Kép: Wikipedia
A fotonszintézis során a növények, algák, cianobaktériumokés egyéb élőlények a fényenergiát kémiai energiává alakítják. A növényekben a napfény hatására a vízből nyert elektron indul meg a sejtmembránon át, energiát szabadítva fel. A mesterséges napelemekben az érintett elektron gyakran visszahelyeződik eredeti helyére, ezzel pedig elveszik az előállított energia. A növényekben azonban a részecske gyakorlatilag nem tér vissza, éppen ezért rendkívül hatékony a napfény felhasználása.
Egy új tanulmányban a kutatók azt írják, bizonyítékot találtak arra, hogy a fotoszintézist az úgynevezett invertált régió elektrontranszfer nevű mechanizmus teszi sikeressé. A felfedezésről a Georgiai Állami Egyetem oldala számolt be.
Rudolph Marcus, az 1992-es kémiai Nobel-díj nyertese már korábban is folytatott elméleti kutatásokat a témában, egészen mostanáig azonban a jelenséget nem tudták kimutatni a természetesen fotoszintetizáló rendszerekben.
Az új vizsgálatban a szakértők egy édesvízi cianobaktériumfaj, a Synechocystis fotoszintetikus reakcióközpontját elemezték. Az élőlényben a növényekéhez hasonlóan zajlik a napfény átalakítása.
Gary Hastings, a Georgiai Állami Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője szerint először sikerült bizonyítaniuk a folyamat létezését. A kutató hozzátette, az eredmények segíthetnek új mesterséges napelemek megtervezésében.
A napfény a legtisztább és legnagyobb mennyiségben elérhető megújuló energiaforrás, melyet elektromos, kémiai és hőenergiává is át lehet alakítani. Hastings úgy véli, hogy már a Földet elérő napfény töredékét felhasználva is ki lehetne elégíteni az emberiség egyre növekvő energiaéhségét.
A napelemek gyártása és az előállítási költségük csökkentése azonban nem könnyű feladat. A mostani kutatáshoz hasonló vizsgálatok - melyek alaposabban is felmérik a fotoszintézist szabályzó mechanizmusokat - remélhetőleg segíteni fognak a jobb eszközök létrehozásában.
(650x417).png)
Kommentáld!