A talajlakó orchideák kevéssé ismert, de ennek ellenére jellegzetes tulajdonsága az ún. lappangás. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan egyedek, amelyek akár évekig nem virágzanak, csak a tőleveleik hajtanak ki, vagy akár meg sem jelennek a földfelszín felett, várva az ideális feltételeket.

2014-ben nagy valószínűséggel a csapadékos időjárásnak köszönhetően több orchideafaj is megörvendeztetett bennünket újbóli virágzásával, vagy akár új élőhelyeken való felbukkanásával.

A talán leglátványosabb virágú, fokozottan védett bangók nyitották a sort tavasszal. A Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetben, közel a Nagydorogi Állattartó Telepünkhöz egy eddig is ismert, de jóval szerényebb példányszámú pókbangó állomány mellett területi kollégáink egy több száz töves populációra bukkantak. Ezután következett a méhbangók virágzása, amely során innen is, onnan is jöttek az új felbukkanások, sokszor nem is csak egy-két töves állományokról.

Később nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy a Mecseken lassan egy évtizede nem virágzó Janka-sallangvirág (képünkön) egy új helyen került elő, ráadásul mindjárt hat, nagyon erős, vitális, közel másfél méteres példánnyal. Mivel forgalmas gyalogút mellett virágoztak, a területkezelő BIOKOM NKft. Parkerdei Részlegével közösen takaró „álcát” készítettünk melléjük, hogy megóvjuk őket az esetleges leszedéstől. Az akció sikeres volt, a sallangvirágok termést tudtak érlelni. Emellett még egy másik, új helyen is virágzott egy tő ebből a csodaszép, fokozottan védett orchideából.

Az őszi időszakra már nem annyira jellemző az orchideák virágzása, azonban az ebben az évszakban nyíló kevés faj is szolgált idén meglepetésekkel. Először a szerény termetű, közelről azonban a család mérsékelt övi fajaihoz hasonlóan rendkívül látványos őszi füzértekercsekről kaptunk jó híreket. E faj is új helyeken virágzott, valamint a régi állományok is örvendetes képet mutattak.

Az év betetőzéseként, gombát gyűjtő hölgyek szeme elé került a rendkívül ritka, a Mecsek térségében eddig csak négyszer-ötször megfigyelt fonák bajuszvirág is kétszer. Dicséretes érdeklődéssel lefotózták a töveket és szakemberekhez fordultak, vagy a világhálón próbáltak választ kapni arra a kérdésükre, hogy milyen növényt is találtak. Ennek a korhadéklakó (szaprofiton) életmódot folytató, mikorrhizagombákon élősködő fajnak az a jellegzetessége, hogy a virágai a többi orchideafajtól eltérően „nem fordulnak át”, így a mézajkai felfelé állnak. Ráadásul az még sosem fordult elő, hogy a megtalált helyen újra kihajtott volna, így általában a felfedezése mindig egy-egy új florisztikai adatot jelent.