1956. október 31-én, helyi idő szerint reggel fél kilenckor szállt le az első repülőgép az Antarktisz jégtábláira.

Fagyos fogadtatásban részesültek

A Déli-sarkon található Amundsen-Scott Állomáson (USA) csillagászok kémlelik bonyolult távcsöveikkel a világűrt, a világ egyik legérzékenyebb szeizmikus állomásán tudósok figyelik a földrengések okozta rezgéseket, illetve a Föld legtisztább levegőjén keresztül a légköri kémiát tanulmányozzák. Mindezt egy kis repülőgép tette lehetővé, amely ötven évvel ezelőtt, 1956. október 31-én szállt le az Antarktisz egyik jégtáblájára.

Az Antarktisz sokáig nem csupán óriási jégsapkája miatt jelentett fehér foltot a világtérképen. Bár a rómaiak már sejtették egy hideg, jeges déli világrész létezését, felfedezése csak a 19. században kezdődött el, miután 185 évvel ezelőtt először pillantották meg a jeges partokat. Elsőként Carsten Eggeberg Borchgrevink, norvég természettudós lépett az Antarktisz földjére 1895. február 17-én. A Déli-sarkot azonban nem ő, hanem honfitársa, Roald Amundsen érte el 1911. december 15-én, az angol Robert Scott előtt, akivel drámai versenyt futott. A norvég természettudós "partraszállásával" indult el a földrész tudományos feltárása.

Az Antarktisz felett elsőként Richard E. Byrd repült át 1929-ben, majd mások is követték a példáját, de egyikük sem kísérelte meg a leszállást. Senki nem tudta ugyanis, hogy milyen nehézségek várnak rá a sarkvidéken. 1956-ban érkezett meg az Egyesült Államok haditengerészetének R4D típusú gépe Conrad "Gus" Shinn parancsnok vezetésével, aki gépét az év híres slágeréről nevezte Que Sera Sera-nak.

A repülőgép leszállása után a motort nem állították le, hogy elkerüljék a fagyást (ezt még ma is így csinálják), ezután George J. Dufek, a Deep Freeze műveleti parancsnoka és Douglas Cordiner pilóta kitűzték az amerikai lobogót. 49 percnyi ott tartózkodás és egy kockázatos felszállás után, amelyet az is nehezített, hogy a gép talpa beleakadt a jégbe, a három férfi visszatért a ma McMurdo állomásnak nevezett bázisra, ahol az NSF azóta logisztikai központot hozott létre.

Shinnék teljesítménye sokak szerint az Apollo 11 tizenhárom évvel későbbi holdraszállásának teljesítményét idézi. "

Olyan volt, mintha egy új világba léptünk volna. Ott álltunk a rengeteg hó és a jég közepén, amelynek nem láttuk a végét. Az alattunk lévő jég mélységét még nem tudták meghatározni. Sivár és kietlen, teljesen halott világ tárult a szemünk elé, ahol életnek semmi nyoma nem volt rajtunk kívül"

- írta Dufek az 1956-ban megjelent Operation Deep Freeze című könyvében.

Az Antarktisz felfedezése

Az Antarktisz felfedezői, Bellingshausen és Lazarev orosz felfedezők 185 évvel ezelőtt, 1819. július 16-án idultak útra. 751 nap múlva értek vissza Kronstadtba.

Amundsen: egy arc a sarkokról

Cook kapitány

A Déli sarkkört első európaiként James Cook szelte át második útján, 1773. január 17-én, elérve a déli szélesség 77. fokát. A kontinenst a tengerészek innen nem láthatták, de Cook jéghegyekről számolt be feljegyzéseiben. A partokat már majdnem megtalálták, ám kénytelenek voltak visszafordulni Tahiti felé, hogy feltöltsék a hajó készleteit. A Resolution és az Adventure legénységével 1775-ig további két alkalommal szelték át a sarkkört.

A földrész partjainak felfedezésével kapcsolatban három személy nevét szokás említeni. Az egyik Fabian von Bellingshausen, egy 1819-es orosz expedíció vezetője; a második Edward Bransfield, a brit flotta kapitánya; a harmadik pedig Nathaniel Palmer amerikai kereskedő, aki hazafelé tartott Connecticutba.

A "valódi első" talán Bellinghausen volt, aki a Vosztok hajó fedélzetéről látta meg elsőként a partokat. Bellingshausen (orosznevén Faggyej Bellingszgauzen) és Mihail Lazarev 1819. július 16-án, 185 évvel ezelőtt indultak az Antarktiszra, és 1821. augusztus 5-én, 751 napos út után érkeztek vissza Kronstadtba. 

Fabian von Bellingshausen

Az első ember, aki az Antarktiszon partra szállt, az amerikai John Davis kapitány volt: 1821. február 7-én tette lábát a jeges földrészre.

Még ugyanezen év nyarán fókavadászok özönlötték el a szárazföldet, s e "fókabőr-láz" majdnem a medvefókák kihalásához vezetett.  1780 és 1892 között több mint 1100 fóka- és bálnavadász hajó fordult meg az antarktiszi partoknál. Hátravolt még a déli mágneses pólus meghatározása, ami James Clark Rossnak 1831-ben sikerült is, jóllehet magát a pontot nem tudta elérni.

Az első tudományos kutató, aki lábnyomát Antarktiszon hagyta, Carsten Borchgrevnik norvég biológus volt 1895-ben. A történet szerint úgy lett ő az első, hogy csónakjából a vízbe ugrott, hogy ott ülő társait is megelőzhesse.

Roald Amundsen

Miután a kontinens partvonalát meghatározták, a kutatók érdeklődése a földrész belseje felé fordult. Earnest Shackleton a Birodalmi Transz-Antarktikus Expedíció keretein belül 1908-ban már a Déli-sark felé tartott, ám 180 kilométerrel a sarkpont előtt kénytelen volt visszafordulni (az ő útvonalát a Mount Everestet is elsőként megmászó Sir Edmund Hillary fejezte be 1957-ben).

Miután 1909 tavaszán az amerikai Robert Peary elérte az Északi-sarkot, a Déli pólus felfedezése maradt az utolsó nagy feladat. Ezt később Roald Amundsen és Robert F. Scott 1911-1912-es tragikus versengése hozta el.
 
 
A modern felfedezés korszakát Richard Byrd amerikai tiszt első antarktiszi repülésétől fogva számítják (1929. november 28-29.). Az első térképek alapjául szolgáló légifelvételek az 1930-as és 50-es évektől állnak az expedíciók rendelkezésére.

A Nemzetközi Geofizikai Év iránymutatásai adták a keretet a modern, tervszerű tudományos feltáráshoz, mely 1956 és 1958 között kezdődött. A gazdagabb országok ekkortól kezdtek állandó kutatóállomásokat építeni. A nemzetközi együttműködés eredményeként 1959. december elsején megszületett a kontinens életét ma is irányító Antarktiszi Egyezmény, mely 1961. június 23-án lépett életbe.

Végezetül pedig egy kis érdekesség: a kontinens első dokumentált szülöttje Emilio de Marcos Palma, aki 1978. január 7-én született Hope Bay-hez közel. Egyszesmind ő a világ legdélebben született embere is. Az édesanyja az argentin kormány megbízásából dolgozott a földrészen, így Argentina adta az első "bennszülöttet" Antarktisznak.