Nagyszerű emberekkel, történetekkel, tájakkal és annyi szépséggel találkoztam, hogy már most egészen biztosan tudom, még visszamegyek.

Úgy éreztem, hogy mielőbb fel kell fedeznem a Kelet-európai-síkságon elterülő Belarusz Köztársaságot. Egy olyan hely megismerésére vágytam, ami kikapcsolódást és feltöltődést ad.
Összesen négy éjszakát töltöttem a fővárosban, Minszkben. Elcsíptem egy darabkát a minden évben megrendezett Vulica Brasil fesztiválból. Nem terveztem előre, mit nézek meg a fővárosban, a Nemzeti Galériát a helyi művészek alkotásaival semmiképp sem hagyhattam ki.

Minszkből egy körülbelül négyórás buszúttal jutottam el Vicebszkbe. A festők városaként is emlegetik, de egyértelműen Marc Chagall tette halhatatlanná szülővárosának nevét, ahol egészen 33 éves koráig élt és alkotott.

Ezután utam a történelmi Homelbe (Gomel) vitt. A város a 14. században a Litván Nagyfejedelemség része volt. Itt egy különleges élményben volt részem, szinte véletlenül: ha ugyanis nem az éjszakai vonattal, kora reggel érkezem meg Gomelbe, akkor valószínűleg sosem jutott volna eszembe, hogy elmenjek egy bányába, vagyis egy tradicionális belarusz fürdőbe, hogy valahogyan pótoljam a reggeli zuhanyozást. Egyik legjobb élményem lett belőle.
A kabinosok, akik egy nagy kulccsal öltözőszekrényeket nyitnak, zárnak mindannyian hölgyek. Hatvan és hetven körüli asszonyok közül az egyik kezembe nyomott egy szárított, leveles tölgyfavesszőkből összeállított nagyobbacska csokor, aminek akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi lesz a szerepe.
A fürdőhelyiségben mindenki meztelen volt (nem úgy mint a Rudasban, ahol kis köténykét használnak) a legtöbb férfi fején egy speciális szaunasapka, a kezükben pedig egy ágakból összerakott csokor. Mivel senki nem volt, aki elmagyarázza, mit kell tennem, gondoltam, az lesz a legjobb, ha egyszerűen figyelem a többieket. A férfiak először a bokájukat, majd folyamatosan felfelé haladva az egész testüket, végül pedig a hátukat  csapkodták egyre erősebben a leveles tölgyfavesszőkkel. Tettem én is mindent pontosan úgy, ahogyan magam körül láttam.
A saját magam megvesszőzése után kipirult testtel kijöttem a szaunából, ezután következett a szappanozás, majd a végén egy zuhannyal zárult a szauna és fürdőszeánsz. Nem tudom, hogy a tölgyfa ereje, vagy a komplett fürdőkúra energetizált annyira, hogy még két napig olyan frissnek és lendületesnek éreztem magam, mint talán még soha korábban.

A Braszlavi-tavak Nemzeti Park meglátogatásával az volt a célom, hogy egy  pihentető, megnyugtató, természetközeli régióban is szétnézzek. A lengyel határ közelében lévő nemzeti park Európa egyik legfontosabb egyben megmaradt kontinentális őserdejét is őrzi.

Írta: Szűcs Péter – PetersPlanet