Mielőtt belekezdenénk egy feltehetően több kicsi vulkánból kialakult középhegység méltatásába, ejtek pár szót a nagybörzsönyi román stílusú kőtemplomról.

Nagybörzsönyi templom

Gyönyörű. Arányt nem tévesztett középkori remekmű. Párja az Hévíz külvárosában található egregyinek, ami szintén egyedül hallgatózott a dombtetőn az ég irányába egykoron, egészen addig, amíg körbe nem építették német és orosz turistabuszok fogadására alkalmas csárdákkal és borozókkal. Úgy hiszem, Jézus is valami hasonló miatt űzte ki a templomból a kufárokat és pénzváltókat. A történelemre visszatekintve úgy tűnik, nem volt igazán sikeres. De hát legyen bár az ember kezében abakusz vagy okostelefon, lelkünk egy cseppet sem változott kétezer év alatt. 
Annak idején Egregyen lehetett látni egy római sírt is, ami egy baromfiudvar földmezsgyéjében volt található a magánporta hátuljában. A néni kinyitott egy kis csapóajtót és az ember szembesülhetett egy római zsoldosvezér csontvázával. A látogatás végét az idős asszony torokköszörülése jelezte, amikor is egy papír húszast süllyeszthetett diszkréten a nejlon otthonkája zsebébe.

Falon költő kerecsensólyom

A nagybörzsönyi templom híres továbbá a tizenkilenc levágott tatár fej szobrászati megformálásáról, ami dekorációként szerepel a falon, egy huszadik üres polccal, ami nyilván egy pedagógiai végiggondolásra ajánlott allegória a továbbiakban fosztogatni szándékozók részére. A jelzésrendszer közkedveltségét mutatja, hogy a Ceské Budejovicében lévő sóház hasonlóan dekorált a sótolvajok levágott fejével, plusz egy hívogató üres hellyel.

Magas-taxi turistaház

Maga a Börzsöny egy vulkanikus hegység, ami magas kúpokat feltételez, mint a Magas-Tax és a Nagy-Hideg-hegy, szivárgó vizű patakot, akárcsak a Mátrában. Viszont itt nő itt a szivárgó vizes élőhelyeket kedvelő havasi varázslófű, ami latinul a Circea elnevezést viseli, Kirkére utalva ezzel, aki Odüsszeuszt hosszú évig tartotta maga mellett fogságban. Azért kíváncsi lettem volna, hogy a hős húszéves távolléte utáni hazaérkezéskor, mit mondott életének ezen időszakáról feleségének, Pénelopénak. 
A kevés, szivárgó vizű patakokról egyébként még csak annyit, hogy nagyon csúnya villámárvizek tudnak kialakulni a vulkanikus hegységekben, mivel nincsenek olyan klassz üregrendszereik mint a karsztnak. Ilyen villámárvizeket tud produkálni a Nagy-Vasfazék patak, amelynek etimológiáját csak találgatni tudom: talán egyszer a faluvégen beledobtak egy nagy lyukas vasfazekat.

 
Bajuszvirág

Van itt továbbá sziklai repcsény nevű sárga keresztesvirágú növény, és igen, itt láttam meg életem első és lehet utolsó szellemorchideáját, amit Vida Balázs barátom lelt meg véletlenül és persze azonnal telefonált az ügyről, én pedig már másnap ott voltam a Kemence-patak egyik mellékvölgyében. Normális gondolkodású emberek ezt ne próbálják megérteni. Az ilyen irányú elmebetegségnek van továbbá madaras, gombás, ásványos és lepkés változata is. A szellemorchidea egyébként a legkevésbé életrevaló növény mifelénk. Gyökér helyett csak valamiféle vízfelszívó sallangjai vannak, ezért nő kizárólagosan nedves humuszos korhadékban, ráadásul fotoszintetizálni sem tud. Maga a virág túlvilágian áttetsző, egy kis rúzsfolttal megbolondítva. Hogy mikor és hol fog kinyílni, az teljesen megjósolhatatlan ezért ez a neve, egyébként pedig hivatalosan fonák bajuszvirág néven anyakönyvezték.

