Egy lengyel legenda szerint ezen a helyen, ahol most hegyek és sziklák vannak, egykor termékeny földek, erdők és rétek voltak. A határ lengyel oldalán élt egy gazdag úr, akit Morski-nak hívtak, ugyanakkor a szomszédban, a határ magyar oldalán élt egy fiatal herceg. Morski úrnak volt egy csodálatosan szép lánya, akit a határ túloldalán élő fiatal herceg egyszer meglátott, és azonnal halálosan beleszeretett. Megkérte édesapjától a lány kezét, ő azonban megesküdött, hogy csak honfitársának adja lánya kezét, külföldi nem viheti el tőle. Az öreg Morski katona volt, ezért a király szolgálatában messzi földre kellett utaznia. Lányát addig kolostorba záratta, és azt mondta, hogy elátkozza, ha hozzámegy a magyar herceghez, mert ő inkább az ördöghöz adja feleségül, mint egy idegenhez. Hosszú ideig katonáskodott, a fiatal lány addig nagyon unatkozott, miközben a herceg továbbra is udvarolt neki. Csodálatos korallokat, ékszereket, selyem- és bársonyszalagokat ajándékozott neki. A lánynak egy magyar földről érkező tündér megjövendölte, hogy nagy dáma lesz belőle, ezüst palotában és arany szobákban fog élni. A tündér elbűvölte a lányt, aki megígérte neki, hogy elhagyja a kolostort.
Este a fiatal herceg szerzetesnek álcázva közeledett a kolostor falaihoz, majd beköszönt, és kérte az alamizsnát. Az apácák beengedték őt, ezután boszorkányfűvel elaltatta a kutyákat, és a lánnyal együtt elmenekült a kolostorból. A herceg aranyból, drágakövekből, fényes korallokból épített palotába vitte a lányt, ahol a hercegnő egész nap boldogan táncolt a virágos réteken, vagy hét gyermekét simogatta. Esténként megjelentek a tündérek, akik olyan szépen énekeltek, hogy attól mindig szépeket álmodott. Minden olyan volt, mint a mesében – sem viharok, sem betegség, sem más nem árnyékolta be boldogságukat.
Az öreg Morski sokáig nem jött vissza, az emberek azt beszélték, megölték a tatárok. A lánya felöltötte a fekete gyászruhát, magához vette apja vagyonát, és csak mosolygott apja átkán. Ám Morski úr egyszer csak mégis hazatért, és kérdezte, hogy hol van a lánya? Mutatták neki, hogy abban a korall palotában. A lány, miután megtudta, hogy apja hazatért, felvette legszebb ékszereit, és elindult, hogy üdvözölje őt.
Az öreg keresztet vetett, dobbantott egyet a lábával, amitől a korall palota porrá morzsolódott, majd így kiáltott:
- Hozzámentél egy idegenhez, minden vagyonod változzon kővé!
Amikor a hercegnő magához hívta a gyermekeit, és könnyezve a lába elé hullott, még dühösebben így kiáltott fel:
- Folyhatnak a könnyeid, legyenek átkozottak a gyermekeid, fulladjanak meg benne. Nem vagy a lányom, és ők nem az unokáim.
Az öreg átka azonnal beteljesedett: a mezők, rétek, erdők, kastélyok és minden egy pillanat alatt kővé változott. A rémült herceg szerzetesnek adta ki magát, és megpróbált menekülni, ám ő is kővé vált, és ma is egyedül áll azon a helyen, ahol az átok utolérte. A hercegnő sírt, magához hívta a tündéreket, de ők sem tudtak tenni semmit az apai átok ellen. Mindegyik magához vett egy gyereket, és elfutottak velük. De hirtelen hatalmas kősziklák kezdtek kinőni a földből, így nem tudtak tovább futni. Fáradtan leültek, és várták a halált. A gyerekek sírtak, hívták az anyjukat, aki csak futott, és addig sírt, amíg könnyei tavakká nőttek. Könnyeiből hét kis tó alakult ki, és minden tóban egy-egy gyermeke feküdt. A hercegnő kisírta a szemeit. A könnyeiből idővel hatalmas tó keletkezett, melyet a hercegnő lánynevéről Morskie Oko névre kereszteltek. A hercegnő minden ékszerével együtt belefulladt ebbe a tóba, és mivel feketébe volt öltözve, a ruhája feketére festette a tó vizét. Az emberek azt mondják, hogy néha még most is sírást és jajgatást lehet arrafelé hallani, mivel a lelke háborog, és segítségért esedezik. De aki hallja, és segíteni akar, az csak havat és sziklákat talál a tó körül.
Kommentáld!