A Habsburg-ház magyar trónfosztása
Az első trónfosztás (1620)
A harmincéves háború (1618-1648) első, ún. cseh szakaszában a magyar-erdélyi seregeket az akkori erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor (1613-1629) vezette az osztrákok ellen.
Az ő tevékenységének köszönhetően - 1526 után - először került sor arra, hogy a Kárpát-medence komoly politikai tényezővé emelkedhetett Közép-Európában. 1619 őszén Bethlen és csapatai már Bécset fenyegették.
1620. augusztus 25-én aztán kimondták a Habsburg-ház első trónfosztását, és a királyi koronát elméletileg Bethlen kapta meg. A török Porta azonban – a főúri rendek nyomására – sok területen próbálta megkötni az uralkodó kezét, és ahogyan a besztercebányai gyűlésen, ezúttal sem fogadta el a koronát.
A második trónfosztás (1707)
A Rákóczi vezette szabadságharc (1703-1711) során váltakozó sikerek után a talpasok 1707-1708 fordulóján értek el törekvéseik csúcsára. Ebben a helyzetben Ónodban egy országgyűlést hívtak össze, ahol két igen fontos kérdésben állapodtak meg:
- 1. a rendi konföderáció (amelyet a szécsényi gyűlésen állapítottak meg) rendezetlenül maradt kérdései
- 2. a Habsburg-ház trónfosztása
A július 13-án kiadott trónfosztói határozatban megfosztották I. Józsefet koronájától. Bercsényi Miklós
ekkor mondta el azóta híressé vált mondatát: "Eb ura fakó! József
császár nem királyunk!" (Az "eb ura fakó" kijelentés abban a korban egy
mai igen durva káromlással ért fel.)
A harmadik trónfosztás (1849)
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a magyarok váltakozó sikereket könyvelhettek el maguknak. 1849 februárjában azonban a kápolnai csatában vereséget szenvedtek a Windisch-Grätz herceg által vezetett császári csapatoktól. Miután a bécsi udvarba menesztett követ azt jelentette
I. Ferenc József
császárnak, hogy a magyar seregeket szinte teljesen szétverték, a
császár szentül hitte, hogy ezzel a szabadságharc véget ért. Ideje volt
hozzálátni az új állami keretek kialakításához. Az 1849. március 4-én
magyarokra ráerőszakolt („oktrojált”) alkotmány volt hivatott
biztosítani az új állami lét garanciáit (elviekben leválasztották volna
Erdélyt, a Határőrvidéket, és a Vajdaságot
Magyarország területéről), valamint egy részben
parlamentáris-alkotmányos intézményrendszert teremtett volna az
országban, ám az uralkodó emellett abszolutista módon kormányozhatta volna birodalmát. A magyar rendek kénytelenek voltak elfogadni ezt a rendelkezést, amelyet Olmützben aztán alá is írtak.
Klapka György tábornok azonban ezt követően egy új támadási tervet készített, és az ez alapján meginduló tavaszi hadjárat sorozatos győzelmeket hozott a magyarok számára (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác). A sikerek hatására a Debrecenben ülésező magyar Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos vezetésével kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd április 14-én
kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. A siker azonban csak átmeneti
lehetett, és miután augusztusban leverték a szabadságharcot, a
trónfosztói határozatot semmisnek tekintették.
A negyedik trónfosztás (1921)
A trianoni békeszerződés aláírása után Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált
bízta meg kormányalakítással, aki – miután többé-kevésbé rendezte a
magyar állam belpolitikai kérdéseit – egy igen fontos eseménnyel volt
kénytelen szembesülni. IV. Károly király ugyanis bejelentette, hogy újfent igényt tartana a magyar trónra, és 1921 márciusában Szombathelyre érkezett. Innen indult húsvét vasárnap Budára, ám az antanthatalmak kijelentették, hogy nem hajlandók elismerni a Habsburg-ház restaurációs törekvéseit. A fenyegetett helyzetben ráadásul Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia létrehozták a kisantantot, amely egy esetleges puccs után azonnal megtámadta volna Magyarországot. IV. Károly így lemondott vágyairól, de csupán egy időre.
1921. október 20-án azonban IV. Károly ismét Magyarországra érkezett, és Sopron környékén támogatókat is szerzett magának (ifj. Rakovszky István, Gratz Gusztáv, ifj. Andrássy Gyula, Lehár Antal). Az ő kíséretében indult el Buda felé. Horthy Miklós és gróf Bethlen István
– ekkor már ő volt a miniszterelnök – először tárgyalni próbált az
uralkodóval, ám az kötötte az ebet a karóhoz. Október 22-23-án a budaörsi csatában IV. Károly és a legitimisták (akik elismerték a Habsburgok trónigényét) csapatai vereséget szenvedtek.
A felkelők Horthy közbenjárásának köszönhetően amnesztiában részesültek, IV. Károlyt azonban november 6-án (a XLVII. törvénycikk értelmében) megfosztották trónjától és Madeira szigetére száműzték.
Kommentáld!