A kaliforniai San Diegóban kiképzett állatok kulcsfontosságú szerepet játszhatnak az ország terrorizmus elleni harcában és az amerikai elhárítás munkájában. Az USA haditengerészetének emlősállat-programja (US Navy's Marine Mammal Program) 20 oroszlánfókát és mintegy 70 delfint idomított be azzal a céllal, hogy segítsenek az amerikai tengerészet hajói, víz alatti berendezései védelmében. Az állatok közül néhány már a Perzsa-öbölben állomásozik: oroszlánfókák egy csoportja az USA ötödik flottáját erősíti Bahreinben, ahol azt tesztelik, milyen hatékonysággal képesek az állatok leleplezni az ellenséges tenger alatti búvárokat.

Az elmúlt 30 év során az amerikai haditengerészet számos esetben alkalmazott oroszlánfókákat a fent említett célokra, ezúttal az állatok azonban arra is kiképzést kaptak, hogy ne csak észleljék, de el is fogják az ellenséget. Ha az oroszlánfókák a tesztelésen jól szerepelnek, az amerikai hadikikötők védelmében veszik majd hasznukat - magyarázza Tom LaPuzza, aki 1960 óta, a program kezdetétől fogva dolgozik az állatokkal. Az uszonyos felderítők arra kaptak kiképzést, hogy szájukkal egy bilincs formájú gyűrűt erősítsenek a betolakodó lábszárára, majd működésbe hozzák a víz felszínén lebegő helyzetjelző készüléket.

Az oroszlánfókák jobbak az Öbölben

A delfineknek az a feladatuk, hogy észleljék a vízfelszín alatti aknákat és azokat az ellenséges búvárokat, akik robbanóanyagot készülnek elhelyezni a mélyebb vizekben, míg az oroszlánfókák a sekélyebb vizekben és a partokon hatékonyak. Tom LaPuzza úgy tudja, egyedül az USA alkalmaz haditengerészetében védelmi célokra tengeri emlősöket, miután a Szovjetunió finanszírozási nehézségek miatt leállította az 1960-as években indult hasonló programját.

A tengeri emlősök harcászati célú kiképzésének története során az állatok számos akcióban vettek részt. Nem egy delfin szállt, pontosabban "úszott" harcba a vietnami, majd 1990-ben az Öböl-háborúban. "A delfinek bámulatos precizitással képesek észlelni a vízben lévő objektumokat" - magyarázza LaPuzza. Ennek ellenére a szakértők úgy látják, a Perzsa-öbölben az oroszlánfókáknak még a delfineknél is több hasznát lehet venni. A fókák ugyanis óránkénti 40 kilométeres sebességgel képesek úszni, továbbá minden nehézség nélkül akár 300 méter mélyre merülnek. A delfinek számára ráadásul a Perzsa-öböl vize túl meleg, és öbleiben túl sekély a víz.

"Minden egyes állat képességeit külön vizsgáljuk, és ez alapján választjuk ki azt az egyedet, amelyik részt fog venni az adott küldetésben" - mondja LaPuzza.

A haditengerészeti programban a delfinekre eredetileg azért volt szükség, hogy a hidegháború idején a fejlesztők a szovjet tengeralattjárókra küldendő torpedók alakjának tökéletesítésekor a delfinek áramvonalas formáját vegyék alapul.

Az uszonyos felderítőket a haditengerészet olyan nagynevű vízicirkuszokban "toborozta", mint például a San Diegó-i Sea World Aquatic Park. "A mostaniak még újszülött korukban kerültek hozzánk. A delfinek átlagosan 25 évig élnek, és soha nem 'szerelnek le'" - mondja LaPuzza. Az amerikai haditengerészet emlősállat-programja az Egyesült Államoknak évi 10-20 millió dollárba kerül.

Állatvédői aggályok

Az állatok katonai célra való felhasználása ellen számos állatvédelmi szervezet emelte föl a hangját. A delfinek és oroszlánfókák "felettesei", kiképzői kitartanak amellett, hogy az állatokban - gyorsaságuk miatt - az ellenség képtelen kárt okozni, az állati jogok harcos védői azonban nem osztják véleményüket. "Azt állítani, hogy ilyen bevetéseken az állatok nem kerülnek veszélyes helyzetekbe, egyszerűen nevetséges" - véli Stephanie Boyd, az etikus állattartásért küzdő amerikai szervezet (People for Ethical Treatment of Animals) munkatársa.