Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) szerint 2015 júniusa volt a legmelegebb június a Földön, az 1880-as évek, a mérések kezdete óta.

 

Fotó: Profimedia

Az év első hat hónapjában szintén rekordhőmérsékleteket mértek, ami a globális felmelegedés folytatódásáról tanúskodik. 2014 volt a valaha mért legmelegebb esztendő, ekkor a szárazföld és az óceánok felszínén júniusban mért átlaghőmérséklet 0,88 Celsius-fokkal haladta meg a 20. századi átlagot – olvasható a NOAA közleményében. A korábbi, júniusi rekordhőmérsékletet 2014-ben mérték, az év első hat hónapjáét pedig 2010-ben.

A 2015 első félévének átlaghőmérséklete 0,85 Celsius-fokkal haladta meg a 20. századi átlaghőmérsékletet. Az északi-sarki jégfelület júniusban 906 495 négyzetkilométer volt, 7,7 százalékkal kevesebb, mint az 1981-2015 közötti időszak átlaga. 1979 júniusa, a műholdas megfigyelések kezdete, óta most mérték a harmadik legkisebb jégfelületet. A Déli-sarkvidéken a jégfelszín 984 195 négyzetkilométer volt, 7,2 százalékkal kisebb, mint az 1981-2010 közötti időszak átlaga.

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), amely 2014-ben tette közzé a nemzetközi kutatások alapján készült legutóbbi jelentését, kimutatta, hogy „a szárazföld és az óceánok felszínének hőmérséklete világszerte mintegy 1Celsius-fokkal nőtt (a 20. század kezdete óta), és Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika egyes részein a növekedés eléri a 2,5 Celsius-fokot is. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2015 júliusában figyelmeztetett arra, ha semmi sem történik, a felmelegedés az évszázad végére elérheti az 5-6 Celsius-fokot is.

Az enyhe szelek és növekvő hőmérséklet kíséretében Dél-Amerikába visszatért az általános felmelegedés fokozta El Nino. El Niño akkor keletkezik, ha a Csendes-óceánban egy nyugat-keleti irányú meleg tengeráramlás jelenik meg, ami elnyomja az Antarktisz felől érkező hideg Humbold- és Perui-áramlást. A tudósok attól tartanak, hogy ez az időjárási jelenség a világhírű csendes-óceáni Galápagos-szigetek biológiai sokszínűségét is veszélyezteti.

Eduardo Espinoza vizsgálatra visz egy leguánt, 2015. július 16-án.
Fotó: phys.org

Eduardo Espinoza, a Galápagos Nemzeti Park tengerkutatási igazgatója centiméterrel és mérleggel a kezében méricskéli a Santa Cruz szigetén élő tengeri leguánokat, hogy feltárja, milyen hatással van az El Nino a fajra. Az őskorból származó tengeri leguánok csak algákkal élnek, és amikor kicsik, a part közeli algamezőkből táplálkoznak. Az El Nino következtében csökkenhetnek az algamezők, sok faj közülük máris pusztulásnak indult. A rendszertelen időközönként jelentkező El Nino magas hőmérsékletet idéz elő a Csendes-óceán térségében, egyes övezetekre heves esők zúdulnak, máshol szárazság van és gyenge szél. A tudósok szerint az általános felmelegedés okolható e potenciálisan pusztító jelenség gyakoriságának növekedéséért.

Az Ecuadortól 1000 kilométernyire fekvő Galápagos-szigetek tengeri élővilága különösen veszélyeztetett. 1997-ben és 1998-ban az El Nino már lecsapott az UNESCO világörökségi listáján szereplő területre, maradandó nyomokat hagyva maga után: kifehéredett az egyik korallzátony, és drámai módon csökkent a pingvin-, a kormorán-, fülesfóka- és a leguánállomány.

Judith Denkinger biológus, a quitói San Francisco Magánegyetem Tengertudományi Intézetének akkori munkatársa szerint, ebben az időszakban a leguánok súlya csökkent, és több centiméterrel rövidebb lett a testük. A hatvan évig élő hüllők 2001-ben visszanyerték eredeti átlagtermetüket. Egy akkori számlálás szerint a populációt 700 ezer egyedre becsülték.

A jelenlegi El Nino, amely néhány hónapja kezdődött és várhatóan 2016-ig tart, a fülesfókákra is hatással van, Espinoza szerint. A jelenség csúcspontján gyakran lehet látni csupa csont és bőr borjakat. Az óceán felmelegedésével ugyanis csökken a halállomány, és a fókáknak messzebbre kell úszniuk eleségért. A szigeteken élő fajok, jelenleg képesek túlélni az éghajlati rendellenességeket - ezt a képességüket nevezik rugalmasságnak -, de ha változások túl gyorsan következnek be, az állatvilág nem lesz képes alkalmazkodni, sokan elpusztulnak és csökken a születések száma.

A Galápagos-szigeteknek hihetetlen biológiai sokszínűsége – a világon itt él a legtöbb endemikus faj, az óriás szárazföldi teknősöktől a leguánokon és a tengeri madarakon át egyes cápafajokig – jelenti a terület legnagyobb kincsét, de egyben a legnagyobb sérülékenységét is: az éghajlatváltozás végzetes lehet egyes ökoszisztémákra és számos faj kipusztulását okozhatja.

