Magyarország leglilább völgye ezekben a hetekben Pannonhalma alatt húzódik. Virágzik a levendula az apátság kertészetében, a lepárlóüzemben pedig illatos gőzben folyik a munka: készül a „pannonhalmai folyékony arany”, a levendulaolaj.

Lilába öltözött a pannonhalmi táj, csak a bámész turisták és a diákmunkások kis csoportjai tarkállanak a varázslatos domboldalakon: előbbiek kíváncsian, s tán kicsit szomorúan nézik, amint utóbbiak szorgos keze nyomán egyre fogynak a színpompás virágsorok. Megkezdődött a betakarítás Pannonhalmán, a bencés főapátság kertészetében szüretelik a levendulát.

Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát megkezdi a levendulaszüretet.

Az alig néhány hektáros kertészet ilyenkor, június végén valóságos ékszerdobozként tündököl. A már-már valószerűtlenül lila pompába öltözött domboldalak alatt üde élénk zölden virít a jókora táblányi citromfű, a nemrég betakarított kakukkfű termőhelye fölött pedig egyszerre tucatnyi színben szikrázik a vegyes gyógynövénykert. Odalent, a bejárat mellett álló épület kéménye mindeközben – nyár ide vagy oda – vidáman ontja a füstöt.

„Nem füst az, hanem vízpára” – világosít fel Földi Pál, az apátsági kertészet vezetője. – „Beindítottuk a gőztermelő kazánt, mert hamarosan kezdjük az idei első levendula-lepárlást.” A kertészet modern lepárlóüzemében most bérmunkában, külső termelők számára dolgoznak. Az itt termelt levendula feldolgozása csak néhány hét múlva kezdődik. „Mi kétféle levendulát termesztünk. A korábban érő francia levendulát (Lavandula angustifolia) – amelynek a betakarítása már el is kezdődött – szárítjuk, a nagyobb illóolaj-tartalmú angol fajtát (Lavandula intermedia) fogjuk lepárolni, de annak a szüretelése csak a nyár derekán várható” – magyarázza Földi Pál.

Pannonhalmán – az itt termelt gyógynövények, monoteák és fűszerek mellett – a levendulaolajból is készterméket állítanak elő. Az apátsági levendulaolajat az egész országban árusítják, de készítenek belőle, például gyógyszappant és egyéb különlegességeket is.

A bencés rend monostorai világszerte híresek a helyben termesztett gyógynövényekről. A rend alapítója, Nursiai Szent Benedek 6. században keletkezett regulájában fontos szerepet kap a gyógyítás, márpedig abban a korban ehhez elengedhetetlen volt a gyógynövények használatának ismerete, no és persze az is, hogy a monostorokban rendelkezésre álljanak a gyógyításhoz szükséges növényi anyagok. Ezért a bencések a kezdetektől nagy súlyt helyeztek a gyógynövénytermesztésre és -gyűjtésre, valamint az ezekből készülő gyógyszerek, keverékek és párlatok, tinktúrák előállítására. Ez a hagyomány máig él a rend monostoraiban – és így a Pannonhalmi Bencés Főapátság kertészetében is.

Az eredetileg a Földközi-tenger vidékén honos levendula (Lavandula sp.) régóta használt gyógy- és fűszernövény. A mediterrán – főleg a Provence-i – konyha gyakori kelléke, emellett azonban a gyógyhatása is számottevő: idegnyugtató, görcsoldó, fertőtlenítő hatása ismert, és molyűzőként is kiváló. Rendkívül értékes illóolaját vízgőz-desztillációval nyerik ki – az évszázados technológia modern változata itt, Pannonhalmán csillogó rozsdamentes acélcsövek, színes szelepek és üvegedények közepette zajlik. Ám a folyamat elején és végén ma is szerephez jut a jó öreg vasvilla, hiszen valahogy a mély lepárlókatlanba kell hányni az illatozó virághalmokat!

„Egy üstbe 400–450 kilogramm virágot töltünk egyszerre, amiből jó esetben átlagosan két liter olajat nyerünk ki. Van, hogy többet (az angol levendulából előfordul, hogy 4 liter olaj is ’lejön’), de ha rosszul időzítették a betakarítást, akkor nem ritka, hogy egy liternyit sem” – tudjuk meg az üst körül sürgölődő Kovács Józseftől. A főzőmester elárulja a titkot:

„A levendulát csak napsütésben és teljes virágzásban szabad szüretelni, mert ilyenkor a legmagasabb a növény illóolajtartalma! Ha nem süti a nap, akkor az olaj nem ’jön fel’ a virágba, a növény tövében marad. Kár ilyenkor a munka vele, hiszen a szüret után a lényeg ott marad, a levendulaföldön.”

Az üstöt már lezárták, a szakember ráereszti a gőzt a több száz kilónyi anyagra, s most az olajfogó edény mellett ülve várja, hogy a víz felszínén megjelenjen az értékes olaj. „A mi rendszerünkhöz két üst tartozik, ezeket felváltva működtetjük. A kifőzött virágszalmát megszárítjuk, és a többi, nem komposztálható kertészeti hulladékkal együtt, a biomassza tüzelésű kazánjainkban az apátság fűtésére és a melegvíz előállítására használjuk. Itt semmi sem vész kárba” – mondja Kovács József.

Időközben megérkezik a kertészetbe Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát is, aki néhány sarlócsapással jelképesen megkezdi az idei levendulaszüretet.

A lepárlóüzemben ekkor éppen az első üstöt ürítik, a másik már javában melegszik, a kis laborban Földi Pál precízen szűri az első „sarzsból” kinyert drága olajat, hogy átadhassa a megrendelőnek. Odakint pedig már beállt a tágas parkolóba egy kisteherautó a következő szállítmány, frissen szüretelt virággal – hosszú még a nap...

Írta: Horváth Árpád Fotó: Kőműves Kata