 |
| Bilík-menedékház. Fotó: panoramio.com |
A Tarajka közelében található
Bilík-menedékház elsősorban jó megközelíthetőségének köszönheti népszerűségét,
hiszen akár Ótátrafüredről, akár a Tarajkáról még kisgyermekes családok és
kevésbé felkészült turisták is minden nehézség nélkül meg tudják közelíteni. A
legrövidebb út Ótátrafüredről a Tarajkán keresztül vezet a menedékházhoz. A
Tarajkára nagyjából fél óra alatt gyalogosan, vagy akár siklóval is
feljuthatunk, ennek köszönhetően valóban könnyen megközelíthető, hiszen a sikló
felső állomásától mintegy 5-10 perces sétával elérhető a ház. Elérhető még a
menedékház a Rainer-kunyhótól vagy Tátralesznáról is, ezek azonban kicsit
hosszabb útvonalak.
A Nagyszalóki-csúcs délkeleti
lábánál, konkrétan a Szószék nevű helyen épült fel a Bilík-menedékház, de már
korábban itt állt az egyszerű Róza-menedékház, melyet később egy turista
szállóval helyettesítettek. Az ezen a helyen épült első építmény története
1875-ben kezdett íródni, a Róza-menedékház azonban 17 évvel később leégett,
majd 1893-ban az épület maradványait is elbontották. Helyére két szállodát
építettek, ezzel létrehozták a Tarpatakfüred nevű kis telepet.
A fürdőteleppel
nagy terveik voltak az építtetőknek, legalább hat újabb épületet terveztek
felépíteni, melyekben 400 szobát alakítottak volna ki cukrászdával sörözővel,
saját tehenészettel. A nagyszabású tervek közül azonban egy sem valósult meg,
röviddel az I. világháború után a fürdőházat lebontották, és a későbbi
beruházások sem mentették meg a fürdőt, amely 1927. elején leégett.
Tarpatakfüred helyén 1934-ben épült fel egy emeletes menedékház, melynek
földszintjén volt az ebédlő és a konyha, az emeleten pedig a hálóterem lett
elhelyezve.
Az egész építkezést ifj. dr. Guhr Mihály finanszírozta, aki azonban
az 1934. december 22-én megtartott hivatalos megnyitót sajnos már nem élhette meg. Ennek ellenére a menedékházat
az építtetője iránti tiszteletből Guhr-menedékháznak nevezték el.
 |
| A menedékház 1980 körül. |
A turistaszálló és az étterem
különösen a fiatal szepességi német turisták, a Karpathenverein tagjai körében
tett szert nagy népszerűségre. 1936-ban a ház alapterületét hozzáépítéssel
bővítették, kapacitását az addigi 40 ágyról 56 ágyra növelték. A II.
világháború után, 1946-ban a Szlovák Turisták és Síelők Klubja vette át a
kezelését, amely egy évvel később Bilík-menedékháznak nevezte el. Sokan
feltehetik a kérdést, miért nevezik ezt a menedékházat Bilík-menedékháznak.
Nos, a házat egy Pavel Bilík nevű aktív síelőről (polgári foglalkozását
tekintve pénzügyi tisztviselő) nevezték el, aki a II. világháború idején a
Szlovák nemzeti felkelés résztvevőjeként harcolt a németek ellen, ennek során
1944. szeptember 7-én Felsőtátrafüreden a németek elfogták és a késmárki várban
kivégezték. A korábbi Guhr-menedékházat az ő tiszteletére és emlékére nevezték
át 1947-ben Bilík-menedékháznak, és nevezik így ma is.
A ház később újabb átépítésen
ment keresztül, majd a közelében felépítettek egy ún. nyári épületet, amelynek
hat szobájában 10-10 ágy volt elhelyezve, a menedékházzal ellentétben azonban
itt nem volt víz és fűtés. Ezt a turistaszállást azonban fokozatosan fejlesztették, így később már a
téli szezonban is lehetett használni. A korszerűsítés folytatódott a
menedékházban is, teraszt építettek hozzá, zuhanyzókat és központi fűtést
szereltek fel. A munkák 1965-ben fejeződtek be, ekkor egy illetékes bizottság a
Magas-Tátra legjobban felszerelt menedékháznak nyilvánította a
Bilík-menedékházat. Ezt tükrözi a szállás ára is, amely abban az időben a
legolcsóbb volt a Tátrában, ráadásul a menedékházat autóval is meg lehetett
közelíteni.
 |
| Fotó: Nagy Árpád |
Az újabb jelentős felújításra,
amely megváltoztatta az épület külső képét, 1992-ben került sor. Az épület
magasságát egy méterrel megemelték, befedték a teraszt és bevezették a
földgázt. Nem feledkezhetünk meg a bérlőkről sem, akik a ház szellemiségét
biztosították. A leghosszabb ideig, 29 évig Kacián Rudolf volt a menedékház
gondnoka, aki 1946 és 1976 között dolgozott a házban.
Csehszlovákia felbomlása után,
1993-ban a menedékházat privatizálták, majd 1999-ben egy pozsonyi cég
tulajdonába került. A menedékházat jelenleg a Fassinger házaspár vezeti. Az évek
során alaposan megváltozott a ház karaktere, amely turistaszállóból apartman
szállássá alakult át. A menedékház jelenleg 29 ággyal és saját, víztisztítóval
ellátott forrással rendelkezik. A menedékház ellátását autóval oldják meg, a
téli szezonban azonban a siklóval és motoros szánokkal biztosítják a zavartalan
ellátást. A tágas étterem az ételek széles választékát kínálja. Az egész éves
nyitva tartásnak, a jó megközelíthetőségnek, valamint a Tar-pataki-vízesések
közelségének köszönhetően a ház sok turista és a kevésbé tapasztalt túrázók
kedvelt célpontja.
Kommentáld!