TE
TUDTAD ?
Amire büszkék lehetünk - Emlékezés a pozsonyi csatára
Árpád és serege
Amiről sosem beszélnek:
907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs
akkor még nem létezett semmilyen formában). A hadjáratot német-római
vezetéssel szervezték meg, az akkori német király rendelete szerint
azzal a céllal,
hogy "
...decretum. Ugros eliminandos esse…" azaz
"elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".
Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták
megvalósítani, mai szóval élve "biztosra mentek". Az akkori Európa
viszonyai között szinte elképzelhetetlen, 100.000 fő körüli létszámban
gyűlt össze a csapásmérő erő. Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok
idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
907. június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban
nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a „gyengébb”, kb. 40 ezres
szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport és hadtáp,
míg az északi parton egy jó 45 ezres főerő az elit.
Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő
felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról. A
törzsszövetség egyesült főerejét (40.000 lovas) négy részre osztotta.
Az egyenként tízezer fős lovas egység neve tümen, azaz magyarul tömény,
régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt ő maga vezette, a többit
pedig fiaira bízta: Tarhosra (43), Üllőre (41), és Jutasra (35).
Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására
elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel
tűzijáték és víziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élő
erőben kb. 95%-os veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú
lovasrohamokat, amelyek hatására maradéktalanul elpusztult (40.000
ember). A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes
csendben. Vagyis átkeltek a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges
sereg „orra előtt”, éjszaka, teljes csöndben!!! (A fantáziátokra bízom,
ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben kétnapnyi
öldöklő csata után.)
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő
napból záporozó, több tízezres nyílfelhőre ébredt, majd túlereje
ellenére, ismét két nap öldöklő ütközet ellenére, szó szerint halomra
pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport
menekülés közben próbált rendeződni, de a magyar könnyűlovasság
üldözésben is hatékony volt: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak
el.
A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség
és tartalék. Azonban a színlelt visszavonulással magyar részről a német
üldözők csőbe jutottak, mivel a környező erdőkből kitörő magyar lovasság
a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan
menekült, hogy minden értékét (még a trónszékét is!) hátrahagyta,
seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt (grófok,
püspökök tucatjai).
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett (Ober
Enns - innen a meséink „Óperenciás tengere”) valamint hogy idegen sereg
130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. (130 év után Szent István
idejében először, de az ellenség akkor ugyanígy járt, csak a Vértes
hegységben.)
Árpád fejedelem két fiát vesztette és ő maga is halálos sebet kapott
és pár hét múlva meghalt - a hazáért. Eltemették tisztességgel, titkos
sírba őse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe.
Nyugodjék örök békében!
A 907-es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok
összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on.
Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.
( forrás: barikád.hu )
Kommentáld!