Fehérhátú fakopáncs

Nyaktekercs

Madár ügyben pedig - és látom magam előtt Gábort -, hogy essünk már végre túl ezen a bajuszizén, a Börzsönynek komoly faunája van. A márianosztrai kőbányában uhu költött, amelyet egy bokor takarásából sikerült megfigyelnie, valamint a magas-taxi turistaház mellett uráli baglyot, és több helyen fehérhátú fakopáncsot, amelynek méltatására egy Háború és béke nagyságú könyv lenne elegendő. Megemlítendő továbbá a tüzesfejű királyka és a nyaktekercs, ami harkályalkatú létére minden máshoz jobban hasonlít, mint rokonaihoz. Mindenestre fiókái védelmében kígyó módjára forgatja a fejét és sziszeg hozzá. Hogy ennek hatásossága van-e és hogy jött rá a madár, az további kutatásokat igényel. Én ugyanezt még csak macskában láttam, és valóban, egy közepesnél kisebb termetű kutya nagyon gondolkodóba esik, hogy akar-e a továbbiakban fél szemmel élni.

Urali bagoly

Tüzesfejű királyka

Nem mehetünk el továbbá a Börzsöny, Duna-kanyarban betöltött szerepe mellett, mint bal oldali látványelem. Az itteni folyamszakaszban található meg Magyarország legszebb csigája, a rajzoscsiga (Theodoxus danubialis), ami elegánsan feltekeredett sajka alakján túl fehér alapon fekete cikkcakkokat visel. Egyetlen probléma vele, hogy nem nagyobb öt milliméternél. Ezt a hegységet a Dunán kívül határolja még egy Ipoly nevű nagyon kedves és nagyon vadregényes folyócska, kavicszátonyokkal, füzesekkel, langó és nekiiramodó sodró vizekkel.

Halállományáról csak annyit, hogy miután egy komplett napot végighorgásztunk, minden elképzelhető halra rámenve a legcsekélyebb eredmény nélkül, alkonyattájt némileg reményvesztetten megkérdeztünk egy arra ballagó helybélit, hogy vajon van-e ebben a vízben akármi is, mire ő nagyon öntudatosan azt válaszolta: Van hát! A tanító úr is fogott benne egy pontyot vagy hat éve. Azt nem tudtuk meg, hogy meddig próbálkozott annakelőtte, de ezzel együtt örültünk a szép koraőszi napnak meg aztán a csülkös bablevesnek, amit akkoriban minden kiskocsmában és turistaházban főztek házi kolbásszal és nem gyorsérlelésű csülökkel, mert akkoriban még nem voltak divatban a dán tejsavbaktérium kultúrák. Az embereknek is valahogy több idejük volt mindenre, beleértve a csülök természetes kiszáradását. Ezt a bableves dolgot egyébként Gábor is a lelkemre kötötte, hogy okvetlenül említsem meg, mint az elmúlt idők elmúlt ízeit, hasonlóan Proust: Az elveszett idő nyomában című regényfolyamához, ahol egy ártatlan teadélutáni süti, a madeleine indított el egy több száz oldalas emlékezést.

És nem hagyhatjuk ki Szőnyi Istvánt sem, a Duna-kanyar festőjét. Soha senki nem láttatta meg úgy velem a tél lelkét, mint ő a Temetés Zebegényben és a Tél című rézkarcán. Tőle tudom azóta, hogy a tél misztikum, a harangszó fagyottan lehull a hóra, míg a varjak károgása hegyeken-mezőkön át visszhangzik anélkül, hogy a távolság elmosná a madarakat, miközben Nagymaros rosszul világított utcácskáin megáll az élet a vasárnap délutánra frissen leesett hóban. Lassan erőt vesz a köd és eltűnik először a túlpart, majd a kompkikötő, a szomszéd ház, végül a gondolat is, hogy valaha nyár volt itt.

Írta: Molnár Péter
Fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor