75 évvel ezelőtt, 1942. október 4-én nyitották meg a Fehér-tavi-völgyben, a Nagy-Fehér-tó partján a korábbi Votruba menedékház helyettesítése céljából felépített Késmárki menedékházat (Kežmarská chata). A gyorsan népszerűvé vált menedékház a Magas- és a Bélai-Tátra határán, az Elülső-Kopa-hágó alatt állt, ma már azonban csak a turisták emlékezetében létezik, hiszen 1974. október 7-én a villamos energiatermelést végző gépeknek helyt adó helységben pusztító tűz keletkezett, melynek következtében a menedékház leégett, és később a Bélai-Tátra időközbeni lezárása miatt már nem építették újjá.
Az egykor Késmárki menedékház olyan helyen épült, amely kitűnő kiindulópontja volt a Kopa-hágón keresztül a Bélai-Tátrába tett magashegyi túrákhoz. A II. világháború után a Csehszlovák Sportszövetség képzési központjává vált, ahol különösen a hegymászók sajátíthatták el a sport alapjait. A menedékház közelében működő sífelvonó adta lehetőségeket kihasználva rendszeresen tartottak itt sítanfolyamokat is. Ezeket a magashegyi környezetben, így a Késmárki menedékház közelében is rendezett tanfolyamokat azonban később, az 1974 januárjában a Menguszfalvi-völgyben tartott sítanfolyam hallgatóit ért lavinabaleset miatt – amely 12 emberéletet követelt – betiltották.
A Késmárki menedékház szimpatizánsai évek óta rendszeresen tartanak összejövetelt a Nagy-Fehér-tó partján. „Az én koromban, amikor még nem volt lezárva a Bélai-Tátra, ez a ház turistaszempontból az egyik legjobb helyen állt. Amikor az ember reggel felébredt, és kinézett az ablakon, a Késmárki-csúcs és a Fehér-tavi-csúcs hatalmas falát látta maga előtt” – emlékezett vissza néhány évvel ezelőtt Otto Rozložník, a menedékház egykori alkalmazottja, aki napjainkban fő kezdeményezője az egykori menedékház helyén rendszeresen megtartott megemlékezéseknek. Az október örömteli és szomorú hónap is egyben a menedékház életében, hiszen 1942-ben ebben a hónapban nyitották meg, majd 1974-ben, szinte napra pontosan 32 évvel megnyitása után ugyancsak ebben a hónapban égett le.
Napjainkban egyre erősödnek azok a törekvések, amelyek szeretnék újjáépíteni a Késmárki menedékházat. A kezdeményezést egyre többen, magánszemélyek, civil szervezetek, és maga Késmárk városa is támogatja. A leégett menedékháznak helyt adó földterület jelenleg is Késmárk városának tulajdona, a város polgármestere bízik benne, hogy sikerül olyan befektetőt találni, aki biztosítaná a menedékház újjáépítéséhez szükséges összeget. Az újjáépítés első lépeseként nemzetközi tervpályázatot írtak ki a menedékház terveinek elkészítésére, ezután további tárgyalások, valamint környezeti hatásvizsgálatok elvégzése következhet. Az újjáépítés kezdeményezői nem nagy házról álmodnak, hanem egy hangulatos nyári menedékházról, amely menedéket kínál az arra járó turistáknak.
Az egykori Késmárki menedékház utolsó gondnoka Rudolf Horeháj volt, akinek sok szép emléke fűződik a házhoz. „Nagyon sok szép emlékem van a menedékházról, de vannak szomorúak is, sok baleset történt a ház közelében, főleg a Fehér-tavi-csúcson. Szép élet volt, de nem volt könnyű” – mondta el egykori munkájáról. A gondnok nem volt ott, amikor a menedékház kigyulladt, és minden emberi erőfeszítés ellenére teljesen leégett. Amikor a Hegyi Mentőszolgálattól szóltak neki, hogy ég a menedékház, első pillanatban azt hitte, ez csak vicc. „Derékig érő hó, mínusz 14 °C és este volt, futottunk fel, és már útközben hallottuk, hogy valami felrobban, de biztosak voltunk benne, hogy sikerül eloltani a tüzet. A fecskendő azonban sajnos nem működött, a Zöld-tavi menedékházból hoztunk egy másikat, de az is csak akadozva működött, így nem volt mit tenni. Megpróbáltuk menteni, ami menthető” – magyarázta az egykori gondnok, aki szintén nagyon szeretné, hogy újjáépítsék a menedékházat.
Forrás: www.magas-tatra.info; Fotó: pl.wikipedia.org
Kommentáld!