási Intézetben dolgozik szakmai vezető és tanácsadói állásban, az Agrár Népfőiskolák Koordinációs Irodáját irányítja. 1993 óta a gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Tanszékén óraadó tanár.

• A Föld népei I. Európa, 1979.
• A Föld népei II. Ázsia, 1984.
• A Föld népei III. Afrika, 1986.
• A nádori kripta (Hankó Ildikóval), 1990.
• Honnan jöttünk? Elméletek a magyarok őshazájáról, 1992.
• Mégis Petőfi? A szibériai Petőfi-kutatás irodalma időrendi sorrendben, 1993.
• A svájci "Hun völgy", 1996.
• Meghalt Szibériában. Egy szomorú magyar szellemi kórkép. A szibériai Petőfi-kutatás eseményei és irodalma időrendi sorrendben, 2000.
• A magyar nép őstörténete. Egyetemi tankönyv és tanári segédkönyv, 2001.
• A magyarok eredete és ősi kultúrája I-II, 2002.
• Ozírisz birodalmában. Hogyan mumifikáltak az ősi egyiptomiak (Hankó Ildikóval), 2002.
• A magyar ember. A Kárpát-medencei magyarság embertörténete I-II, 2004.
• A Föld népei IV. Amerika, 2004.
• A Föld népei V. Ausztrália és Óceánia, 2005.
• Sírok, csontok, emberek (és egy ember), 2006.
• A magyarság embertana, 2007.
• Szokatlan szokások. Testdíszítések és más biológiai és társadalmi furcsaságok (Hankó Ildikóval), 2007.
• Eleink lakomái. A magyarság növény-, állatvilága és ételkultúrája, 2009.