Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak költő öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja Frangepán Katalin műfordítóként is ismert. 1666 március 1-én férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Házasságuk nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc. 

Zrínyi Ilona apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette rendi mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Huszonhárom évesen özvegyen maradt két gyermekkel, Juliannával és Ferenccel. Zrínyi Ilona katolikus hite ellenére gyűlölte a Habsburg-házat. Anyósa, Báthory Zsófia, férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, ő lett a hatalmas Rákóczi birtok úrnője. A fiatal özvegy ezután egyedül irányította a birtokait és sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Így fia nevében intézkedhetett minden lényeges ügyben. 

A három esztendeje megözvegyült Zrínyi Ilona már 1679 nyarán levelezett a nála legalább öt évvel fiatalabb késmárki Thököly Imre gróffal. Ezekben az írásokban a házasság is szóba került, de azt közös akarattal későbbre, kedvezőbb időkre halasztották. A "kuruc király" 1680 elején tette először nyilvánosan tiszteletét a minden kortársi leírás szerint ragyogó szépségű asszonynál - kíséretével, ebédmeghívottként. Ahhoz azonban, hogy egybekeljenek, meg kellett szerezni mind a bécsi udvar, mind a Porta jóváhagyását, ami csak 1682 elején történt meg. 

Házasságkötésüket nemcsak Gyöngyösi István verselte meg, de francia regény is íródott e romantikus kapcsolatról. Kapcsolatuk további alakulása azt bizonyítja, hogy az mindkettőjük részéről szerelmi indíttatású volt, s az is maradt az asszony haláláig. 

Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. A felvidéki területek sikeres visszafoglalásával 1681-re elérték, hogy a Habsburg császár bizonyos engedményeket tegyen. Férje ezek után megpróbált szövetségeseket keresni, és különböző tárgyalásokat folytatni, törekvései azonban nem jártak sikerrel és vereségekor 1685-ben sorsa megpecsételődött. 

A törökök fogságába került Thökölyt rabláncon vitték Nándorfehérvárra. Felesége Munkácson maradt két gyermekével és három évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1687 telén Zrínyi Ilona írta Béthune márkinak Munkácsról: "Nekünk semmi sem drágább, mint az idő, és nincs veszedelmesebb, mint ha csak hiábavalóan telik az idő." A török ellenes harcok sikere miatt Thököly, aki a törökök híve volt, nem tudott segítségére sietni, így 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, mire a bécsi udvar gyermekeitől elszakította s a bécsi Orsolya-szüzek zárdájába internálta. 1691-ben Thököly a fogságába esett Heissler generális ellenében kicserélte. 

Zrínyi Ilona ettől kezdve osztozott a Thököly-emigráció sorsában is. Férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt. Hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Még a Thökölyvel szemben negatívan elfogult II. Rákóczi Ferenc is elismeri Vallomásaiban, hogy édesanyja "nagy szellemén is volt hatalma a szerelemnek". Mostohaapját azonban olyan "hozományvadásznak" tartotta, aki csak színlelte a szerelmet. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi Ilona boldog anya volt, s a férje mellett jóban-rosszban hősiesen kitartó asszony szimbólumává vált. 

A 17. századi főúri házasság elsősorban politikai frigynek számított, azaz kapcsolatrendszerek, érdekek és társadalmi normák függvényeként értelmezhető: 

1595-ben, a 15 éves háború idején Erdély és a Habsburgok szövetségén Báthori Zsigmond (1572-1613) fejedelem és Mária Krisztierna házassága volt a pecsét. A házasság elhálása azonban - talán Zsigmond öröklött vérbaja vagy homoszexuális hajlama miatt - sohasem történt meg.

Bethlen Gábor (1580-1629) is szövetkezni akart a Habsburgokkal, ezért Cecilia Renáta főhercegnő kezét kérte, ám elutasították. 1626-ban aztán Brandenburgi Katalint vette feleségül, a protestáns államokkal való szorosabb kapcsolat érdekében. (Cecilia Renáta kezét IV. Ulászló lengyel király nyerte el, mivel a Habsburg politika számára fontosabb volt Lengyelország megtartása a szövetségi rendszerben, mint egy bizonytalan kapcsolat Erdéllyel.)

I. Rákóczi György (1593-1648) és Lórántffy Zsuzsanna 1616-ban kötött házassága nyitott utat a Rákóczi-család felső-magyarországi érvényesüléséhez.

Nádasdi Ferenc (1625-1671) országbíró és Esterházy Julianna egybekelése megerősítette a két család nyugat-dunántúli hatalmát, s egyben a régi és az új arisztokrácia szövetségének szimbóluma is lett.

II. Rákóczi György (1621-1660) és Báthori Zsófia 1643-ban kötött házassága úgy vonult be a történelembe, mint a legtisztább szerelmi házasságok egyike. A politikai megfontolások persze a Rákóczi-Báthori házasságból sem hiányoztak. A menyasszony Báthori István lengyel király családjából származott. A család lengyel kapcsolatai még ebben az időben is jelentősek voltak, és a Báthori névnek mind Erdélyben, mind Magyarországon nagy volt a tekintélye. Bethlen Gábor hosszú ideig éppen e tekintély lerombolásán fáradozott: perekkel, vagyonelkobzásokkal és a család utolsó férfisarjának Lengyelországba üldözésével. Ám idővel ő is megegyezett a Báthoriak mögött álló politikai erőkkel.

Az új politika első megnyilvánulásaként nagy tisztességgel újratemettette a meggyilkolt Báthori Gábor fejedelmet. Lengyelország felé is a Báthoriak megnyerésén keresztül vezetett az út.

I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) és Zrínyi Ilona 1666 márciusi násza Magyarország távoli régiói, a dunántúli és a felső-magyarországi között teremtett kapcsolatot.

Forrás:mult-kor.hu