Mikor kiköltöztünk Józsára, meglepődve és megörülve tapasztaltam, mennyi villásfarkú van a szomszédban. Így évről-évre alig várom, hogy megérkezzenek és halljam fantasztikus dalukat, a csicsergő éneket.

Egy-egy nyári kerti bulin barátaim is tapasztalták, amit én nap mint nap csodaként élek meg. Mint mikor dolgozni indulok, ők már ott ficserékelnek a diófán, ágon, zsinóron, vagy a keresztbe futó vezetéken. Sokszor figyeltem emberi szememnek mily gyönyörködtető, mikor röptével végighasít a levegőn, elkapdosva a legyeket.

Ez nemsoká lehet már csak emlék lesz. Az MME Monitoring Központjának elemzése szerint: „a molnárfecskék populációja 65 százalékkal, a füstifecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent 1999-2009 között Magyarországon. Ha az irányzat folytatódik, 2020-ra a fecskeállomány kipusztulhat Magyarországról. A pusztulásban közrejátszott a 2007. és 2008. szeptember közepén tapasztalt rendkívül hideg időjárás.

A környezetszennyezés a leginkább városiasodott molnárfecskéket sújtja; a vidékies környezetben élő füstifecske állománya azért csökken, mert az elmúlt évtizedben összeomlott mind az intézményes, mind a háztáji állattartás. Komoly gond, hogy az emberek intoleránsabbak lettek a fecskékkel szemben, városon-vidéken egyaránt. Leverik a fészkeket, majd az épületek eresze alá tüskesort, fóliát, nejlonszatyor riasztót szerelnek, hogy a madarak ne telepedhessenek meg újra. Pedig ezt fecskepelenkával (a fészeksor alá szerelt polccal) meg lehetne oldani”.

Régen általában büszkék voltak a családok, ha fecske volt a háznál. Azontúl, hogy a legjobban repülő madarak egyike , csaknem egész nap fel s alá szárnyal repülő rovarokra vadászva, falusi házak, gazdasági udvarok, istállók környéke rovarvilágának állandó pusztításával.

Főleg az embert-állatot kínzó, betegségeket terjesztő legyek, szúnyogok, böglyök ritkításával igen nagy hasznunkra van, mert nagy étvágyú madár. Egy fecskepár egy nap alatt is több száz rovart elpusztít. Naponta több mint 500-szor visz eleséget fiainak! Csak repülő rovarra vadászik.

Előfordulása és megjelenése

Legnagyobb sűrűségben az Alföldön fordul elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a Kisalföld északi részén, a Szigetköz vidékén és a városi területeken.

A füstifecske feje és háta kékesfekete, hasa világos vöröses árnyalattal, torka és homloka élénk rozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb.

Ez a madár rendkívül kicsi és könnyű: testhossza csak hosszú farktollai miatt éri el a 17-19 centimétert. Vékony, hosszú, hegyes szárnyainak fesztávolsága 32-34 centiméter. A füstifecske testtömege 16-20 gramm között mozog.

Életmódja és szaporodása

A füstifecskék a nyílt vidékeket kedvelik, a réteket, gazdaságokat, ahol könnyen lecsaphatnak és megfordulhatnak.

Vízforrásra, mint egy kis tó, tócsa vagy folyópartra van szükségük a fészek közelében. Rovarokat esznek, főleg legyeket és szúnyogokat esetleg levéltetveket, kisebb lepkéket.

Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik.  Nyitott csőrrel repülnek, és akrobatikus mutatványok közepette vadásznak zsákmányra.

Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárás-változást.

Nedves időben a víz fölött gyűjtik be táplálékukat, és nagyon mélyen szállnak, tiszta időben magasan kapják el áldozataikat. A füstifecskék gyakran meg is mártóznak a vízben, mikor alacsonyan szállnak egy tócsa fölött. Eredetileg sziklákra vagy barlangokba rakták fészküket, de könnyen alkalmazkodtak az ember által készített épületekhez, főleg a gazdasági épületekhez.

A fészkek párosával vagy kisebb csoportokban jelennek meg védett helyeken, mint az istállóban, garázsokban vagy hidak alatt. A tömör, kúp alakú fészkeket sárral tapasztják a falhoz vagy gerendához. Mindkét szülő részt vesz az építésében. A sárból és száraz fűből formált golyócskákat szájukban hordják, majd a kiszemelt felületre téglákként rakják le. Legalább 1000-szer teszik meg az utat a tócsákhoz és vissza, amíg a fészek elkészül.

Az elkészült fészket kibélelik fűvel, szőrrel és puha fehér tollakkal. A füstifecske nem kimondottan telepes fészkelő, ám gyakran előfordul, hogy meglehetős közelségben épül fel több költőhely. Évente többnyire két - bőséges időben három - fészekaljat nevel fel. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást raknak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni, ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 4-500 alkalommal hoznak torkukban eledelt.

Védettsége és vándorlása

A füstifecske Magyarországon védett madár. Elsősorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt erre a hasznos kis madárra. Augusztus végén a füstifecskék nagy csoportokba verődnek össze, néha több ezren, másfajta fecskékkel együtt. A vándorlás ezután következik, és szeptember közepére legtöbbjük elhagyja otthonát, hogy több ezer kilométert tegyen meg. A vedlés a többi költöző madártól eltérően a telelőhelyen történik meg, nem indulás előtt. A vándorlás során a nagyobb nádasokban éjszakáznak.

Tavasszal, sokkal kisebb csoportokban jönnek vissza fészkeikhez. Ennek egyik oka, Afrikában megeszik őket. A másik, hogy a hosszú utat nem élik túl.

Forrás:http://hegyekvandora.hu/