A borostyán télen-nyáron díszít. A tél szürkesége emeli ki szépségét igazán. Kevés kertből hiányzik. Ismerkedjünk meg vele közelebbről.

A borostyánfélék (Araliaceae) családjába főleg trópusi elterjedésű fák, cserjék vagy liánnövények tartoznak. Mintegy 700 fajuk ismert. A borostyán, további nevei repkény, barbanók, kerekrepkény (Hedera helix) a család egyetlen európai képviselője. Magyarországon őshonos. További 10 faja él Nyugat- és Észak-Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-, közép- és Kelet-Ázsiában.

A remekül díszítő borostyán megjelenése a kertkultúra kialakulásával egyidejű.  Plinius említi először i.sz. 100-ban. Angliában az 1800-as években jelent meg a piacon és 1865-ben már 36 faját termesztették. Ugyanekkor Németországban és az 1920-as években Amerikában jelent meg a kertészetekben. A Heidelbergben élő INGOBERT fivérek kb. 500 taxonból álló gyűjteményt tartanak fenn az ottani Kolostor-kertben.

A borostyán a hazai klímán is jól érzi magát. Már Lippay János Posoni kertjében is olvashatunk róla. A 19. század közepétől több fajta került gyűjteményekbe (Hedera algeriensis, Hedera hibernica, Hedera rhombea, a Hedera azorica, a Hedera pastuchovii, a Hedera nepalensis és a Hedera maroccana, a Hedera canariensis, és a Hedera maderensis) Magyarországon először Unghváry József faiskolája (Cegléd, Budapest) ajánlotta lugasok, falak, kerti és gazdasági épületek, kútágasok, elszáradt fatörzsek, északi falak befuttatására.

Törzse a talajon kúszó, elágazó, legyökerező, vagy valamilyen támasztékra felkúszó. Az idősebb példányok léggyökerekkel sűrűn borítottak, a magasban nem támaszkodó, szabad ágakat nevelnek, ezeken fejlődnek virágai és termései. A borostyán elélhet akár 200–300 évig, de találtak 450 éves egyedeket is.

Bőrnemű, örökzöld levelei szórtan átellenesek, szíves vállúak és tenyeresen 3-5 karéjra tagolódnak.   Leveleinek színe, alakja és mérete változatos, buja lombfejlődés jellemzi. A fiatal levelek csillagszőrösek, később kopaszodók, színi oldalukon fényes sötétzöldek, erezetük feltűnően világoszöldek, a fonákon fakó zöldek. A nemzetségre jellemző az eltérőlevelűség (Heterofilia), a jelenséggel nem csak különböző fajták esetében találkozunk, hanem az egyedfejlődés különböző szakaszaiban is. A Hedera helixnek mintegy 800 fajtája ismert. A kultúrfajtákat három csoportba sorolják, a leveleik karéjainak száma és a karéjok alakja szerint.

A borostyán csak akkor virágzik, ha a magasban elegendő napfényt kap. A hajtások végén virágzó szárakon sűrűn helyezkednek el a levelek és az oldalhajtások. A borostyán általában ősszel virágzik, zöldes-fehér vagy sárga virágai ernyőben állnak.

Bogyós gyümölcsei a tél végén érnek nem fogyasztható, de a madarak kedvenc téli tápláléka. Az érett bogyók fekete vagy sötétbíbor színűek, borsószem nagyságúak, és 2-5 magot érlelnek.

A Soroksári Botanikus Kert gyűjteményében megtalálható Hedera fajok

A borostyánnak bármilyen kerti talaj megfelel. Árnyékos fekvésbe ültessük, de vegyük azt is figyelembe, hogy a tarka levelű fajtáknak több fényre van szükségük. Minél élénkebb a levelek tarkázottsága, annál kevésbé erőteljes a növény növekedése. Az erőteljes növekedésű fajtákat tavaszi és nyári visszametszéssel tartsuk kordában, és ügyeljünk arra, hogy ne nőjön bele a ház ereszcsatornájába. A borostyán a levágott, gyökeres hajtásokkal igen könnyen szaporítható.

Juvenilis alakja árnyéki gyeppótlónak való. Falak, háztetők, gazdasági épületek, kiszáradt fatörzsek, kútágasok befuttatására, rézsü megkötésére kiváló. Remek ámpolnanövény. Törzses borostyánfaként dézsába ültetik. Sövény nevelhető az erős növekedésű H. hibernica fajtáiból. A merevszárú fajták ‘Erecta‘, ‘Conglomerata‘ szoliterkén mutatnak jól. Hódít a gömb vagy spirál, figurális borostyán. Bonzájt készítenek a ’Kurios’ és ’Alt Hiedelberg’ fajtákból.

A H. hibernica hosszú levélnyelű fajtái koszorúkötészetben, tarka levelű, színes levelű fajtái csokorkötészetben használatosak. Belső terek díszítésére előszeretettel alkalmazzák a H. canariensis, H. helix fajtákat.

Az időskorú, virágzó és terméseket nevelő alakokat bokorborostyánként, törzsnevelés után faborostyánként kiültetik. Szívesen használja a koszorúkötészet, csokorkötészet, mutatós asztaldísz.

Forrás:
Magyar Borostyán Társaság