1956. október 31-én, helyi idő szerint reggel fél kilenckor szállt le az első repülőgép az Antarktisz jégtábláira.
Fagyos fogadtatásban részesültek
A
Déli-sarkon található Amundsen-Scott Állomáson (USA) csillagászok
kémlelik bonyolult távcsöveikkel a világűrt, a világ egyik
legérzékenyebb szeizmikus állomásán tudósok figyelik a földrengések
okozta rezgéseket, illetve a Föld legtisztább levegőjén keresztül a
légköri kémiát tanulmányozzák. Mindezt egy kis repülőgép tette lehetővé,
amely ötven évvel ezelőtt, 1956. október 31-én szállt le az Antarktisz
egyik jégtáblájára.
Az Antarktisz sokáig nem csupán
óriási jégsapkája miatt jelentett fehér foltot a világtérképen. Bár a
rómaiak már sejtették egy hideg, jeges déli világrész létezését,
felfedezése csak a 19. században kezdődött el, miután 185 évvel ezelőtt
először pillantották meg a jeges partokat. Elsőként Carsten Eggeberg
Borchgrevink, norvég természettudós lépett az Antarktisz földjére 1895.
február 17-én. A Déli-sarkot azonban nem ő, hanem honfitársa, Roald
Amundsen érte el 1911. december 15-én, az angol Robert Scott előtt,
akivel drámai versenyt futott. A norvég természettudós
"partraszállásával" indult el a földrész tudományos feltárása.
Az
Antarktisz felett elsőként Richard E. Byrd repült át 1929-ben, majd
mások is követték a példáját, de egyikük sem kísérelte meg a leszállást.
Senki nem tudta ugyanis, hogy milyen nehézségek várnak rá a
sarkvidéken. 1956-ban érkezett meg az Egyesült Államok
haditengerészetének R4D típusú gépe Conrad "Gus" Shinn parancsnok
vezetésével, aki gépét az év híres slágeréről nevezte Que Sera Sera-nak.
A repülőgép leszállása után a motort nem állították le, hogy elkerüljék
a fagyást (ezt még ma is így csinálják), ezután George J. Dufek, a Deep
Freeze műveleti parancsnoka és Douglas Cordiner pilóta kitűzték az
amerikai lobogót. 49 percnyi ott tartózkodás és egy kockázatos
felszállás után, amelyet az is nehezített, hogy a gép talpa beleakadt a
jégbe, a három férfi visszatért a ma McMurdo állomásnak nevezett
bázisra, ahol az NSF azóta logisztikai központot hozott létre.
Shinnék teljesítménye sokak szerint az Apollo 11 tizenhárom évvel későbbi holdraszállásának teljesítményét idézi. "
Olyan
volt, mintha egy új világba léptünk volna. Ott álltunk a rengeteg hó és
a jég közepén, amelynek nem láttuk a végét. Az alattunk lévő jég
mélységét még nem tudták meghatározni. Sivár és kietlen, teljesen halott
világ tárult a szemünk elé, ahol életnek semmi nyoma nem volt rajtunk
kívül"
- írta Dufek az 1956-ban megjelent Operation Deep Freeze című könyvében.
Az Antarktisz felfedezése
Az Antarktisz felfedezői, Bellingshausen és Lazarev
orosz felfedezők 185 évvel ezelőtt, 1819. július 16-án idultak útra. 751
nap múlva értek vissza Kronstadtba.
 |
| Cook kapitány |
A Déli sarkkört első
európaiként James Cook szelte át második útján, 1773. január 17-én,
elérve a déli szélesség 77. fokát. A kontinenst a tengerészek innen nem
láthatták, de Cook jéghegyekről számolt be feljegyzéseiben. A partokat
már majdnem megtalálták, ám kénytelenek voltak visszafordulni Tahiti
felé, hogy feltöltsék a hajó készleteit. A Resolution és az Adventure
legénységével 1775-ig további két alkalommal szelték át a sarkkört.
A földrész partjainak felfedezésével kapcsolatban három személy
nevét szokás említeni. Az egyik Fabian von Bellingshausen, egy 1819-es
orosz expedíció vezetője; a második Edward Bransfield, a brit flotta
kapitánya; a harmadik pedig Nathaniel Palmer amerikai kereskedő, aki
hazafelé tartott Connecticutba.
A "valódi első" talán Bellinghausen volt, aki a Vosztok hajó
fedélzetéről látta meg elsőként a partokat. Bellingshausen (orosznevén
Faggyej Bellingszgauzen) és Mihail Lazarev 1819. július 16-án, 185 évvel
ezelőtt indultak az Antarktiszra, és 1821. augusztus 5-én, 751 napos út
után érkeztek vissza Kronstadtba.
 |
| Fabian von Bellingshausen |
Az első
ember, aki az Antarktiszon partra szállt, az amerikai John Davis
kapitány volt: 1821. február 7-én tette lábát a jeges földrészre.
Még ugyanezen év nyarán fókavadászok özönlötték el a
szárazföldet, s e "fókabőr-láz" majdnem a medvefókák kihalásához
vezetett. 1780 és 1892 között több mint 1100 fóka- és bálnavadász hajó
fordult meg az antarktiszi partoknál. Hátravolt még a déli mágneses
pólus meghatározása, ami James Clark Rossnak 1831-ben sikerült is,
jóllehet magát a pontot nem tudta elérni.
Az első tudományos kutató, aki lábnyomát Antarktiszon hagyta,
Carsten Borchgrevnik norvég biológus volt 1895-ben. A történet szerint
úgy lett ő az első, hogy csónakjából a vízbe ugrott, hogy ott ülő
társait is megelőzhesse.
 |
| Roald Amundsen |
Miután a kontinens
partvonalát meghatározták, a kutatók érdeklődése a földrész belseje felé
fordult. Earnest Shackleton a Birodalmi Transz-Antarktikus Expedíció
keretein belül 1908-ban már a Déli-sark felé tartott, ám 180
kilométerrel a sarkpont előtt kénytelen volt visszafordulni (az ő
útvonalát a Mount Everestet is elsőként megmászó Sir Edmund Hillary
fejezte be 1957-ben).
Miután 1909 tavaszán az amerikai Robert Peary elérte az
Északi-sarkot, a Déli pólus felfedezése maradt az utolsó nagy feladat.
Ezt később Roald Amundsen és Robert F. Scott 1911-1912-es tragikus
versengése hozta el.
A modern felfedezés korszakát Richard
Byrd amerikai tiszt első antarktiszi repülésétől fogva számítják (1929.
november 28-29.). Az első térképek alapjául szolgáló légifelvételek az
1930-as és 50-es évektől állnak az expedíciók rendelkezésére.
A Nemzetközi Geofizikai Év iránymutatásai adták a keretet a
modern, tervszerű tudományos feltáráshoz, mely 1956 és 1958 között
kezdődött. A gazdagabb országok ekkortól kezdtek állandó
kutatóállomásokat építeni. A nemzetközi együttműködés eredményeként
1959. december elsején megszületett a kontinens életét ma is irányító
Antarktiszi Egyezmény, mely 1961. június 23-án lépett életbe.
Végezetül pedig egy kis érdekesség: a kontinens első dokumentált
szülöttje Emilio de Marcos Palma, aki 1978. január 7-én született Hope
Bay-hez közel. Egyszesmind ő a világ legdélebben született embere is. Az
édesanyja az argentin kormány megbízásából dolgozott a földrészen, így
Argentina adta az első "bennszülöttet" Antarktisznak.
Kommentáld!