A Ferences-rend megalapítása
1223. november 29-én III. Honorius pápa Rómában elismerte az Assisi Ferenc által megalapított szerzetesrendet és annak közösségi szabályzatát. Az egykoron gazdagságban élő szent életű Ferenc koldulórendet hozott létre, amely halála után komoly vallási viszályok színhelyévé vált.
A 12-13. században több szerzetesrend is alakult, melyhez elsősorban az elvilágiasodott egyháztól megcsömörlöttek csatlakoztak. Az olyanok, mint például a domonkosok, ágoston-rendiek vagy a ferencesek az aszketikus életformához való visszatérést hirdették. Míg az ágostaiak és a domonkosok az igehirdetésben jeleskedtek, addig a ferencesek inkább szociális területen tevékenykedtek.
A domonkos-rend megalapításával majdnem egy időben alakult meg a ferences-rend, melyet Assisiben Szent Ferenc alapított. 1223. november 29-én III. Honorius pápa elismerte a ferences rendet és annak közösségi rendszabályait. Az új ordo elsődleges célja volt a tiszta őskeresztényi tanításokhoz való visszatalálás és azok megtartása minden körülmények között. Mivel ezek közé tartozott a szegénység és a világi hívságoktól mentes élet, ezért az új rend az egyházi főméltóságok tetszését nem igazán nyerte el.
Kezdetben a ferences szerzetesek darócruhában, mezítláb jártak és teljes szegénységben éltek. Mivel a ferences egy kolduló rend volt, ezért az emberek adományaiból éltek. A vaksággal és más súlyos betegségekkel küzdő Assisi Szent Ferenc halála után azonban az ordoban alapvető változások történtek.
Az aszketikus életforma és szegénység egyre inkább eltűnt, és kezdetét vette a rend gazdagodása. Megtörtént a renden belüli szakadás. A spirituálisok a rend eredeti szabályait tekintették mérvadónak, míg a konventuálisok a pápai hatalom előtt teljesen meghajolva, az általános szerzetesi rendet akarták követni. Olyannyira elfajult a helyzet a két csoport között, hogy a konventuálisok kegyetlenül üldözték a spirituálisokat.
Kommentáld!