A kutatók összesen 52 kameracsapdát használtak annak kiderítésére, hogy milyen állatok élhetnek a borneói erdőben, a felvételeken pedig a rendkívül ritka borneói vörösmacskák egy hím példányát figyelhették meg később.

A kameracsapdákat a sziget Indonéziához tartozó területén, Közép-Borneó indonéz tartományban helyezték ki. Egészen eddig nem tudták, hogy ezekben az erdőkben is élnek ilyen rendkívül ritka macskák.

„Arra a típusú trópusi erdőre, ahol a kutatásunkat végeztük, általánosságban úgy tekintünk, mint amelynek viszonylag szegényes a természetvédelmi értéke. Ugyanakkor megfigyeltük, hogy ez a táj valójában többféle erdőtípus mozaikját alkotja, amely a vadvilág nagy diverzitását tartja fenn, beleértve ebbe számos veszélyeztetett fajt is” – mondta dr. Frank Van Veen, az Exeteri Egyetem kutatója.

A kutató egyben hozzátette, hogy a borneói vörösmacska felfedezése jól példázza azt, hogy nem lehet a még megmaradt esőerdők természetvédelmi értékét pusztán feltételezésekre alapozni, illetve, hogy a természetvédelmi célú intézkedéseket terepi felmérésekkel és a helyszín kutatásával kell megalapozni.

Kitért arra is, hogy a felfedezés hatására újabb kutatásokat terveznek, amelyek során azt szeretnék megtudni, hogy ez az egyébként viszonylag alacsony produktivitású erdő hogyan képes ilyen sűrűségű és sokféleségű vadvilág fenntartására.

Dr. Susan Cheyne, a Borneói Természetvédelmi Alapítvány társigazgatója pedig azt mondta:

„A vadon élő macskafélék a természetes élőhelyükön legnehezebben tanulmányozható fajok közé tartoznak. Rendkívül titokzatosan, magányosan élnek és jól álcázzák magukat. A technológiának, így például a kameracsapdának köszönhetően azonban egyre inkább megérthetjük a titokzatos borneói macskákat”.

A kutatók mintegy 40 mérföldre a faj ismert élőhelyétől találtak egy hím borneói vörösmacskát, ugyanakkor a pontos helyszínt nem hozták nyilvánosságra, mivel nem egy védett területről van szó, és szerte a szigeten az élőhelyek csökkenése mellett az illegális vadászat is veszélyezteti a ritka macskákat.

A kutatócsoport összegezte, hogy továbbra is sok olyan dolog van, amit még nem tudnak a borneói erdőkről, viszont az idő véges lehet. A fajok a kihalás széléről való visszahozásához több felmérésre van szükség annak megértésére, hogy pontosan mely területeken él, és milyen ökológiai igénnyel rendelkezik Borneó vadvilága.

2017. Április 29. | Diós Anita