Óriási szemétszigetet fedeztek fel a Csendes-óceán déli részén., melynek létezése már korábban felmerült, de eddig vitatott volt. Most Charles Moore és csapata közvetlenül megerősítette a régióban folytatott hat hónapos expedíciójuk során.

Moore fedezte fel a már jól ismert nagy csendes-óceáni szemétszigetet is a nyolcvanas évek végén. A mostani útjukat a ResearchGate nevű nyílt tudományos platformon dokumentálták-írja az ausztrál 9news-ra hivatkozva az index. A sziget kiterjedése 2,5 millió négyzetkilométer. Összehasonlításképp: ez többek között nagyobb, mint Mexikó, Szaúd-Arábia vagy – ha már szigetről beszélünk – Grönland területe, Magyarország pedig 27-szer elférne rajta.

Az szemétszigetek az óceán olyan területein alakulhatnak ki, amelyeket erős áramlatok vesznek körül, ezért könnyen beszippantják a vízben sodródó szennyeződéseket. Öt nagy ilyen terület, úgynevezett gyre található az óceánokon. Ha a szemét bekerül egy ilyen területre, szinte lehetetlen onnan kitakarítani, ezért a legjobb megoldás a megelőzés a kutatók szerint. Más hasonló óceáni szemétszigetektől eltérően ez elsősorban nem nagyobb szemétdarabokból áll, hanem apró, gyakran mikroszkopikus méretű darabkákat tartalmaz. Csak ezekből olyan sokat hordtak össze a világ minden tájáról az óceáni áramlatok, hogy az már kisebb kontinensnyi méretűvé állt össze. 

Borzasztó mennyiségű műanyagot fedeztünk fel – mondta Moore, aki az első minták alapján arra tippelt, hogy az óceán déli részén talált új sziget nagyjából tíz évvel később alakulhatott ki, mint a korábban felfedezett északi szeméthalom. Az szemétszigetek egyre súlyosbodó problémáját jól illusztrálja, hogy az ENSZ múlt hónapban tartott Óceánkonferenciáján a tudósok már arra figyelmeztettek, hogy az óceáni szemét össztömege 2050-re meghaladhatja az óceán halainak mennyiségét. Ez nemcsak azért probléma, mert utóbbiaknak egyre kevesebb helyük marad, hanem azért is, mert más tengeri állatokhoz hasonlóan könnyen le is nyelhetik az apró szemétdarabkákat.

Percenként egymillió műanyagpalackot vásárolnak az emberek világszerte, és az emberiség műanyagéhsége további 20 százalékkal fog növekedni 2021-ig, ami egyesek szerint aklímaváltozáshoz hasonló súlyosságú környezeti válsághelyzetet fog teremteni.

A műanyagpalackok iránti kereslet növekedését a palackozott víz iránti csillapíthatatlannak tűnő vágy hajtja, valamint a nyugati, "folyton úton" életmód átterjedése Kínára és az ázsiai-csendes-óceáni régióra. A The Guardian birtokába jutott friss adatok szerint 2016-ban több mint 480 milliárd műanyag üdítőspalackot adtak el világszerte. Egy évtizeddel korábban ez a szám még nagyjából 300 milliárd volt, és az Euromonitor International kutatócég legfrissebb becslései szerint 2021-re eléri az 583,3 milliárdot.

Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította. Egy olyan komplex jelenségről van szó, mely érinti az egész óceáni élővilágot, a társadalmat, a gazdaságot, az emberi egészséget és geológiai időskálán még a Föld jövőjét is átformálja. Ugyan vannak már módszereink a probléma valódi kezelésére, de ezek gyors és széleskörű elterjedése még várat magára.
A hulladékfoltok, vagy más néven szemétszigetek megjelenésének története a világtengerekben a múlt század 50-es éveire nyúlik vissza. Az emberiség ekkor kezdett el ipari mennyiségben mesterségesen előállított polimereket, azaz műanyagokat gyártani. Méghozzá évről évre ugrásszerűen nagyobb mennyiségben. Alig több mint 60 év alatt a világ műanyag termelése a 180-szorosára nőtt: ma már 300 millió tonnát állítanak elő évente. És nincs megállás: 2050-re a 700 millió tonnát is elérheti.