Óriás harmatfű (Drosera magnifica) Brazília: Minas Gerais állam, Conselheiro Pena, Pico de Padre Ângelo
Fotó: Paulo M. Gonella
A New York állambeli Környezettudományi és Erdészeti Főiskola (SUNY College of Environmental Science and Forestry, ESF) Nemzetközi Fajfelfedezési Intézete (International Institute for Species Exploration, IISE) összeállított egy tízes listát az elmúlt évben leírt mintegy 18 ezer faj közül.
Mi mindenre jó a közösségi média? A barátságok ápolására, az ellenségek szemmel tartására, ismerősök és ismeretlenek követésére és főleg időhúzásra. Valamint új fajok felfedezésére. Gondolták volna? Az óriás harmatfű az első faj, amelyre egy facebook-fotón figyeltek fel, majd újként leírták. És hogy miért váratott magára ilyen sokáig? A több mint egy méteres óriás egyetlen hegyen él Brazíliában, 1500 méterrel a tengerszint felett. A harmatfüvek majdnem 200 faja mind rovarfogyasztó növény: a leveleiken lévő ragacsos nyálkával foglyul ejtik áldozatukat, és azok megemésztett testéből pótolják a sovány talajból hiányzó tápanyagokat.
Don Fausto óriásteknőse (Chelonoidis donfaustoi) Ecuador: Galápagos-szigetek, Santa Cruz, Cerro Fatal
Fotó: Washington Tapia
Noha a galápagosi óriásteknősök külsőre meglehetősen hasonlóak, a Santa Cruz sziget keleti részén élő teknősökről genetikai vizsgálatok alapján kiderült, hogy valójában külön fajt alkotnak. Charles Darwin kedvenceinek most felfedezett faja akár a fajmegőrzés fontosságáról szóló óriásplakátokon szerepelhetne: populációja mindössze 250 egyedet számlál, ezért a felfedezéssel azonnali védelmi intézkedések is kezdődtek. A közel féltonnás jószágok latin neve Don Fausto vadőr előtt tiszteleg, aki négy évtizeden át küzdött a galápagosi óriásteknősök megóvásáért.
Új emberfaj (Homo naledi) Dél-Afrika: Gauteng tartomány, Az Emberiség Bölcsője Világörökségi Helyszín, Rising Star barlangrendszer, Dinaledi-kamra
Fotó: John Hawks, Wits University
Köszöntsük szeretettel családfánk legújabb tagját! A Dél-Afrikában felfedezett Homo naledi számos tulajdonsága, például testtömege és magassága a modern emberéhez hasonló, míg más tekintetben inkább korábbi elődeinkre hajaz. Agykoponyájának mérete a 2–4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus-fajokét idézi. A felfedezés igen nagy jelentőségű: a leletek pontos korának megállapítása újabb kérdésekre ad választ az emberiség evolúciójának kutatásában. A maradványok legalább 15 különböző egyedhez tartoznak, Afrikában még egyetlen korai emberféléről sem találtak ekkora leletegyüttest.
Barlangi vakászka (Iuiuniscus iuiuensis) Brazília: Bahía állam, Iuiú, Lapa do Baixão barlang
Fotó: Souza, Ferreira & Senna
Az ászkák a rákok közé tartozó ízeltlábúak, vízben és szárazföldön élő fajaik egyaránt vannak. Az alig egy centiméteres apróság vak, teljesen átlátszó, és csupán egyetlen barlangban él, amelyet a víz időnként teljesen eláraszt. Viselkedése az ászkák között páratlan: sárból búvóhelyet készít magának. Szüksége is van menedékre, hiszen amikor külső vázát levedli, teljesen védtelen a ragadozókkal szemben. A Brazíliában felfedezett faj latin neve nyelvtörőként is megállja a helyét.
