elobolygonk.hu
A globális felmelegedéssel gyakoribbá válhatnak a konfliktusok az emberek és az oroszlánok között. A rövidebbet mindig a nagymacska húzza. Kulcsszereplő az álomkórt terjesztő cecelégy.
A hőmérséklet emelkedése és az oroszlán-ember konfliktusok gyakoribbá válása közti, talányosnak ható kapcsolatért valójában egy harmadik, apró szereplő a felelős: ez pedig a cecelégy álomkórt terjesztő élősködője. A Conservation Biology című folyóiratban megjelent tanulmány eredményei alapján a parazitát hordozó cecelegyek elterjedési területének megváltozásával a szarvasmarha-tenyésztők várhatóan az oroszlánok által lakott területekhez közelebb vándorolnak, márpedig az oroszlánok számának csökkenése régóta legfőképp a jószágokat védelmező gazdák számlájára írható.
A cecelégy parazitája által terjesztett álomkór halálos a szarvasmarhák számára: 3 millió állat hullik el a betegség miatt évente, ami mintegy 1 milliárd dolláros kárt okoz a gazdáknak. Neil H. Carter, Paola Bouley, Sean Moore, Michael Poulos, Jérémy Bouyer és Stuart Pimm kutatók 2050-ig állítottak fel modelleket a betegséget terjesztő parazita, az oroszlánok és a szarvasmarha-tenyésztés várható elterjedési területeinek alakulásáról.
Fotó: International Atomic Energy Agency / Wikimedia Commons
Habár a kutatók vizsgálatai alapján a magas hőmérséklet akadályozza a parazita egyedfejlődését, az álomkór előfordulása várhatóan nőni fog. Ugyanakkor Afrika egyes észak-északkeleti – oroszlánokban gazdag – régióiból feltételezhetően eltűnik a betegség. Ha ez bekövetkezik, a gazdák nagy eséllyel fordulnak ezen területek felé, különös tekintettel arra, hogy az általuk jelenleg használt régiókban a modellek alapján valószínűleg megjelenik majd a betegség.
Az elmúlt évtizedek során az afrikai oroszlánok egyedszáma mintegy 42%-kal csökkent, ami nagyrészt éppen a tulajdonukat védelmező gazdák fellépésével magyarázható. A jövő környezetvédőit komoly kihívások elé állíthatja az új helyzet, ha a jelenleg az oroszlánok számára zavartalan életteret biztosító területek a cecelégy eltűnésével az állattenyésztés számára valóban értékessé válnak.
Kommentáld!