Rózsa, ásványi anyagok, sós víz, eukaliptusz és ópium – még ha elsőre furcsán hangzik is, mindegyik az inhaláláshoz kötődik.

A tél első jeleivel szinte egy időben menetrendszerűen beköszönt a náthaszezon is. Ilyenkor a legtöbben nem rohanunk egyből orvoshoz, szívesebben fordulunk olyan jól bevált házi praktikákhoz, mint a mézes-citromos tea vagy az inhalálás. Leggyakrabban kamillát vagy valamilyen mentolos keveréket használunk, a történelem során azonban rengeteg más módszer is napvilágot látott. 

A következő néhány példából világossá válik, milyen régi gyógymódról van szó:

Az ókori egyiptomi civilizációnak nem csak építészeti remekeket és izgalmas szépségápolási tippeket köszönhetünk. Kleopátra népe jött rá ugyanis arra, hogy a növények és ásványi anyagok gőzének belélegzésével tisztulnak a légutak. A növényeket tűzön melegített köveken gőzölték fel, a füstöt pedig lyukacsos gőzgyűjtőn keresztül szívták be. Ezt a módszert Nefertiti egyiptomi királyné is szívesen alkalmazta.

A perzsák légúti megbetegedések ellen rózsa és más virágok gőzét lélegezték be, de a pézsmát és az ámbrát sem vetették meg. Sőt! Nemcsak belélegezve, de por formájában, felszívva is használták. Emellett ők figyeltek fel először a mindmáig népszerű mentolos-eukaliptuszos keverék kedvező hatásaira is, amelyet napjainkban bedörzsölő kenőcs formájában is alkalmazunk.

A sorból a rómaiak sem maradhatnak ki. Köztudott, hogy a fürdőzés mindennapjaik meghatározó része volt, így hamar felfedezték, hogy a sós vízgőz tisztítja a légutakat, és puhítja a bőrt, ezzel együtt pedig fiatalít is. Nem véletlen, hogy a gőzkamrák azóta is rendkívül népszerűek a különböző wellness-központokban.

A kínaiak sok más gyógyászati eljáráshoz hasonlóan az inhalálás módszerének fejlesztésében is élen jártak. A keletiek már körülbelül i. e. 2000-ben is inhaláltak a ma-huang nevű gyógynövénnyel, amelyet magas efedrintartalmának köszönhetően alacsony vérnyomás kezelésére és a koncentrációképesség javítására használtak. De arra is volt példa, hogy ennél továbbmentek, és vasból készült inhalátorok segítségével juttattak ópiumot a szervezetükbe. 

Bár a történelem során sokan, sokféle inhalálási formával kísérleteztek, érdemes megválogatni a módszereket.

Inhalálni a legegyszerűbben sós vízzel lehet, de érdemes néhány gyógynövényt is bevetni a siker érdekében. A rómaiak tengeri sós oldata, vagy a perzsáktól eredő eukaliptuszos-mentolos egyveleg ma is használható, de a kamillás, zsályás vagy levendulás gőzfürdő, valamint a zöldpajzsos termékek is hatalmas segítséget nyújtanak a nátha és megfázás leküzdésében.

10-15 percnél nem kell többet töltenünk a gőzben, de ezt a folyamatot érdemes többször megismételni. Inhalálás után a hőmérséklet-különbség miatt kifejezetten tilos kimenni a lakásból. Érdemes minimum 1-2 órát várni, ezalatt szervezetünk visszaáll a normális hőmérsékletre. A leginkább mégis az ajánlott, hogy közvetlenül lefekvés előtt végezzük el a műveletet, alvással erősítve a gyógyulást.

Futaki Balázs.otvenentul.hu