Rubint cafranghal (Phyllopteryx dewysea)Nyugat-Ausztrália: Recherche-szigetek
Fotó: Josefin Stiller, Nerida Wilson and Greg Rouse
Rubinvörös gyönyörűség, függőleges pink csíkokkal. A tűhalfélék családjába tartozó cafranghalaknak – melyek a csikóhalak rokonai – az újonccal együtt is mindössze három faja ismert. Jogos a kérdés, hogy ha a közel harminc centiméteres hal mindeddig észrevétlenül úszkált Ausztrália nyugati partvidékének sekély vizeiben, akkor mi minden vár még ránk a tengerben, hogy fölfedezzük az ismeretlenségből.
Paddington-paránybogár (Phytotelmatrichis osopaddington) Peru: Kosnipata völgy, Villa Carmen Biológiai Állomás, Pilcopata közelében
Fotó: Michael Darby
Az aprócska bogár Paddington medve után kapta tudományos nevét, mert a kutatók abban bíznak, hogy az emberek legalább úgy fogják szeretni, mint a gyermekkönyvek cuki főszereplőjét – egyben felhívja a figyelmet a veszélyeztetett pápaszemes medvére, mely a mesefilm alkotóit ihlette. Ez a bogár tényleg nagyon pici. Körülbelül nyolcat kéne sorba állítanunk belőle egy vonalzó mellett ahhoz, hogy elérjenek egy centiméterig. A bogárkát Peruban fedezték fel, ahol a növények levelei között kialakuló kis vízgyülemekben él.
Új főemlős (Pliobetes cataloniae) Spanyolország: Katalónia, Hostalets de Pierola, Can Mata hulladéklerakó
Illusztráció: Marta Palmero, Institut Catalá de Paleontologia Miquel Crusafont (ICP)
A nőstény majom maradványaira egy Barcelona közelében lévő hulladéklerakónál bukkantak rá. Felfedezői a Laia becenevet adták neki a katalán főváros védőszentje, Eulália után. Laia körülbelül 11,6 millió évvel ezelőtt élt, korábban, mint amikor a gibbonok, illetve az emberek és emberszabásúak fejlődési vonala elvált egymástól. A katalán kismajom alaktani bélyegei kissé összezavarták elképzeléseinket a gibbonok és az emberszabásúak eredetéről és rokonsági viszonyairól. Felveti a kérdést: Lehetséges-e, hogy közelebbi rokonaink a gibbonok, mint a csimpánz vagy a gorilla?
Sir David fája (Sirdavidia solannona) Gabon: Estuaire tartomány, Monts de Cristal
Fotó: Thomas Couvreur
A Sirdavidia solannona iskolapéldája annak, hogy egyes fajok az orrunk előtt várnak arra, hogy végre felfedezzük őket. Az újonnan leírt fafajt a gaboni Monts de Cristal Nemzeti Park főútvonalától karnyújtásnyira találták meg. Míg a kutatók a nagyobb fákkal foglalkoztak, a Sirdavidia alig hat méteres magasságával és tíz centiméteres törzsátmérőjével elkerülte a figyelmüket. Az annónafélék közé tartozó növény alaktani és molekuláris bélyegei miatt annyira távol áll a család többi tagjától, hogy új nemzetséget is alapítottak neki, melyet Sir David Attenborough tiszteletére neveztek el. Legközelebbi rokona tőle 3000 kilométerre, Afrika túlsó felén, Tanzániában él.
Szitakötő, izgalmas névvel (Umma gumma) Gabon: Haut-Ogooue tartomány, Moyal
Fotó: Jens Kipping
Afrikában tele van új szitakötőfajjal: 2015-ben 60 új fajt írtak le egyetlen tudományos publikációban, amire az elmúlt száz évben nem volt példa. Ráadásul a legtöbb új faj olyan színes és jellegzetes, hogy képről is könnyen felismerhető. Ennek a fajnak a neve ismerős a rockzene kedvelőinek: az Ummagumma a Pink Floyd együttes dupla albuma 1969-ből, melynek első lemeze egy koncertfelvétel, a második lemez pedig úgy született, hogy az együttes minden tagja kapott fél lemezoldalt, hogy töltse meg saját szerzeményeivel. Az ummagumma ráadásul a szex megnevezése a brit szlengben.
Forrás: ESF
.png)
Kommentáld!