A holokausztról az embereknek általában a zsidók tragédiája jut eszébe.

A II. Világháborús náci rezsim azonban a romák elhurcolásával és tömeges gyilkosságával is járt.

Százezreket megöltek, munkatáborokba vittek, sterilizáltak vagy orvosi kísérleteknek vettetek alá.

Az Európai Parlament idén áprilisban hivatalosan is a roma holokauszt emléknapjának nyilvánította augusztus 2-át.

1944-ben ezen a napon közel 3000 roma embert öltek meg Birkenau gázkamráiban, egy éjszaka alatt. 

A European Roma Rights Centre, nemzetközi roma jogvédő szervezet ezért most ismeretterjesztő és megemlékező kampányt indított a Facebookon. A United States Holocaust Memorial Museum archív képeivel a hololokauszt roma áldozatainak személyes történeteit mutatják be.

Akit 12 éves korában megvertek és sterilizáltak

Joseph Muscha Muller Németországban, Bitterfeld városában született és soha nem ismerte meg a szüleit. Az iskolában sokat zaklatták, több osztálytársa Hitler ifjúsági mozgalmának a tagja volt, ők különösen keményen bántak a származása miatt a fiúval. 12 éves volt, amikor az iskolában két idegen azt mondta neki, hogy vakbélgyulladása van, ezért sürgősen meg kell műteni. Joseph nem volt beteg, mégis kórházba vitték, megverték, majd sterilizálták a 12 éves fiút. A műtét után koncentrációs táborba akarták szállítani, de a nevelőapja közbeavatkozott. Egy kerti fészerben bujkálva élte túl a háborút.

Tízezrek a táborokban

A faji megkülönböztetést törvényi szintre emelő 1935-ös nürnbergi törvényeket először csak zsidókkal szemben alkalmazták, de idővel a romákra is kiterjedtek. A nácik munkakerülőnek és lustának bélyegezték a romákat, függetlenül attól, hogy volt-e munkájuk, vagy nem. Több mint húszezer romát deportáltak az Auschwitz-Birkenau táborba, a többségüket megölték a gázkamrákban. 

A 24 éves francia lány, aki megmentett 597 újszülöttet

A 24 éves Elisabeth Eidenbenz alapított egy szülőotthont Franciaországban egy elhagyott kastélyban egy spanyol menekülteknek fenntartott internáló tábor mellett. 1940 után a nácipárti francia Vichy rezsim már zsidók és romák megölésére tartotta fenn a tábort. Elisabethnek sikerült megegyeznie a tábor vezetőivel, hogy a várandós anyák ideiglenesen a szülőotthonba költözhetnek, ahol rendes ellátás járt nekik. Így 597 újszülöttet mentett meg, akik a tábori körülmények mellett szinte biztos, hogy nem élték volna meg az első évüket sem. A németek bezáratták az otthont 1944-ben, mikor tudomást szereztek róla.

Minden nap találkozott Hitlerrel, aztán kiderült róla, hogy cigány

Kurt Winterstein volt Hitler személyi sofőrje. Addig volt jó munkaerő, amíg ki nem derült róla, hogy az édesanyja roma származású, után leszerelték és sterilizálták.

(Túl) távoli rokonok

Dr. Robert Ritter 1936-ban fontos pozícióba került az náci Németország egészségügyi minisztériumában és kutatni kezdte a roma "fajt". A kutatása tudományosnak beállított volt, de valójában ideológiai megállapításokat tett. Például azt, hogy mivel a romák Indiából származnak, ezért valaha árják lehettek, de az Európába tartó útjuk során sok más néppel keveredtek, ezért már nem "tiszták" eléggé. Számításai szerint a romák 90 százaléka kevert vérű, vagyis - az ő szavaival - romlott vérrel rendelkeznek és ezért veszélyt jelentenek a németekre. Azt javasolta, hogy sterilizálják azt akiről bebizonyosodik, hogy nem elég tiszta a vére, a maradékukat pedig különítsék el és további vizsgálatoknak vessék alá. A gyakorlatban ez utóbbi nem valósult meg, minden romát üldöztek, kivétel nélkül.

Gyerekeken kísérleteztek

1941-ben Theresia Reinhardt családjának több tagját is a Gestapo központjába hívatták, ahol kötelező volt aláírniuk, hogy engedélyezik saját sterilizációjukat. Ha ezt visszautasítják akkor rögtön deportálják őket. A sterilizáló műtét előtt Theresia a barátjával közösen úgy döntött, teherbe esik. A műtét napján már ikrekkel volt három hónapos terhes. Amikor ez kiderült, Theresiat és családját bent tartották és a berlini központból kértek tanácsot a helyi eljárók. A döntés az lett, hogy megszülheti a gyerekeket, de amint megszülettek, át kell adnia a gyerekeket orvosi kísérletezés céljára a wuerzburgi egyetemnek. Ott Dr. Werner Heyde neurológia és pszichiátria professzor, a náci eutanázia program kulcsfigurája végzett különböző embertelen kísérleteket az ikergyerekeken. Csak az egyikük élte túl.