A globális felmelegedés hazánkat sem kíméli. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ)  honlapján közzétett legfrissebb tanulmányából kiderül, még hosszabb hőségriadókra és több trópusi éjszakára lehet számítani a jövőben.

A tartós kánikula miatt az országos tiszti főorvos az OMSZ előrejelzései alapján a legmagasabb fokozatú hőségriadót rendelte el 2015. július 4-től 8-ig, majd az előrejelzések alapján a július 17-től július 19-ig újabb hőségriadót adott ki az ország egész területére.

Lakatos Mónika, Szabó Péter, Szépszó Gabriella, tanulmányukban leírták, a másod-, illetve harmadfokú hőségriadó kritériuma a 25, illetve a 27 Celsius-fokot elérő napi középhőmérséklet tartós, legalább 3 egymást követő napon történő fennállása. A nyári hónapok bármelyikében kialakulhat ilyen hőség, de jellemzően júliusban és augusztusban fordulnak elő forró periódusok.

A valóban komoly egészségügyi kockázatot jelentő, 27 fokot is meghaladó középhőmérsékletű hőhullámok csak elvétve alakultak ki a kilencvenes évek előtt. A legtöbb ilyen nap ebben az évtizedben, két egymást követő évben, 2012 és 2013 nyarán volt Budapesten. 2012-ben több mint három hetet tett ki a komoly hőhullám, összesen. A leghosszabb és legintenzívebb hőhullámot 1994-ben kellett elszenvedni a budapestieknek, ekkor 11 egymást követő napon nem csökkent 27 Celsius-fok alá a napi középhőmérséklet.

A hőségperiódusok különösen a városlakók számára megterhelőek. A városok belseje felé haladva a hőmérséklet általában magasabb, mint a külterületen, ez a hőtöbblet az úgynevezett hősziget jelensége. A sűrű beépítettség, a csökkenő átszellőzés, a burkolatok megléte, az alacsony növényborítottság, mind-mind olyan tényező, amik hozzájárulnak a városi hősziget kialakulásához. Ezeken kívül a közlekedés, fűtés és különböző ipari tevékenységek során a levegőbe kerülő hő, vízgőz, szennyező anyagok is módosíthatják a városok klímáját. A hősziget mértéke hőhullámok idején akár 5–10 fokot is elérhet, így különösen megterhelő lehet.

A meteorológusok kiemelték, hogy az is nagyon igénybe veszi szervezetünket, ha a nappali magas hőmérséklete mellett, éjszaka sem megy 20 fok a hőmérő higanyszála. A legtöbb trópusi éjszaka 1992 nyarán volt. 2012-ben és 2013-ban csaknem négy hetet tett ki a trópusi éjszakák száma. 2014 nem kifejezetten a hőhullámokról nevezetes, de a szokásosnál melegebb és egyben rendkívül csapadékos nyáron 17 ilyen éjszaka volt. 2015-ben - az eddigi mérések szerint - 12 trópusi éjszakát rögzítettek a meteorológusok.

A tanulmány szerint a „nagy stresszt jelentő" harmadfokú hőségriadós napok gyakorisága a következő évtizedekben kisebb, országos átlagban évi 2-9 napos növekedést mutat, míg a 21. század végére várhatóan, átlagosan 12-26 nappal emelkedik. Az éghajlat természetes változékonyságából adódóan ez azt jelenti, hogy lehetnek olyan évek, amikor összesen egy hónapnál is hosszabb ideig élhetünk át ilyen extrém meleg napokat, ugyanakkor előfordulhatnak olyan évek, amikor az átlagosnál kevesebb hőhullám lesz. A hőségriadók területi eloszlását tekintve a legnagyobb gyakoriságnövekedést az egyébként is melegebb délkeleti területeken valószínűsítik a modelleredmények.

Lakatos Mónika elmondta, az üvegházhatású gázokkal (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) az a probléma, hogy nagyon hosszú a légköri tartózkodási idejük, és ez alatt nagyon távolra eljutnak kibocsátás helyüktől. A jelenlegi lokális kibocsátások globálisan akár száz év múlva is érzékelhetők lesznek. A globális légkörmegfigyelő rendszer adatai szerint ennek a három gáznak a légköri koncentrációja sohasem ért el olyan mértéket, a megfigyelések kezdete óta, mint most, tehát folyamatosan dúsulnak a légkörben.

Az éghajlatkutató ismertette: 1850 óta a kontinensek és óceánok együttesen egy fokot melegedtek. Ha a melegedés eléri a 2-4 fokot, visszafordíthatatlan következményekkel jár majd. A különféle területek különböző mértékben melegszenek: a kontinensek belseje, például a Kárpát-medence régiója is jobban melegszik, mint a globális átlag.

A globális tengerszint, megfigyelések kezdete óta, átlagosan, hozzávetőlegesen 20 centiméterrel magasabb, de a 2 Celsius-fokos globális felmelegedés már egyméteres emelkedéssel járhat.