Gólyatöcs, sajmeggy, havasi cincér, bronzos vargánya, sárga zergevirág és társaik hívják fel figyelmünket 2019-ben a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, annak védelmére. A vadvilág állományai világszerte visszaszorulóban vannak, aktív védelmükért bárki tehet – képviselőit többnyire a lakosság szavazatai alapján választják ki minden évben.

A népi nevén székigólyaként is ismert apró, fekete-fehér madár hosszú lábával és csőrével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. Sekély vízborítású, szikes tavakon, laza telepekben él, de egyesével is költ. A Magyarországon fészkelő 200-1000 költőpár száma az adott év csapadékviszonyaitól függ. A mindössze 35-40 cm hosszú, 15-20 dekát nyomó gólyatöcs (Himantopus himantopus) táplálékát a víz színéről és a partról szedegeti össze, főleg vízi rovarokat, rákokat, lárvákat. Vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.

Törökmeggynek is nevezik. Fájából régen pipaszárat készítettek. Ehető, kellemes ízű termését fűszerként is használják. A madarak is kedvelik.
Alacsony (10 m) fa, vagy cserje. A sajmeggy (Cerasus mahaleb) koronája laza, terebélyes, ágai és gallyai kissé lehajlók Kérge sötétbarna, érdes, repedezett. Kihegyesedő csúcsú levelei kerekdedek vagy oválisak, fűrészes szélűek, aprók, 3-5 cm-esek. Felületük fényes, fonákjukon szőrösek. Illatos virágai kicsik, fehérek öttagúak. Borsszem nagyságú, fényes fekete csonthéjas termése ehető. Európában középhegységi faj, Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben gyakori. Száraz, meleg tölgyesek, tisztások, útszélek faja. Még többet megtudhatsz róluk az OEE oldalán.

Mindössze tíz napig él a mutatós havasi cincér (Rosalia alpina), jó esetben három hétig keresi párját a hegyvidéki bükkösökben. A kifejlett, 2–4 cm hosszú bogarak általában július első felében bújnak elő elhalt fák törzséből. Meleg, napos időben, főleg a déli órákban aktívak. Kiválasztott területüket védik, rendszerint mozdulatlanul ülnek, csak a csápjuk szondázza a levegőt, veszély esetén gyorsan elbújnak, elrepülnek. Kékesszürkés szárnyfedőiket  jellegzetes formájú és elrendezésű bársonyos fekete foltok díszítik, csápjaik fekete bojtjai az ízeknél tömörülnek bojtokba. A nőstény szájszerveivel, tojócsövével választja ki a peterakásra alkalmas helyet; a petéket egyenként rakja le az elhalt fák legalább 30 cm vastag törzsének, ágainak repedéseibe, kérge alá. A kikelt lárvák 4–10 cm mélyre fúródnak a fába, és ott 2–4 évig fejlődnek. Utolsó télen kimeneti csatornát rágnak, majd bebábozódnak, és végül júliusban távoznak kifejlett rovarként az ovális nyíláson – a röplyukon – át a fából.
Magyarországon sokfelé honos, a Dunántúli- és Északi-középhegységben, a Mecsekben gyakori, de előfordul a Dunántúli-dombság magasabb részein is. A védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a sebezhető („vulnerable") kategóriába sorolják, mivel a tarvágások, valamint a bükkerdők klímaváltozás miatti megfogyatkozása megtizedelheti a populációit.  Még többet megtudhatsz róluk az MTT Múzeum oldalán.

Még többet megtudhatsz róluk az ... szerkesztés alatt.

Szerkesztés alatt. Még többet megtudhatsz róluk az MTT Múzeum oldalán.

Még többet megtudhatsz róluk az... szerkesztés alatt.

Forrás: FNA